Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Slayer@ adatai
Bemutatkozása
Hello!
Én egy 14 éves lány vagyok. Lassan 3 éve foglalkozom történet írással. A velem egykoru társaimmal szemben engem inkább a megrendítő történetek vonzanak. Szeretek kritikákat írni és kapni is. Hisz nem csak a dicsérő kritika lehet építő jellegü.Remélem újabb és újabb történeteimmel eltudom képráztatni az összes olvasót.
Én egy 14 éves lány vagyok. Lassan 3 éve foglalkozom történet írással. A velem egykoru társaimmal szemben engem inkább a megrendítő történetek vonzanak. Szeretek kritikákat írni és kapni is. Hisz nem csak a dicsérő kritika lehet építő jellegü.Remélem újabb és újabb történeteimmel eltudom képráztatni az összes olvasót.
Írásai 5 51
Ez a kérdés a szívemig hatolt. Tőlem még soha nem kérdezték, mi vagyok. Összeszedtem gondolataimat, nyeltem egy nagyot és belefogtam.
- Tisztelettel, én magam vagyok. Én ember vagyok, de nem csak egy a sok közül, én Az ember vagyok. Jelkép, mint a csiszolatlan gyémánt, meg nem munkált fa. Rönk ki nem hever a porban, amely felemelkedik üt, vág, csap és uralkodik a többi rönk fölött.
A férfi szeme felcsillant. Láthatólag hatással volt rá beszédem. Az asztalra csapott és felszólalt.
- Tisztelettel, én magam vagyok. Én ember vagyok, de nem csak egy a sok közül, én Az ember vagyok. Jelkép, mint a csiszolatlan gyémánt, meg nem munkált fa. Rönk ki nem hever a porban, amely felemelkedik üt, vág, csap és uralkodik a többi rönk fölött.
A férfi szeme felcsillant. Láthatólag hatással volt rá beszédem. Az asztalra csapott és felszólalt.
Mikor megérkeztem az intézetbe a gyerekek furcsán néztek rám és nem igazán akartak elfogadni. Az, ami voltam, több volt, mint ami lettem. Vadember, egy gyermek testben. A testem foglya voltam. Egy sas madár egy kis ketrecben. A falak, amik körbe vettek kezdtek rám dőlni. Menekülnöm kellett, 14 évesen megszöktem az intézetből és az utcán kóboroltam. Végre az lehettem, ami voltam...
A nevem Trádész Luánná. Az én életemet fogjátok megismerni e novellában, akinek úgy tetszik regényben. 5 éves koromban anyám eldobott magától, hogy a saját útját járhassa. Ez a döntése befolyással volt, egész további életemre. A nagyszüleimhez kerültem, akik a maguk módján próbáltak segíteni, hogy minél előbb túltegyem magam a történteken. Azóta már látom a szeretetük számomra nem volt más, mint falra vetett borsó...
Gina halála után két évre szülei úgy döntöttek: gyereket vállalnak. Sikerült is. Megszületett Georgina, aki hajszál pontosan olyan volt, mint a nővére. Apró, göndör barna tincsei és zöld szeme pont Fanniénak képmásai voltak. Ám ez szüleit nem zavarta, tán így úgy érezték mégiscsak velük van a megboldogult lányuk. Ahogy teltek-múltak az évek, a két lányról, ha fotót mutattak, nem lehetett megkülönböztetni őket. Gina 12 éves korában kérdezősködni kezdett nővére haláláról, életéről...
Egy hosszú két-három órás beszélgetés után a lányt visszaküldte a sebészetre, hisz sebeit még mindig nem sikerült összevarrni. Bement hát a hosszú folyosóra, ami a sebészetre vezetett és, hogy ne kezdjen el gondolkodni, számolni állt. Fekete és fehér kockák gyülekezetének látszott az egész világ. Belépett hát az ajtón, de senki nem volt a rendelőben. Látta a tűt és cérnát, amivel alig pár órája még az ő karjába, húsába szúrtak. Valami hatással lehettek rá a tárgyak, mert felborította az...