Végig tudod olvasni?

Az élet kiszámíthatatlan… Ez jót is és rosszat is jelenthet, és a jó boldogságot hoz, a rossz szomorúságot és bánatot…<= ez logika
Viszont az élet rengetegszer bebizonyította már, hogy benne bizony nincs logika… És ilyenkor azzal az elterjedt mondással biztatjuk magunkat, hogy minden jóban van valami rossz és fordítva… Én is ezt teszem. És igen mindig megtalálom a jóban a rosszat, a rosszban a jót!

De most megakadtam… rájöttem: nincs minden rosszban jó… ha csak nem számít bele mások kárörvendezése. Bevallom én is, szoktam kárörvendeni, sajnos erről nem lehet leszokni, ahogy a körömrágásról sem (tapasztalat). Úgy érzem különb ember, vagyok másoknál, és ezt rengetegszer bizonyítottam is… de rá kellett jönnöm, nem vagyok különb, ha most még nem is, de előbb utóbb olyan leszek, mint ők! Nem akarok olyan lenni! Nem akarok… Ha azt mondom 17 éves koromhoz képest most még jóember, vagyok, nem hazudok, és ez nem egoizmus. Ez az igazság! De ez meg fog változni… Tudom, hogy minden fiatalnak többnyire része van olyan csalódásokban és olyan érzelmekben, mint eddig nekem volt, de mégis úgy érzem én más, vagyok, csak ezt mások nem látják… Bevallom talán túl érzékeny, vagyok, igen az vagyok!

Bevallom, félek mindentől, ami változást hozhat az életemben! Bevallom, hogy félek a szerelemtől, félek tőle, mert nem ismerem, nem ismerem csak a bánatos részét, de azt rendesen megismertem… Bevallom szoktam másokat bántani, igen szoktam DE sohasem szándékosan! Na ez az, amiben talán különbözök… Sajnos néha télleg nincs másik megoldás, és ahogy fáj annak, akit megbántottam az ugyanúgy fáj nekem is! Mért nem hiszik el, hogy más vagyok? Mért olyan nehéz elhinni némely embernek, hogy igazat mondok, hogy bízhat bennem? Mért csalódnak bennem, ha mindig magamat adom? Mért mindig én vagyok a hibás? Mért tökéletes mindenki rajtam kívül? Mért könnyebb engem utálni, mint megérteni…

Ha valaki közölte volna velem a születésemkor, hogy igen lesznek, akik meggyűlölnek, és lesznek, akik utálnak majd… azt mondtam volna, hogy hagy mennyek vissza! De nem szóltak, nem szólt senki! És fáj, fáj, hogy akik azelőtt szerettek, most már utálnak! Nem értem hogy lehet megutálni azt, akit előtte mindennél jobban szerettek, de ezek szerint nagyon könnyen! Ez most nem ide tartozik, de tudjátok mit nem értek még?- hogy ha valakinek segítek, megkérdi mért tettem? Meg hogy mit várok cserébe? Undorító, undorító hogy nem lehet segíteni, anélkül hogy azt higgyék, van hátsószándékom! Naiv vagyok, és hiszek az emberekben, feltétel nélkül bízok mindben. És igen, hiszek Istenben! Hiszek a csodákban!

Lehet ez a baj velem, nem szeretném elfogadni a valóságot, csak létezek benne, de nem itt élek! Egy fantasztikus világban élek, ahol nincsenek füstölő kémények, nagy házak, autók, gonoszság és háború. Egy olyan világban élek, ahol mindig zöld a fű és kék az ég, ez egy olyan világ, ahol az emberek nem parancsolnak egymásnak, ahol nemlétezik a pénz, ahol az állatok szabadon élnek, és kocsi helyett gyalog közlekednek… Ahol nem hazudnak, nem bántanak senkit, ahol mindenki megtalálja azt az egyet, akivel boldog lehet. Ahol nem tesznek különbséget a színes bőrű és más nemzetiségű emberek között, mind Isten gyermeke! És ha olvasod ezt, akkor az Isten szóról mi juthat eszedbe? Talán, az hogy ez egy idióta hívő álomvilága, ami sosem valósul meg, vagy esetleg elgondolkozol a szó hatalmas jelentésében… Van neki! Ez már rég nem arról szol, hogy ő teremtette a világot, ezt én se hiszem! Ha ő teremtette volna akkor SOKKAL jobb, lenne! Akkor kérdezheted, mégis ki ő? Kérlek szépen, válaszolok neked: Mikor valami rosszat cselekednél, pl. Találsz valamit, ami nem a tiéd és tudod, hogy megtalálhatnád a gazdáját, és valami azt súgja neked, add vissza, te gyorsan elhessegeted a gondolatot, zsebrevágod és mész tovább… Vagy bosszúból bántasz valakit, sikerül is, de esetleg egy kis ideig lelkiismeret furdalásod van… persze hamar elmúlik, és tovább lépsz. Esetleg van valami, amiben döntened kell, szinte mindig 2 hangot hallasz, mindig 2 lehetőséged van, amiből választhatsz… na érted már?
Fel kell tudni, ismerni Isten hangját… Azt a hangot, ami mindig a jó felé mutatja az irányt!
Én irigyelem azokat az embereket, akik lelkiismeret-furdalás nélkül tudnak bántani, vagy ölni embert vagy állatott!

De nekik tényleg nincs lelkiismeret furdalásuk, vajon tényleg könnyen teszik, amit tesznek, és vajon boldogak? Vajon ők tényleg abban élik ki örömüket, hogy embereket, családokat, életeket tesznek tönkre? Sajnos abban… Ők azok, akiket irigyelek, mert nem kell gondolkozniuk, csak cselekedniük, ők a robotok, akiket nem érdekel következmény! És az ilyen nevezi magát embernek? Na szép… Tudom, hogy ezzel hogy ezeket leírtam semmin, az égvilágon semmin nem változtatok, de tudni akarom, hogy nem vagyok egyedül! Hogy van még olyan ember, aki más, mint a többi! Aki halja Isten hangját, aki érzi mások fájdalmát, aki önzetlenül is tud viselkedni, cselekedni! Aki szerint lehetne változtatni! Aki szerint nem kell másoknak szenvedni, ahhoz hogy mi boldogok legyünk! Van ilyen ember? Csak halkan kérdem én…

És a válasz: talán nincs is… és talán én sem vagyok az… de ha nem vagyok az, akkor ezt mért írom le és mért gondolkodok így? Megmondom én… mert más vagyok!
Köszönöm hogy elolvastad! Te akkor egy különleges ember vagy, mert sokan nem is veszik a fáradságot, hogy elolvassák… nem baj!