Sci-fi történetek

Az előző folytatása! Köszönöm mindenkinek, hogy/ha elolvasta az előzőt!

Fan fiction! Az alap elképzelés: új élettel tölteni meg a sorozatot!

Megszólalt a telefon… a vonalban Gabriel kétségbeesett hangja szólt.

- Meghaltak mind érted!? Mindenki az ágyában fekszik és kurvára nem mozdul! Anyám, apám, a tesóm, a családom.
- Próbáltam telefonon segítséget hívni, de senki nem válaszol! Átrohantam a szomszédokhoz, de nem nyitottak ajtót, kiszaladtam a házból és nem volt az utcán senki!

Az emberiség kolonizálja a marsot, és egyik napról a másikra meteorok kezdenek hullani, amik nagyon jó erőforrások, amiket a katonaság be akar gyüjteni, és a "gyüjtők" vagy másnéven "kollektorok" is maguknak akarják tudni ezeket a meteorokat

Magam előtt látom a város fehér tornyait, és képzeletben felkapaszkodok rájuk. Odafentről a végtelenbe látok. A város falain túl síkság nyújtózik a sötétlő láthatárig, a folyó szinte csak sejthető, széles csík, a csöndben hollószárnyak suhogása hallik...

-Ne… ne… m, nem Kisasszony. Nem félek magától, csak a szépsége varázsol el, mint bárki mást. Tudja, maga nagyon gyönyörű, és ha indult volna a szépségkirálynői címért, maga nyerte volna el a koronát. Azt is meg kell, hogy mondjam, kár lenne tönkre tennie a frizuráját, mivel szépségét csak fokozza a hosszú haja...

Dr. Matteus hosszasan babrált jegyzeteivel, majd megfontoltan megszólalt:
– Nos, úgy vélem, hogy Garry Thebo alkalmas a hadművelethez uraim ! Minden szükséges vizsgálat eredménye már a kezemben van és azt mondhatom, hogy kiváló képzést kapott, mind fizikailag, mind szellemileg alkalmas, hogy a Stork bolygón alkalmazni kívánt Z2840 jelű programhoz bevessük. A további már csak Önökön múlik...

Az Androméda-köd egyik csillaga körül keringett egy bolygó, melynek gravitációja elég volt ahhoz, hogy magához vonzza a három „utazót”, de ahhoz nem hogy a meteort is. A három űrszonda egyre kisebb körpálya leírása után belezuhant a bolygóba. Ám a kis zuhanási szög miatt némi burkolati zúzódástól eltekintve semmi bajuk nem lett. Ám ezen a bolygón légkör volt. Sőt nem csak légkör, de élet is. És nem akármilyen élet...

Sötét, kietlen, titkokkal teli világűr. Sok veszélyt rejteget azok számára, akik meg akarják ismerni titkait. Az ősi kultúrák szinte kivétel nélkül tiszteltek az eget. Az univerzumot! Misztikus lényeket, isteneket, képzeltek el melyek, e számukra teljesen ismeretlen, idegen helyen éltek és irányították az alant élők mindennapjait...

- És nem vágyódott vissza az F-124-re?