Az összetartozó fejezetek, egyben.
(Mihály Laci szerző)

Kapcsolat,- család, barátok

Még sose csináltam ilyet úgyhogy kérlek ne olyan erősen.
A történet a szerelmi életemet fogja bemutatni. Arról fog szólni, hogy barátokból szerelmesek majd idegenek lettünk egymás számára.

A negyvenes évei elején járó, barna rövid hajú férfi, egy íróasztal mögött ült. Egy női magas sarkú cipő volt a kezében. Világoszöld zakót és fehér inget viselt. Felvette a mobiltelefont és a füléhez tartotta.
– Csoda, remélem, hogy ma este velem vacsorázol.
– Ez parancs volt? – kérdezte egy fiatal női hang.
Béla a miniszterelnök nevetve válaszolt.
– Igen, ez parancs volt.
Majd kikapcsolta a készüléket és megsimogatta a szexis női cipőt.

Az emberek elfordultak tőle, mikor végig ment az utcán akkor hirtelen mindenkinek sürgős dolga lett és kitért az útjából. Rossz híre volt, főleg a háta mögött, szemtől, szembe csak a seriff merte neki elmondani a véleményét, de ő is csak a csillag miatt.
Korán sötétedett, a varjak egy szárazfán károgtak a Nevadai sivatag elterült a végtelenbe, mintha a világ csak szélből és porból állna, néhány száraz növény dacolt a széllel. Las Vegas és az 51 es körzet felépítése még sok száz évet...

-Mielőtt Saddim elkezdi a munkáját, szeretnénk ha levetkőznél és szexelnél néhány férfival a kamera előtt! Csak a megrendelő kedvéért lenne. Ha visszautasítod, nem kényszerítünk rá.- mondta Mohammed.
-Értem… Hát nagy kár hogy nem szőke és kék szemű vagyok, mert azért biztosan többet kapnátok! És a dollárok hová mennek? A mollák zsebébe? -kérdeztem cinikusan.

(Készülő regényem egy potenciális darabja, amolyan kedvcsináló.)

Liza egy budapesti kislány, aki a családi erőszak kínjai közt kénytelen felnőni. Ezen sorok apjának írt szavait tartalmazzák, melyeket ő sosem olvashat el, hiszen Liza tudja, milyen következményekkel járna. Tegyétek meg helyette Ti.

Judit sétált a Susquehanna folyó partján mikor egy levelibéka ugrott elé. – Ha megcsókolsz királyfi leszek. – mondta a béka.
– Engem jobban érdekel a kívánságteljesítő hal. – válaszolt a nő és a folyót nézte. Néhány perc múlva a vízből előugrott egy rézszínű ponty.
– Szeretnél valódi földönkívülivel találkozni, mivel kutatom az élet lehetőségét az exobolygókon. – mondta Judit.

-Részt venni? Hogyan?– kérdezte növekvő izgalommal.
-Szívesen hagynák hogy megdugjátok őket közben.
-Azt hiszem ezt passzoljuk… -mondtam, de a barátnőm azonnal elkezdte levenni a ruháit. Azután feljebb dobta őket a parton, bár gyanítottam hogy még így is teljesen el fognak ázni.
–Gyerünk! Vetkőzz le!- lihegte felajzva és meghúzta a karomat.

Valaki valakijének lenni egy adott rendszert elfogadók számára rang, de akik átlátnak a szitán, tudják, hogy az emberi minőség és a társadalmi státusz valami egészen más dolog.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy öreg király. Hosszú, ősz, szakálla volt, és szintén ősz, hosszú haja. A királyságának a neve Bableves volt, ugyanis annyira nagyon szerette ezt az ételt, hogy a királyságának is ezt a nevet adta. Az öreg király még arról is híres volt, hogy értett a békák nyelvén és nyári estéken az illatos tó partján egy nád segítségével vezényelni szokott a kétéltűeknek, pontosan úgy mint egy karmester. A békák mindenféle...

Egy fiatal boszorkány, és egy leprás rövid története a 16. századból...

#békesség #boldogság
#szerelem

Anna bizonytalan pillantása lassan lágy, boldog mosollyá olvadt. Lenyúlt és felemelte Elsa kezét. Finoman megnyalta és szopogatta az ujjakat, amelyeket nemrégiben még teljes hosszában elnyelt a forró hüvelye.
-Nos? Eldöntötted mi legyen? -kérdezte a nővére az ujjai megtisztogatása után.

– Jaj, várj… azzal mit akarsz? – kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel. A férfi végre elégedettséget érzett attól, hogy áldozata megijedt. -Levágom rólad azt a felsőt, és… -EGY NAGY FRÁSZT! Imádom ezt a blúzt, és NEM VÁGOD LE! A férfi rájött, hogy a lány talán mégsem fél annyira. Zavartan dadogta: -Én… nem tudom levenni rólad, a megbilincselt kezeddel… -Akkor vedd le rólam a bilincset és én leveszem magamról! – javasolta Paula.

Évek, évtizedek múlnak...Mit múlnak? Repülnek, hasítanak bele a jövőbe....a múltból és a jelenből vágtázva, semmit és senkit nem kímélve...Mindig a mának élünk...de vajon élünk? Vagy... csak élvezzük az élet jelen pillanatában adódó élvezeteket, örömöket, bánatokat, fájdalmakat?

– Szia kislányom, a főnökasszonyom megérezte rajtam, hogy sört ittam a munkahelyen ezért kirúgott. – hallotta Évi a telefonban. A tizennégy éves kislány épen matekórán ült, mikor csörgött a készülék. Az anya talán mert tudta, hogy a lánya órán van, gyorsan elhadarta a híreket.
– Értem anyu. – válaszolt a kislány, majd nézte a matektanár nénit.
– Évi, ha befejezted a telefont akkor légy szíves figyelj, holnap dolgozatírás lesz. – mondta a szőke hosszú hajú pedagógus hölgy.

Egy idős nő és férfi ülnek egy padon a szemetes konténer mellett.
- Igyunk egy kis pezsgőt ünnepeljünk hiszen karácsony van. - mondta a férfi. Majd ivott a pezsgős üvegből.
- Mit ünnepeljünk talán ezt, hogy hajléktalan alkoholisták vagyunk? - válaszolt a nő.

– Várjunk… te... szűz vagy? – kérdezte hitetlenkedve a lány. A fiú megint csak félénken bólintott. -Szóval én vagyok neked az első több szempontból is – mosolygott rá Mona őszintén, majd folytatta: -Ebben az esetben remélem megtisztelsz azzal, hogy megdugsz előtte! Ha én vagyok neked az első, akkor nagyon szeretném ha te lennél nekem az utolsó! Előhúzta a fiú hímvesszőjét, ami természetesen kőkemény volt. A fiú felnyögött, miközben a lány a szájába vette.

Csettintettem, mire a testem egy fénylő ezüstbúra vette körbe, majd felemeltem a karom és legyintettem. Az ezüstkeresztek lepattantak a koporsóról, ami azonnal fel is nyílt. Egy hosszú sötétbarna hajú nő ült fel benne. Szépségből semmit nem vesztett a bezárt évek alatt, talán csak a szokásosnál is sápadtabb volt. Ami meg úgy általában nem hátrány egy vámpírnál...

Az erdő elég félelmetesnek hatott, így este. Olyan halott volt. Nem lehetett hallani az avarban motozó állatok zajait, egy bagoly se huhogott, sőt még a szúnyogok jelenléte is megszűnt. Csak a mi lépteink visszhangoztak a síri csendben. Nem tudom, mennyi ideje mehettünk - az idő fogalma mintha nem létezett volna azon a helyen -, amikor a távolban egy parányi fényfoltot vettünk észre...

- Azt gondolom, érzitek, hogy romlik a birodalmunk.. Az egész föld felszín lepusztul, s kihalnak a fajok. Épp ezért, törzsekből harcosokat hívunk, hogy legyőzzük a Világnak Ártó Férgeket. - szavai hatására sok drow vörös szeme gyáván felcsillan, de nem mernek nyíltan ellenkezni.
- Hát jó.. Kiválasztom legjobb harcosomat...

Annak ellenére, hogy nem ismerem a városomban élő embereket személyesen, abból a napi 2 percből amíg a kiskutyámmal elsétálunk a házuk mellett, betekintést kapok az életükbe, ami alapján az agyam egy történetet rak össze róluk. Szeretném elmesélni a rövid történeteket, amik a szomszédaim elképzelt életéről szólhatnak.

-Oké… húúúú... Szóval levetkőzzek?-kérdezte Riley. – Ne! Kezdjük lassan és hagyjuk, hogy magától megtörténjen! Darla gyengéden simogatni kezdte Riley-t, majd nagyon finoman megcsókolta. A lány először félénken, majd határozottabban csókolta vissza. Darla lassan kigombolta a blúzát, lenyomta a melltartóját, majd Riley kezét a csupasz mellére helyezte és ott tartotta. Karen és Jenn az ágy körül mozogtak és különböző szögekből vették fel ahogy felfedezték egymás testét.

Tökös, Csongrád megyében található falu. Az első írásos említések a településről a 400 évig ideiglenesen Magyarországon tartózkodó Törökök idejéből datálódik. Miután a Törökök Beregsuránynál elhagyták az országot Tökös fejlődésnek indult. Emlékezetes momentum a falu históriájában, hogy mikor az Amerikai elnök a Tökösön nyaralt, annyira megtetszett neki a táj, hogy a falut az USA hoz akarta csatolni.

– A földönkívüli barátaim adtak nekem egy időgépet, és elmagyarázták a működését, egyszer szabad kipróbálnom. – magyarázta Gini.
– Csak az anyád, meg ne tudja. – válaszolt Béla.
– A teljesen átlátszó tangabugyim akarom felvenni. – mondta a szőke, hosszú hajú nő.
A magas, fekete, rövid hajú férfi válaszolt.

Oliver most már nagyon jól látta a rajta lovaglóülésbe helyezkedő csinos szőke lányt, aki megragadta a péniszét és azt mondta: –-Bocs, de nem tudom a neved. Látom hogy nem tudsz válaszolni, de gondolom nincs ellenedre! Behajlította a térdét és leereszette magát a még mindig markolt férfiasságra. Sarah oldalról szemlélte az eseményeket és szeretett volna gratulálni a barátjának, ahogy az ismeretlen lány elvette a szüzességét.

Samu és Dénes útja Miskolcra vezet, hogy egy újjabb rémmel nézzenek szembe aki velejéig gonosz és kegyetlen.

Ezt azért küldöm be mert érdekel, hogy milyen a novella én írtam . Nagyon érdekelnek a hozzászólások

Ez a fiúcska bár kiszolgáltatva, gúzsba kötött kezekkel ült előtte, de a megadásnak nyoma sem volt felfedezhető rajta. Arcvonásai kisimult nyugalmat tükröztek. Nem úgy a szemei.
Azokban furcsa tűz égett. Kirívó, már-már provokatív. Állhatatosan szegezte őket a nőre, mintha csendben kérdezné tőle:
- És most, most mit fogsz tenni…?
„Megszeppennél, ha te azt tudnád…” - gondolta sötéten.
A picsába, olyan nedves és izgatott volt, mintha legalábbis fizikai síkon bármiféle...