A közös zenénk szól. Metszőn siklik végig dobhártyámon, egyenesen a szívembe vág. Pont egy éve…
Vajon miért kellett, hogy lássalak ma ennyi hónap után? Egy éve… ugyanezen a napon szerettem beléd.
Akkor hevesen dobogott a szívem, izgatottan vártam, hogy velem legyél.
Ma csak a távolból nézhettelek. Rettentően fáj…
Miért kellett, hogy megismerjelek? Ezen gondolkodtam egész nap. Nem látom az okot, csak a sebeket érzem, amit az okozott, hogy nem szerethetlek. Hisz’ olyan rettentő távol voltál tőlem, mégis egészen közel…
Megdobogtattad a szívem, értelmet adtál mindennek, de most újra szürke minden. Csak a pillanat színesedik ki, ha látlak, ha felidézlek.
Mikor látlak újra? Nem tudom, de nagyon várom...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások