És írt.
Írt, fáradtan és félve. Írt, és ujjai közül aranyló vonalak kúsztak a papírra, betűkké alakultak, szépen, sorban. De aztán elmúlt a ragyogás: a szavak fekete árnyként díszítették a papírt, a nyomukban életre kelt a Sötét, behálózta a szobát, kisurrant az ablak résein és ellepte a világot.
Éjszaka lett. Örök, mélységes éj.
Fájdalmas sikoly hangzott a távolból, nyomában újabbak és újabbak, végeláthatatlan sikoly-áradat kelt útjára, betöltötte a füleket és nem hagyott helyet más hangoknak.
Hirtelen megrázkódott egy harangvirág.
Apró, halk csengése csatába szállt a sikolyokkal, közéjük kúszott és szétfeszítette a repedéseiket, míg végül az összes sikoly elenyészett, és nem maradt más a világban, csak az örök, mélységes Sötét, és egy aprócska, csilingelő hang.
Az Író megijedt, és kiejtette a tollat a kezéből. Megszakadt a történet sötét szövete, újra felragyoghattak az árnyék-betűk, és fényes csillagként kelt fel a Nap a keleti határon.
Az örök Sötét pedig egy időre szertefoszlott, de csak azért, hogy aztán, ha az Író újra felveszi a tollat, hogy megírja az Éjt, visszatérhessen, és ellepje a világot, sikolyokat keltve a távolban, amiket csak egy aprócska harangvirág csengő-hangja pusztíthat el.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
Hozzászólások
Én tulajdonképpen nem hiszek abban, hogy mindenképpen meg kell magyarázni egy írást, mert általában mindenkinek mást és mást jelent, és nem biztos, hogy ugyanazt, mint amire az író gondolt. De, hát legyen.. Talán Mz járt közelebb a valószínű megoldáshoz.
Az író én lennék, mert mindig gonosz, sötét dolgokról írok. Tulajdonképpen, szép dolgokról nem tudok jól írni. Ezért van szükségem egy kicsi harangvirágra, ami megmutatja, hogy a világnak nem csak sötét oldala van, hanem van szép is, de ezt általában csak egy rövid ideig látom.
Nagyjából ez lenne a mondanivaló, de erre én is csak úgy jöttem rá, hogy újra elolvastam az írásomat, és még ismerem is magamat.
Szép dolgokról nem tudsz írni? Pedig, ha gonosz dolgokat akarsz, ahoz mindenképpen kellenek jó dolgok is. Amit meglnengetsz a főhős orra előtt, majd kegyetlenül elszakítod tőle. Ábrázolni tudd, mi az amit soha nem fog elérni. stb.
Szóval az egy hasznos dolog.
Meg a másik, amiért jó a jó, hogy anélkül nincs gonosz. Viszont gonosz nélkül sincsen jó. Ezért én megírom a gonoszt, valaki más meg a szépet, és így lesz teljes.