Amióta Galilei és galerije gombócot csinált, és ráadásul meg meg is pörgette ezerféle irányba, lapos, kissé unalmas az univerzum középpontjában lebegő világunkat, keresi az emberiség az időgép lehetőségét.
Pedig egy irányba már meg van alkotva. Kinek gyors, kinek lassú, de mind két esetben kiméletlenül röpíti az utazót a messzi utolsó cél felé, mely a lélek univerzumi felszabadulásának végtelenjébe, míg a test lassú felbomlásába vezet.
Visszafelé már egy kicsit körülményes, de ha az amerikai filmművészet remekét vesszük alapul -5-ös számú vágóhíd- az emberi elme már képes erre is. Ennek csak a fantázia és a születés-halál intervallum szab határt.
Tehát a végső konklúziót levonhatjuk, mivel az emberi létet, csak az agyi ingerek és információk világában lehet bizonyítani, így bármely ezirányú beégetés az agylebenyek közé, fizikális átélést is jelent.
Na ez az eszmefuttatás kellőképen bonyolult, követhetetlen és logikátlan, tehát bármely tudományos tézissel szemben megállja a helyét.
Időgép tehát igenis van, itt a fejünkben, csak használni kell merni azt!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
Üdv
Adri