Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Ayako: Már nagyon várom a folytatást
2018-07-20 20:06
Tomass: Ismerős az eset-anyu is a rész...
2018-07-20 10:43
Tomass: Imadom az anyukad történeteket...
2018-07-20 10:41
JuS: Hát, nekem ezek a családi dolg...
2018-07-20 01:05
Gömec: Valaki a "hálóruhája" alatt me...
2018-07-19 17:13
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

BURGONYA adatai

Neve:
BURGONYA
E-mail címe:
Nem publikus
BURGONYA összes beküldött történetének megtekintése »
BURGONYA
Írásai 167 2471
356
Magam előtt látom a város fehér tornyait, és képzeletben felkapaszkodok rájuk. Odafentről a végtelenbe látok. A város falain túl síkság nyújtózik a sötétlő láthatárig, a folyó szinte csak sejthető, széles csík, a csöndben hollószárnyak suhogása hallik...
2117
Tovább folyattam magamra a vizet, amikor megéreztem a változást.
A víz. Sötét lett. Fekete.
A megdöbbenéstől megszédültem. Végignéztem magamon, és láttam, hogy mocskos feketeség csorog végig a testemen, ami már nem is tisztán víz, hanem valami ragacsosabb anyag…
901
Lótetűjárat,
lótetűjárat
Lótetűjáratban lótetű jár...

1204
Eszméletre térve a meleg ágyban, kőmereven s lüktető mirigyekkel, mily sugallat, szendergések milyen lehelete volt az első, az alfa, a rév, melyen a csaknem tudattalan álmodó átfolyt a féltudatos létezésbe?
1672
- Mi a baj? – kérdeztem tőle.
Felnézett. A szemében ott volt az utóbbi évszázad minden naplementéje.
- Nem jött el hozzám – mondta fátyolos hangon. – Minden éjjel eljön pedig. A dédim. Itt van alattunk. Mindig kimászik. De most nem.
Dermedten álltam. És egyszerre megjelentek a szellemek.
823
Ködmenetben haladtunk a nap felé
üres terek vadvilágán vágva át...
2230
Ez a történetem megjelent már itt, majd négy évvel ezelőtt - míly szomorú! - ám darabkákban, s mivel újraolvasva megtetszett, úgy döntöttem, szeretném egészben látni. Politikailag inkorrekt, visszataszító és szürreális, ám van benne valami a gúnyos könnyedségből, ami belőlem, és sokunkból talán örökre elveszett.
1751
Szakadt a hó. Hatalmas, komor panelházak meredtek fel odakinn a szürkeségbe. Jeges, sarkvidéki szél borzolt csenevész bokrokat, amik örökre beledermedtek a permafrosztba. Csövek kígyóztak a házak közötti pusztaságban a távoli gyárak felé, melyek alaktalan vasszörnyekként magasodtak a város fölött. Sötétedett, és olyan érzésem volt, ha most lemegy a nap, fel sem jön többé.
Megrémültem. Mindent, csak ne az örök sötétet ebben a világban.
1611

"A tartály folyik

Fekete ruha mint a körme

Ez teljesen ki van zárva

No látja uram"
2010
"Láttam minden díszletét, amivel lélekben körülvette magát: ruhákat, kelméket, bútorokat; én fölfegyverkeztem, új külsőt adtam neki. Láttam mindent, ami érdekelte, amint az ő akarta volna megteremteni a maga számára. Mikor úgy tetszett, renyhe a szelleme, követtem őt, furcsa és bonyolult tettekben, messzire jókba vagy rosszakba: biztos voltam benne, hogy sosem lépek be az Ő világába..."

Arthur Rimbaud: Egy évad a pokolban