rockmanias adatai

Bizonytalanságban telnek napjaim
Szél fújja el a bánataim,
Legyél te ki vagy nekem,
Higgyem el s jó lesz nekem...

Azt hittem, hogy többé, nem érzek majd ilyet,
azt hittem a lelkem régen szénné égett,
de eljöttél és itt vagy velem,
és hidd el azt, hogy kellesz nekem ...

Mert míg Darvenben állandó sötétség volt, addig itt rendesen változtak a napszakok. Ahogy viszont egyre jobban bekebelezett az erdő, érezni kezdtem azt, amit Darvenben még sose éreztem. Azt éreztem, hogy éhes vagyok és szomjas, na meg persze fáradt. Már majdnem teljes sötétség borította az eget, amikor egy fényt láttam tőlem nem olyan messze. Úgy gondoltam megnézem mi az...

Amikor veled beszélek
Egész testemben remegek
Amikor távol vagy tőlem
Félek nagyon a sötétben ...

Elsötétült minden és nem éreztem semmit, küzdeni akartam, de nem tudtam elnyomott az álom. Nemsokára kinyitottam a szememet és fájdalmat éreztem a hátam környékén. Pókhálók lógtak fölöttem, és bogarak másztak rajtam, iszonyatos és mégis ismerős bűz csapta meg az orromat. Leráztam magamról a bogarakat és felkeltem. A bűz nem véletlenül volt ismerős, ugyanis a toronyban voltam...

Mindenesetre a társunknak csak a felét harapta le, nyílván így tudott még sikítani. Borzasztó volt látni, ahogy lógnak a belei, a mája és az összes létező szerve, ami deréktájon volt. Mindenesetre egy boncmester is megirigyelné, hogy kibírtuk az utat hányás nélkül. Bár ez későbbiekben változni fog, és akkor már a boncmester se lenne a helyünkben. Az a tény viszont érthetetlen és felfoghatatlan, hogyan tudott a dög ilyen gyorsan anélkül feljutni, hogy abból bármit is észleltünk volna......

Minden nap egy új remény
Minden napot várok én,
Hogy téged egyszer lássalak
Egy szép napomon még...

Szíved sűrű ködjében mászkálok
A szíved közelébe nem találok
Mert mindenhol köd s rengeteg
S elveszett lelkem keresem...