Regények

A Menedék vége

Amy története

Ez a több részes írás a címével ellentétben inkább lelkizős, "testnedvek cseréje" nem történik.

Annak ellenére, hogy nem ismerem a városomban élő embereket személyesen, abból a napi 2 percből amíg a kiskutyámmal elsétálunk a házuk mellett, betekintést kapok az életükbe, ami alapján az agyam egy történetet rak össze róluk. Szeretném elmesélni a rövid történeteket, amik a szomszédaim elképzelt életéről szólhatnak.

A pokolról általában úgy vélik az emberek, hogy forróság van. Nos, mikor először léptem be a kapuján, úgy éreztem megfagyok. Miért akarsz mégis újra és újra belépni?..

Néha talán könyebb egy egész regényt írni, semmint szemtől szemben bevallani, hogy mit érzünk, legalábbis Szidinek egyszerűbb volt...

Néha talán könyebb egy egész regényt írni, semmint szemtől szemben bevallani, hogy mit érzünk, legalábbis Szidinek egyszerűbb volt...

Néha talán könyebb egy egész regényt írni, semmint szemtől szemben bevallani, hogy mit érzünk, legalábbis Szidinek egyszerűbb volt...

- Azért sem hagyom magam cukkolni. - határozta el magában a kérdezett.
- Tudja, nem vagyok hozzászokva, hogy idegen meztelen nők járkálnak a házamban. - bökte ki végül.
- Miért? Van rajtam valami furcsa, visszataszító? - érdeklődött látványosan végignézve magán.
- Nem, dehogy én nem vagyok hozzászokva a meztelenséghez. De, nem tartom fel....

Szibériában hullt a hó és hideg volt, a falu végi házban Katyenka ügyetlenül kiöntött a padlóra egy csésze kávét. A fiatal mennyecske a haját kendővel kötötte el és virágmintás kimonót viselt amit Japán turisták ajándékoztak neki.
– Ej te lány jó, hogy nem a bort öntöd ki az egereknek. – förmedt rá Mishe úr, akit a kocsmában Drakulának becéznek mert szereti a vörös bort. Az idős férfi aki fekete színú nadrágot és sárgaszínű pulovert viselt, nézte ahogy Katyenka feltörli a kiöntött...