Egy Csodálatos Szerelem Története

Ez a történet, egy csodálatos kapcsolatról szól. Barátnőm és én több mint 2éve vagyunk együtt. Ő most 17,5 éves én 18 múltam. Történetük röviddel az után kezdődött, hogy megkaptam a számítógéphez, az internetet. Feljött egy barátom, és mutatott egy chat oldalt, ahonnan aztán már feszítővassal sem lehetet leválasztani. Rengeteg embert ismertem meg, és nagyon jól éreztem magam velük.

Egy nap apu bejött és azt kérdezte, mire jó ez az egész chatelés. Én csak egy példát akartam felhozni neki, ezét rákattintottam épp a legfelső emberke nickjére. Akkor láttam, hogy nő nemű az illető. Egész jól elbeszélgettünk. Nagyon sokat beszélgettünk sok mindenről. Egyre inkább kedveltük egymást. Én szabad ember voltam, neki viszont, mint később kiderült, volt barátja. Tudtam, hogy nem szerethetek belé, de megtörtént, talán 1hét alatt. Elég titokzatos lány volt, nem sokat engedett tudni magáról. Kb. 1 hónapig voltunk barátok, amikor úgy döntöttem, muszáj közelebb lennem hozzá, és a húgommá fogadtam, Ő igent mondott, aminek nagyon örültem, de akkor úgy éreztem, lehet, hogy ezzel elveszítem az esélyt egy párkapcsolatra.

Egy nap a barátja valamilyen ok folytán szakított vele. Kata, nevezzük így a lányt, írt egy sms-t, melyben megírta, nem tud a fiú nélkül élni. Nagyon megijedtem, szinte egész éjjel írogatunk egymásnak, mert a telefont nem vette fel. Akkor éreztem, talán ez az én időm, lépnem kellett. Megígértem, hogy engem soha nem veszít el, és én mellette leszek akkor is, ha mindenki elhagyja, és akkor bevallottam neki, hogy mit érzek, hogy mindent megtennék azért, hogy azt mondja nem hal meg, és még inkább azért ha adna nekem egy esélyt, de nem akartam tolakodó lenni. Sikerült megvigasztalnom és szerencsére sikerült valami olyant írnom, amivel elértem, hogy bevallja magának is ,amit már régen érezte hogy érez, azt hogy szerelmes, méghozzá belém. Másnap felhívott kellemesen elbeszélgetünk, éppen kocsiban ültem, mentünk hazafelé szüleimmel, amikor feltette a kérdést, mely így hangzott: \" Ha most megkérdezném hogy járnál-e velem, mit mondanál?\".

Nagyon meglepődtem, hiszem egy szerény félénk lánynak ismerte meg, aki soha nem kezdeményez, nem is tudtam mit mondai, csak annyit, hogy még gondolkodok,...de a szívem majd kiugrott a helyéről,annyira örültem. Hazaértünk, bekapcsoltam a gépet és elkezdtünk beszélgetni. Mostmár legfőképp kettőnkről. Én nagyon sok lányban csalódtam, sok kapcsolatom ment hamar tönkre, és nem is igazán kedvelem a rövid kapcsolatokat, ezért kérdeztem tőle, hogy meg tudná-e ígérni, hogy örökre velem marad, kitart mellettem, és nem hagy el senkiért. Azt válaszolta, hogy IGEN, ..ritkán voltam ennyire boldog, mint akkor. Éreztem, hogy ez most menni fog. Nagyon sok akadály elénéztünk mind a ketten,... talán nem is tudtuk mit vállalunk,...de ma már tudjuk, mind a ketten ,és ha néha vannak is veszekedések, néha mosolyszünetek,..tudjuk mindketten ,és ami a legszebb érezzünk mindketten, hogy a mai napig is hogy egymás nélkül nem menne soha, és együtt vagyunk csak boldogok, együtt ÖRÖKRE!