Amióta Galilei és galerije gombócot csinált, és ráadásul meg meg is pörgette ezerféle irányba, lapos, kissé unalmas az univerzum középpontjában lebegő világunkat, keresi az emberiség az időgép lehetőségét.
Pedig egy irányba már meg van alkotva. Kinek gyors, kinek lassú, de mind két esetben kiméletlenül röpíti az utazót a messzi utolsó cél felé, mely a lélek univerzumi felszabadulásának végtelenjébe, míg a test lassú felbomlásába vezet.
Visszafelé már egy kicsit körülményes, de ha az amerikai filmművészet remekét vesszük alapul -5-ös számú vágóhíd- az emberi elme már képes erre is. Ennek csak a fantázia és a születés-halál intervallum szab határt.
Tehát a végső konklúziót levonhatjuk, mivel az emberi létet, csak az agyi ingerek és információk világában lehet bizonyítani, így bármely ezirányú beégetés az agylebenyek közé, fizikális átélést is jelent.
Na ez az eszmefuttatás kellőképen bonyolult, követhetetlen és logikátlan, tehát bármely tudományos tézissel szemben megállja a helyét.
Időgép tehát igenis van, itt a fejünkben, csak használni kell merni azt!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
Üdv
Adri