Amióta Galilei és galerije gombócot csinált, és ráadásul meg meg is pörgette ezerféle irányba, lapos, kissé unalmas az univerzum középpontjában lebegő világunkat, keresi az emberiség az időgép lehetőségét.
Pedig egy irányba már meg van alkotva. Kinek gyors, kinek lassú, de mind két esetben kiméletlenül röpíti az utazót a messzi utolsó cél felé, mely a lélek univerzumi felszabadulásának végtelenjébe, míg a test lassú felbomlásába vezet.
Visszafelé már egy kicsit körülményes, de ha az amerikai filmművészet remekét vesszük alapul -5-ös számú vágóhíd- az emberi elme már képes erre is. Ennek csak a fantázia és a születés-halál intervallum szab határt.
Tehát a végső konklúziót levonhatjuk, mivel az emberi létet, csak az agyi ingerek és információk világában lehet bizonyítani, így bármely ezirányú beégetés az agylebenyek közé, fizikális átélést is jelent.
Na ez az eszmefuttatás kellőképen bonyolult, követhetetlen és logikátlan, tehát bármely tudományos tézissel szemben megállja a helyét.
Időgép tehát igenis van, itt a fejünkben, csak használni kell merni azt!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások
Üdv
Adri