Anne kalandos története 1.fejezet

A hold közönyösen és részvétlenül világította meg az ódon udvarház folyosóját, melynek hideg márványlapjain mezítláb talpak csattogását lehetett hallani. Egy fiatal, búzaszőke lány közeledett, vékony kendőjét fázósan maga köré csavarva. Mikor a folyosó végén lévő hatalmas vaskapuhoz ért, egy pillanatra megállt, óvatosan körülkémlelt, nehogy bárki is tanúja legyen éjszakai kiruccanásának, majd hálóinge zsebéből egy óriási kulcsot vett elő. Csendben beillesztette a zárba, majd elfordította azt. A zárnyelv hangosan kattant, miközben visszacsúszott, hogy ily módon megnyissa az utat az éjszakába úrnője előtt. A lány erre a zajra összerezzent- félt, túl hangosan nyitotta ki az ajtót, s most hetek munkája és tervezgetése vész kárba-lebukik.

Idegesen kapkodva újfent belefúrta tekintetét a sötétségbe, de nem látott semmit. Ettől kissé megnyugodott, s gyorsan kiosont az ajtón. Amint kijutott az utcára, elkezdett rohanni a közeli erdő felé. Itt már nem törődött azzal, látják-e vagy sem- sietnie kellett, már vártak rá. Mintegy 20 percnyi bolyongás után kiért egy tisztásra, aminek közepén egy ősöreg szomorúfűz állt. A lány futólag körbepillantott a tisztáson, s lassan elindult a fa felé. Mikor odaért, halk sóhaj hagyta el ajkát, majd remegő kézzel húzta el az ágakat,s belépett mögéjük. Eltartott pár pillanatig, míg szeme megszokta a hirtelen ráboruló sötétséget, de amint szeme alkalmazkodott hozzá, csalódottan nyögött fel. A fa alatt ugyanis nem várta senki.

- Hát elkéstem? Minden hiábavaló volt?- zokogott fel kétségbeesetten, majd tehetetlen dühében nekiállt püfölni a fa törzsét. Mindeközben teljesen elfeledkezett a külvilágról, így azt sem vette észre, hogy mögötte a lombfüggöny halkan megnyílt, s egy káprázatos jelenség lépett be rajt. A lény olyan volt, mint egy felnőtt férfi, de ha tüzetesebben megvizsgálta az ember, rájött, hogy mégsem az. A teremtmény hosszú, fekete haja lágyan omlott le izmos vállaira, mélykék szemében bánat ült. Fülei hosszúkásak voltak, dereka köré egy bőrdarab volt csavarva. Hosszú lábai nem érintették a pázsitot-a tünemény a levegőben lebegett. Ezt két kecsesen ívelt, hártyavékony szárnya tette lehetővé, ami csupasz hátából nőtt ki. Igen, a lény egy tündér volt, Lythornak hívták…