Történetek

A következő pillanatban egy angyal termett mellettem. Mikor a fülembe súgta, hogy ennyi ebből elég lesz, rögtön tudtam, kit is takarnak a szárnyak. Mint később elmondta, azért volt szükség beöltöznie – úgymond – , hogy ne zavarja meg az ottaniakat jelenlétével. Kivezetett. Mielőtt bármit kérdezhettem volna, betessékelt egy másik ajtón, amire ez volt írva: „De legalább őszinték”. Beléptem...

Ez a történet, egy csodálatos kapcsolatról szól. Barátnőm és én több mint 2éve vagyunk együtt. Ő most 17,5 éves én 18 múltam. Történetük röviddel az után kezdődött, hogy megkaptam a számítógéphez, az internetet. Feljött egy barátom, és mutatott egy chat oldalt, ahonnan aztán már feszítővassal sem lehetet leválasztani. Rengeteg embert ismertem meg, és nagyon jól éreztem magam velük...

- Van, amit érez az ember. Nem mindig a logika diktál! -elgondolkozva fürkészte arcomat, várva őszinte vallomásomat, majd jó egy percnyi csend után újra megszólalt: Bántott valaki? Mondd el nyugodtan, többet nem lesz rá példa..
- Nem! Senki! -vágtam közbe durván - Elestem azzal a kurva motorral, ennyi! - ingerült kitörésemmel elárultam magam, ezt én is tudtam.
- Ne hazudj. Legalább nekem ne...

- Jézusom, ez nem lehet! Mondd, hogy csak álmodom. - az ájulás kerülgetett...
- Csak álmodod! De mit, Nicol? - értetlenkedett a lány.
- He... He... Hermione Granger? - ámuldoztam még mindig.
- Megártott a vajsör, Drágám? - mosolygott.
- Vajsör? - Jézusom, hova keveredtem? kérdeztem magamtól - Na jó, csigavér! Nyugi Nicol, ez csak egy rossz álom! Nicol, nyugi! Héé! Hermione, Te meg honnan tudod a nevem? - nagyon bökte a csőrőm ez a kérdés.
- Honnan tudom? Hisz...

Kiment az utcára, és kíváncsiságtól hajtva egyre jobban sietett a tegnapi találkozás furcsa színhelyéig. A padon ott aludt a nő, az esőszagú és piszkos lepedőbe csavarva, csapzott haja a vállán pihent.
Megsimogatta a nő haját, ő felnézett.
- Végére értünk már a látomásnak, mely lehetetlent képzel álmodozva, hogy jobb idők jöhetnek itt a rosszra - szólalt meg hirtelen a nő valami furcsa keserűséggel a hangjában...

A nő ujjai írni kezdtek a leheletétől bepárásodott üvegen. Kecsesen formálta a betűket. Tejfehér arcán halvány pír jelent meg és egy mosoly. Ajkába mélyesztette fogait, amikor a feliraton megcsillant egy autó fényszórója. A víz vérré változva folyt le és elmosta a feliratot az üvegen, de a nő szívébe beleégett: a bosszú...

Gina halála után két évre szülei úgy döntöttek: gyereket vállalnak. Sikerült is. Megszületett Georgina, aki hajszál pontosan olyan volt, mint a nővére. Apró, göndör barna tincsei és zöld szeme pont Fanniénak képmásai voltak. Ám ez szüleit nem zavarta, tán így úgy érezték mégiscsak velük van a megboldogult lányuk. Ahogy teltek-múltak az évek, a két lányról, ha fotót mutattak, nem lehetett megkülönböztetni őket. Gina 12 éves korában kérdezősködni kezdett nővére haláláról, életéről...

Írt, fáradtan és félve. Írt, és ujjai közül aranyló vonalak kúsztak a papírra, betűkké alakultak, szépen, sorban. De aztán elmúlt a ragyogás: a szavak fekete árnyként díszítették a papírt, a nyomukban életre kelt a Sötét, behálózta a szobát, kisurrant az ablak résein és ellepte a világot...

Hirtelen újabb robbanás hallatszott és a mentőcsónakok lángolva zuhantak a vízbe a szénné égett utasokkal együtt. A másik oldalon lévő mentőcsónakok használhatatlanok voltak ugyanis mindegyiket, amelyet leeresztettek beszippantott a hatalmas hajócsavar. A kapitány a legközelebbi szárazföld felé fordította a hajót és teljes sebességre kapcsolt. Ám a hajócsavar alig egy kilométer után kiemelkedett a vízből így a hajó nem volt képes tovább haladni. A négy arab hajó hamar körbevette a lassan...

Hajamon némi zselé, némi hab (válogasson majd, melyik tincs kell neki), állam alatt parfümillat. Soul – ez a neve. Úgy, mint: lélek. Hát, lelkem, az van. Hajnali fél háromkor kimenni a templom elé…
Tudtam egyébként, hogy nem fog jönni. Túl szép lett volna – csakhogy ne legyek közhelytől mentes. És ugye, milyen érdekes, hogy a romantikától csak egy hajszál a röhej?...