- Most meg foglak leckéztetni.
Feleségem szavaira ébredtem, aki nyilván úgy értette, „az értetlenkedő gójokat meg kell leckéztetni”. Szívem dörömbölésének közepette elmorfondíroztam, vajon annak köszönhetem-e, hogy zsidó, vagy a szappandarabkák miatt, amiket a kádba dobáltam, hogy elcsússzon rajtuk.
Feleségem azonban –Ruth – már libbent is az ablakhoz, kitekintő módba vágva karcsú testét.
- A tavat 1697-ben alapították. Nehéz idők jártak akkoriban. A vize ma is bevizsgálatlan, de…
- …de minden állat idejár inni. Tudom.
Ruth mosolygott, ugyanakkor el is mozdult, körvonalait tekintve. Megindult az az ismerős lágy fodrozódás, mellyel olyannyira szerette kínozni szemgolyóbisaimat. Felvette azokat a jól ismert formákat, mellyel minden ósdi parvenü operál. S mégis, ábrándos gyöngéd mosolya befolyt alakjának megfelelő helyeire, elviselhetővé téve ezt a komédiát. Aztán ráuntam mégis.
- Hagyd abba, te zsidó – mondtam neki.
Ruth megmerevedett, s csak nézett merőn.
- Mit mondtál?
- Azt mondtam, hagyd ezt abba, de büdös zsidó kurva.
Megvonta a vállát, és elfordult. A háta eltakarta a reggeli napot, ugyanakkor válla felhúzódott. Görnyedt tartásában volt valami félelmetes. Mikor újra megszólalt, kásás volt a hangja.
- A tavat 1942-ben alapították. Nehéz idők jártak akkoriban. A vize ma is ihatatlan, de…
- … gyógyír a fájdalomra. Mutasd a tavat.
Ezüstgömb szélei szakadnak ketté, megcsavarodnak, majd szétterülnek, mint a Mercator-féle vetületek. A torzítás elkerülhetetlen, a vonalak szinte beleégnek a zöldellő tájba, de képet kaphatok arról, amiről szeretnék. Szelíden simítom félre a folyondárokat.
„Aszfaltba-ágyazott dobverők, rájuk fektetett platinahíd, kortyokban tóvíz.”
A tó egy tábla közepén fekszik. Villamossínek futják körbe, szélei pontosan kimértek, és fényes, tiszta benyomást keltenek, mint retusált portrék körvonalai. A kettős nap megcsillan a felszínen, dupla aranyhíd, a hold belőle kivonva.
a
„Az éjszakában vizelt, zihálva lélegzett, és térdelve várta a hajnalt.”
Magasból nézek már alant. Néha megcsavarodik a perspektíva, olykor visszadugnak az ágyba, sokszor egyedül vagyok.
„Kagylók húsában megbújva apró léted igazgyöngy.”
- Ruth?
Nem áll senki az ablakban.
- Ruth?
Itt vagyok, drágám, itt vagyok, veled, benned, mindenkor.
- Zsidó ribanc.
- Igen drágám, itt vagyok veled.
És fehérbe öltözött, és része lett a táj, és nagyra növekedett bennem a félelem. Mert a fodrozódó, lágy alakzat, ez a vaginális Mercator-szörny, arcában smaragd gyűlölettel, odahajolt fölém.
- Ott voltam Salemben – gurgulázta. – Ott voltam északon, amikor vérbe lobbant a sarki fény. Ott voltam Majdenekben. A gázautókban. A gyárak csarnokaiban, a kéményekben. „A tó mélyén, egy szalonban.” Ábrahám leánya vagyok, meg nem gyalázhatsz, de én megölhetlek téged. Megölhetlek. A halál…
Kiszedegettem hát a kádból a szappandarabkákat, nehogy elcsússzon rajta. Üdítő napfény libbent be az ablakon. Ruth meztelen volt, és hogy visszafeküdtem, fölém guggolt, s én becsusszantam forró barlangjába.
- A tó…
„Lávaföldre lép a lélek, és szegek alatt remeg, bőg a test.”
Mégis. Jó érzés volt benne lenni. Jó érzés volt tenni a dolgom, bárha vastag fal választott még el a világtól, ahol a dolgok vízszintes pályákon mozogtak.
Tövig vágtam magam, mire beledőlt a tóba a halálfejes tábla.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
kaliban:
Reméljük, hamar jön majd a fol...
2025-03-17 22:00
Materdoloroza:
Nagyon megörültem, amikor megl...
2025-03-17 21:21
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások