Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
scowfield: Várom a folytatást.
2019-08-20 17:30
d.o.m: Szub a végsőkig. Tetszik. Megí...
2019-08-20 14:38
Lady Xanax: Jó ez a sztori - egy gyöngysze...
2019-08-19 22:37
kamilla10: Ez jól sikerült. Érdemes türel...
2019-08-19 15:53
motka: Formás husi, én is szívesen ke...
2019-08-18 20:40
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

BURGONYA adatai

Neve:
BURGONYA
E-mail címe:
Nem publikus
BURGONYA összes beküldött történetének megtekintése »
BURGONYA
Írásai 168 2471
454
A történet 10 évvel ezelőtt már megjelent, csak darabokban került fel, jó lesz látnom így egyben. Kisebb korrekciók is történtek a szövegben. Vácon lakó vagy a várost ismerő olvasóknak bizonyára ismerős lesz a környezet: akkoriban ott éltem, s a helyet rémálmok városává emelte tébolyult elmém. Jöjjenek hát velem az érzéketlen, bizarr félelmek világába: megmutatom, mit láttam akkor a sötétség mélyén.
771
Magam előtt látom a város fehér tornyait, és képzeletben felkapaszkodok rájuk. Odafentről a végtelenbe látok. A város falain túl síkság nyújtózik a sötétlő láthatárig, a folyó szinte csak sejthető, széles csík, a csöndben hollószárnyak suhogása hallik...
2505
Tovább folyattam magamra a vizet, amikor megéreztem a változást.
A víz. Sötét lett. Fekete.
A megdöbbenéstől megszédültem. Végignéztem magamon, és láttam, hogy mocskos feketeség csorog végig a testemen, ami már nem is tisztán víz, hanem valami ragacsosabb anyag…
1181
Lótetűjárat,
lótetűjárat
Lótetűjáratban lótetű jár...

1548
Eszméletre térve a meleg ágyban, kőmereven s lüktető mirigyekkel, mily sugallat, szendergések milyen lehelete volt az első, az alfa, a rév, melyen a csaknem tudattalan álmodó átfolyt a féltudatos létezésbe?
2076
- Mi a baj? – kérdeztem tőle.
Felnézett. A szemében ott volt az utóbbi évszázad minden naplementéje.
- Nem jött el hozzám – mondta fátyolos hangon. – Minden éjjel eljön pedig. A dédim. Itt van alattunk. Mindig kimászik. De most nem.
Dermedten álltam. És egyszerre megjelentek a szellemek.
1118
Ködmenetben haladtunk a nap felé
üres terek vadvilágán vágva át...
2531
Ez a történetem megjelent már itt, majd négy évvel ezelőtt - míly szomorú! - ám darabkákban, s mivel újraolvasva megtetszett, úgy döntöttem, szeretném egészben látni. Politikailag inkorrekt, visszataszító és szürreális, ám van benne valami a gúnyos könnyedségből, ami belőlem, és sokunkból talán örökre elveszett.
2107
Szakadt a hó. Hatalmas, komor panelházak meredtek fel odakinn a szürkeségbe. Jeges, sarkvidéki szél borzolt csenevész bokrokat, amik örökre beledermedtek a permafrosztba. Csövek kígyóztak a házak közötti pusztaságban a távoli gyárak felé, melyek alaktalan vasszörnyekként magasodtak a város fölött. Sötétedett, és olyan érzésem volt, ha most lemegy a nap, fel sem jön többé.
Megrémültem. Mindent, csak ne az örök sötétet ebben a világban.
2036

"A tartály folyik

Fekete ruha mint a körme

Ez teljesen ki van zárva

No látja uram"