oldherold adatai

igényes, izgató erotikát írni nem könnyű. keveseknek közületek megy, de ők a kisebbség. legtöbbetek írásából csak az írni-nemtudás és a vágyakozó ábrándok tükröződnek. így írtok ti, erre gerejedünk mi, avagy paródiák azokról a zsengékről, amiket akkor olvasunk, amikor csak mellesleg van kedvünk a szexhez.

jó szájönszfiksönt vagy fantáziadús fántözit írni nem könnyű. nektek nem is megy. nézzünk néhány példát, milyen hibákat is követ el a műkedvelő (és nem sztétika-kedvelő) delikvens, aki csak úgy, csak úgy mellesleg foglalkozik az írással, és annak komplett tudományával. paródiák következnek...

József Attilával terveztem múlatni, átmulatni az időt, az időt, ami állítólag nem is létezik, ám hirtelen, amikor a csikkpöccintésnyire tündöklő jégpályáról meghallottam egy gyerekes, minden komolyságtól, s felnőttségtől mentes sikítást, elöntött az érzés, ami a bölcselőt is elöntötte akkor, mikor kitalálta, s ami miatt később elhintette a köztudatba ezt a pár szót: az ember, társas lény. Esteledett, és milyen szépek is a téli esték! Jó ilyenkor embernek lenni. Megállni, és rádöbbenni,...

Láncok szorítása
némán fojtja el bennem:
hogy nem mozdulok,
bár lenne hova mennem,
s minden újabb perc
újabb üres pillanat,
borostás már az arcom,
szívem...

Szó nem hagy el,
játékod tűröm, mélyemre
hág minden pillantásod,
hangtalan bólintás
tűnik annak, minek szánod,
egyenes érzések
kalmár hagyatékát még
nem...

Űz a tűz
s hív a láng
forró a nő
heves a lány
jó a játék
szép ajándék...

Hozsanna hinti hanyagul el magát,
mégha ki meg is találja, nem méltó,
fakad az élet fájáról megannyi rügy,
tépnénk inkább azt, a perc malaszt...

A következő pillanatban egy angyal termett mellettem. Mikor a fülembe súgta, hogy ennyi ebből elég lesz, rögtön tudtam, kit is takarnak a szárnyak. Mint később elmondta, azért volt szükség beöltöznie – úgymond – , hogy ne zavarja meg az ottaniakat jelenlétével. Kivezetett. Mielőtt bármit kérdezhettem volna, betessékelt egy másik ajtón, amire ez volt írva: „De legalább őszinték”. Beléptem...

kéz kezet mos, lemosom magam,
magamról a tegnapok szennyét,
a percek súlyát, a holnapok reményét,
s koponyám minden üres gondolatát,
a lehunyt szem csendes hatalmát......