Történetek

Nem! Ezt nem tehetem. Halott menyasszonyom gyászolom, közben egy mezítelen női alakról ábrándozok a sírok között. Gyalázat! A szenvedély tüze átkozott el engem. A kín miket lelkem él át lassan felemészt. Valami a pokolra kíván engem, de nem hagyom...

Lehet ez a baj velem, nem szeretném elfogadni a valóságot, csak létezek benne, de nem itt élek! Egy fantasztikus világban élek, ahol nincsenek füstölő kémények, nagy házak, autók, gonoszság és háború. Egy olyan világban élek, ahol mindig zöld a fű és kék az ég, ez egy olyan világ, ahol az emberek nem parancsolnak egymásnak, ahol nemlétezik a pénz, ahol az állatok szabadon élnek, és kocsi helyett gyalog közlekednek…

Hatalmas fenyőfa mellett pihengettem, alatta sok ezernyi szúrós tüske, s a nesz onnan jött felém. Eltelt egy kis idő, csend lett, újra megkíséreltem a szunyókálást, amikor kutyám felébredt, hiszen ő a házőrző, s nyomban, szolgálatba helyezte magát. Szaladt a kerítés irányába, s a tekintetemmel úgy követtem, mintha zsinóron húzták volna a kíváncsiságomat...

A közös zenénk szól. Metszőn siklik végig dobhártyámon, egyenesen a szívembe vág. Pont egy éve…

Vajon miért kellett, hogy lássalak ma ennyi hónap után? Egy éve… ugyanezen a napon szerettem beléd...

A hódítók, észrevéve az aztékokat, tüzeltek. A bátor férfiaknak esélye sem volt, pár perc alatt elesett a had fele. A többiek tovább rohantak, és sikerült megölniük néhány katonát, de azután végeztek velük. A király és testőrsége még küzdött, de egy találat a z uralkodót érte, aki rögtön összeesett. A testőrség tagjait elfogták, és elvitték a táborba. Az aztékokat, akik megmaradtak rabszolgáknak tartották meg, de az öregeket és a betegeket megölték. a város fele már leégett, amikor elkezdték...

Amióta Galilei és galerije gombócot csinált, és ráadásul meg meg is pörgette ezerféle irányba, lapos, kissé unalmas az univerzum középpontjában lebegő világunkat, keresi az emberiség az időgép lehetőségét...

degesen kapkodva újfent belefúrta tekintetét a sötétségbe, de nem látott semmit. Ettől kissé megnyugodott, s gyorsan kiosont az ajtón. Amint kijutott az utcára, elkezdett rohanni a közeli erdő felé. Itt már nem törődött azzal, látják-e vagy sem- sietnie kellett, már vártak rá. Mintegy 20 percnyi bolyongás után kiért egy tisztásra, aminek közepén egy ősöreg szomorúfűz állt. A lány futólag körbepillantott a tisztáson, s lassan elindult a fa felé. Mikor odaért, halk sóhaj hagyta el ajkát,...

- A gyárat már elbontották – cseveg a feleségem, aki közben ledobta fel sem vett fekete ruháit. - Azt beszélik, kísértetek lakták. A munkások szirénára keltek, de mire ágyba bújtak volna, elhallgatott a csengő. Azt is beszélik, sokáig, és túl erősen fújt itt a szél. Ezért megszűntették a rádióadást. De a szellemeket sosem vizsgálták be, és…
…és ott maradtak a betonhengerekben. A tavat 197…-ben alapították, de…
- …senki nem ivott belőle. Sohasem...

Mi volt ez? Hirtelen szorítást érzett a jobb kezén, és eszébe jutott, hogy nem egyedül van. Óriási bűntudat rohanta meg, és félszegen a mellette álló férfira pillantott. A reménytelenség érzése alig észrevehetően, de kiült az arcára, és ettől megsajnálta. Sajnálta, amiért nem tudja őt szeretni, sajnálta, amiért ilyen sokáig várt, és próbálkozott, reménykedett, sajnálta, amiért most itt kell lennie...

Mert míg Darvenben állandó sötétség volt, addig itt rendesen változtak a napszakok. Ahogy viszont egyre jobban bekebelezett az erdő, érezni kezdtem azt, amit Darvenben még sose éreztem. Azt éreztem, hogy éhes vagyok és szomjas, na meg persze fáradt. Már majdnem teljes sötétség borította az eget, amikor egy fényt láttam tőlem nem olyan messze. Úgy gondoltam megnézem mi az...