Fantasy történetek

Amikor megépítették az épületet, a legelső darab rejtélyes halálesettel kezdődött. A színház neve magyarul annyit tett, hogy az Örök Élet Színháza. A közönség valami oknál fogva ide mindig szívesen járt. Még az újabb halálesetek sem tántorították el a rajongókat. Sőt, inkább csak növelte az épület népszerűségét, hírnevét. Világszerte vonzotta az embertömegeket, azonban volt benne valami természetellenes. Amíg a legtöbb színházban közismert darabokat adtak elő, itt meglepő módon olyan ismeretlen...

Jelentkezem a 3 résszel. Kérlek, ha van észrevételetek vagy megjegyzésetek a történettel kapcsolatban, akkor ne habozzatok és írjátok meg. Köszi :)

Ez egy pókos urban fantasy, és nem épp egy felemelő darab. A szereplők a képzeletem szüleményei, teljes mértékben fiktívek, a helyszínek azonban mutathatnak hasonlóságot a valósággal.

Itt a Bestiák sorozatom 2. része

Mit szólnál ha azt mondanám van egy világ, melyet nem láthatsz, nem érinthetsz, nem halhatsz, s nem is élhetsz benne?
Akkor számomra nem is létezik.
És ha azt mondanám nem is emlékezhetsz rá?
Akkor...elkeserednék
Miért?
Mert rájönnék, hogy elvesztettem valamit, ami egykoron az enyém volt.
És? Számít?
Igen. Megváltoztatna mindent.
Mégis hogyan?
Elkövetnék mindent, hogy visszaszerezzem.
Mi van akkor ha lehetetlen?
Túl eltökélt...

Ezt a történetet körülbelül egy éve írtam, és valós egy kis fantáziával.

,,-Kedvesem, hazajöttem! - Várom, hogy üdvözölj, vagy válaszolj. Semmi. Aggódom. Tárva-nyitva hagyott ajtók mellett várlak, hátha visszajössz. Végül pár óra után elvonulok a szobába, és sírva fakadok. Tudom, hogy egy barom voltam. Talán meg is bántottalak. De szükségem van Rád. Fekszem a jéghideg ágyon, olvasom a naplót, ami kettőnk közös életéről szólt. Akkor írtam, amikor magadra hagytalak halandóként az emberek világában."

Ez az irás nagyon régen már megjelent itt. Most átirtam, javitottam, bővitettem.

A sztori vámpirokról szól, ha nem tetszik, akkor ne olvasd el.

Helyenként erotikus, néhol horrorba hajló. Én fantasynak jelölöm meg.

Egy hatalmas, sűrű erdő szélén éltünk, falunkat egy közepesen széles folyó és egy egyszerű kis fából készült híd választotta el az oly sokszor hátborzongató rengetegtől!
Apám rengetegszer mesélt nekem rémekről, szellemekről amelyek az erdő mélyén élnek, gyakran ezekkel riogatott, én pedig gyermekként elhittem a meséit. Történeteinek állandó és visszatérő szereplői voltak a rókák. Édesapám valamiért kimondottan gyűlölte ezeket az állatokat, megmagyarázni sose magyarázta meg ennek...

Sziasztok!
Tegye fel a kezét, aki emlékszik még az Apafej című filmre, szeretett Adam Sandlerünkkel. Hát, nekem nagy kedvencem volt. Most vettem a bátorságot és ezt a témát próbáltam átültetni Harry Potter csodálatos világába, az egyik legkevésbé szimpatikus karakterhez kötve. Igen, ez bizony Draco Malfoy. A történet a háború után játszódik, mikor kedvenceink megcsaládosodtak. Nem leszek mindenben hű Rowling kisasszonyhoz, ez egy általam kreált történet, a szereplőit csak felhasználtam....