BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával. FIGYELEM! A történetet, jobb híján,...
Van egy könyv, aminek ugyanez a címe: Stepbrother Dearest. Nem könyvajánlót írok, hanem egy...
(szex, erotikus kannibalizmus) -Bob! -Igen kicsim? -Mmm..nem érdekes. -Mi nem érdekes? -Gondoltál...
(Szex, halál) GYALOG ÜTI A FUTÓT, E5 Elda idegesen mosolyogva nézte ahogy William a négyzetének...
A vég kezdete - mint a legtöbb fontos dolog az életben - a szenvedély pillanatában hirtelen...
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

1*1 Enter 2. fejezet - 3.

A színház vad forgataga után, kilépve az utcára, olyan érzés fogta el, mintha felébredne, valami álom féléből. A kinti levegő olyan rideg, minden utcát övező fáról, bizonytalanul lógó jégcsapok virítanak, némelyik geometriailag teljesen szabályos, az esése is, nyíl egyenes, a betonra hullva, milliónyi, apró törmelék szaladt szét utána, mindez Emmától pár centire, cipője talpa, engedelmesen, simult rá a jég kristályokra, amik a jégcsapból maradtak. Nem törődött vele, a porondon történteken kívül semmivel. Érthetetlen hogy miért, de nem arra gondolt, ami valójában fontos, hanem arra, ami e kis csók jelenet tragikuma lehet.” Olyan lehetetlen vagy és olyan béna, nehezedre esett volna nem hagyni magad?”

Akárhogyan is, a nagy rohanás közepette, ha a csók eszébe jutott, olyan meleg borzongást élt át, ami a külső hideg szélhez képest, trópusi forróságnak számított! Felszállt a buszra, kezébe vette a torta tartó dobozt, amiben még maradt vagy két szelet torta, mert hogy a többitől a színpad előtt igyekezett megválni. És, bámult kifelé az ablakon. Inkább gondolt ezer más dologra, a gálát kivéve. Hiába az első helyezés, az öröm, most mégis le kell tipornia, a vágyat, ami olyan galád módon beköltözött a szívébe.

Haza érve, már az ajtóban állva, meghallotta a Papa hangját. Jobbnak látta, ha összeszedi magát, elvégre újra itthon a Papa. Szóval, mosoly az arcra, kócos fej, megigazítva!
- Szia Apa!
Nyitott be az ajtón, a lehető legboldogabb vonásokkal az arcán.
- Szia kis lányom, milyen volt a gála?
Mintha Apja, végig itthon tartózkodott volna, átlagos köszönéssel üdvözölte lányát.
- Esemény dús! Tele volt meglepetésekkel, de inkább hagyjuk! Nem ez a lényeg, te jól vagy?
Kérdezte, Emma, aggódva.
- Igen, egész jól, az orvosok szerint teljesen rendbe fogok jönni, idő kérdése! Nem lett volna szabad hazajönnöm, de már nem bírtam tovább! Márk?
- Ő. Szerintem még a Gálán van! Én előbb eljöttem! „Csak meg ne kérdezd, miért!”
- Miért?
- Igazából, fogalmam sincs, hoztam egy kis tortát! Csokis! Egyetek!

Amikor a színházat elhagyta, annyira sokan azért nem maradtak, a szereplőket leszámítva.
- Milyen volt a tánc? Torta? - Nézett rá a dobozra. - Elsők, vagy másodikok lettetek?
- Szuper, elsők lettünk!
- Elsők, akkor biztosan nagyon boldog vagy!
Emma, bólintott.” Még mielőtt bajba kerülnék, Márknak is szólnom kell!” A Nagyi, két sűrű szövésű pléddel, a kezében, dulakodott át közöttük.
- Nagyi! Bocs hogy elfeledkeztem rólad!
Mentegetőzött, a kései köszönés miatt.
- Semmi baj, kincsem, beszélgess Apáddal nyugodtan!
És, a nagyi, már tova is tűnt, Fia háló szobájába. Emma, pedig, kiosztotta a szerinte fontos parancsait, Apjának.
- Úgy örülök, hogy itthon vagy, de pihensz ám, és nem lógsz ki az állatokhoz! Kicsit se! Elnézed, ha, én most átöltözöm?
- Menj! Jók voltatok, amíg távol voltam?
Kérdezte, meg Apja, egyedül a nagyi kedvéért a lányát, az idősek szeretik az ilyen kérdéseket, olyan régiesnek hat. Mindenkitől lehetett ezt hallani, aki szülő, de Emma Apjától ez volt az első alkalom.

A lány, már nem válaszolt, bevetette magát, a fürdőszoba csendjébe, folyamatosan magán érezte a férfi parfümjének illatát, hosszasan vacillált vajon hová tüntesse el a parfümös ruhadarabot. Mint létfontosságú eszközt úgy szorongatta a kezében, a táskájából elő vett szoknyáját.
„Semmit, de az illatodat, haza hoztam magammal, és nem akarok megszabadulni tőle!” Szép formásra hajtogatta. Roskadozott a lelke, de elnyomta legbelső, feltörni készülő érzéseit. Ennél sokkal fontosabb hogy a Papa végre itthon van, most már talán itthon is marad.

Kevéssel ezután, meleg mackó nadrágban, és kötött vastag, garbóban jelent meg a konyhában. Hatalmas eszmecseréket folytatott a Nagyival, a csirke ételek elkészítéséről. Ugyanis a Nagymama, csirke levest, és finom ráadásként, pörköltet készített, a haza érkezőnek, amiből ő a levesen kívül mást egyelőre, az álmaiban fogyaszthatott, ott is felügyelet mellett. A nagyi, részletes magyarázó volt, mindent elejétől a végéig, pontosan szeretett el mondani. Kezdte, a levessel, - Sasolj ki egy jól fejlett, nem túl hájas csirkét a hátsó ólból, szorítsd sarokba, nyírd ki, kopasszd meg! Bontsd az alkatrészeire, és készíts belőle isteni étket… a következő képpen… Emma kénytelen figyelni, bár néha elveszti a fonalat. Nem a menü elkészítésének nehézségei miatt, hanem mert eszébe jut hogy a hátsó udvarban csak Gyöngyik voltak, semmi tyúk, vagy kakas… reménykedik csupán, hogy nem a távoli tanya egyik lakója esett áldozatul, mert ha igen a gazdi, hamarosan be fog kopogtatni az ajtón, és követeli majd a tollas tulajdonát. Mielőtt a Mama, haza ment, a biztonság kedvéért azért meg kérdezte a dolgot, mint kiderült, zacskós csirkéről volt szó, de úgy beleélte magát a tanyasi dolgokba, hogy nem lett volna szíve elárulni, a fiának, hogy nem ő gyilkolta le azt a csirkét. Este, állateledel osztás után, későig nézték a Tv-t. Emma reklám közben rángatta ki Márkot, a Tv elől, és ültette le a szobájában, beszélgetni.
- Nem, gondoltam volna, hogy vele fogsz táncolni!
Kezdte, Márk.
- Én sem, hidd el nekem!

Emma, elgondolkodott, és kínjában, az ágyneműjét igazgatta, egyre elő bukkanó lelkesedéssel.
- Ha, tudnád hogy irigyeltek a csajok az osztályból! Olyan sárgák voltak, mint a napraforgó.
Öccse szavai, jól estek, neki. Fel váltva, egyengette, az ágyneműt minél simábbra, a jobb és bal kezével, ez alatt kis gödör jelent meg a szája szegletében, elmosolyodott. Hirtelen lett komoly, és riadt.
- A lényeg, ne szólj Apának, jó?
- Miért ne?
- Mert nem tudnám, hogy elő adni, mi is történt, pontosan. Még a végén azt hinné, hogy csak, ő miatta lettünk elsők!
Mondta, határozatlanul.
- Miért nem így van? - Gonoszkodott. - Ez, marha egyszerű, mit parázol? Táncoltál az egyik tanároddal, mert a pasi akivel lettél volna, beteget jelentett. Úgy csinálsz…, nem nem történt köztetek semmi, ugye?

Márk, kaján információ sóvár szemöldökrángatással várta, nővére válaszát. Aki jobbnak látta, ha szemrebbenés nélkül hazudik.
- Dehogy, miket gondolsz te rólam! Ki kérem magamnak, de bosszantó lenne, ha a rangja miatt nyertünk volna! Apának nem kell tudnia és kész!
- Rang miatt, a tanoknak nincs rangjuk, még eszük sincs sem pedig, elveik!
Márk egyöntetű, ítélkezéssel vágta Emma fejéhez a véleményét. Emma alkotta a védelmet.
- Ne légy már ennyire rossz indulatú, ők is emberek! És van eszük, különben nem tanítanának téged, te…
Márk, megtartotta az ígéretét, és csöndben maradt, nem szólt senkinek, még a legélesebb helyzetekben sem, amikor, mindenki a fellépésről kérdezett. Igaz nem is értette, mire a nagy titkolózás, az ő kalandjaihoz képest, ez a tánc, semmi! Emma féktelenül önző tudott lenni, most is az volt, magának akart minden elismerést, jogosan merült fel benne, hogy nem e a kék szemű herceg miatt lettek ők az elsők, Tamással nem valószínű hogy ekkora erő kifejtéssel is vitték volna a pálmát. Vele viszont sokkal szívesebben osztozna a sikeren, mint Erikkel, Tamás gyakorolt vele, több órán át, nem ez a nagyképű” szív marcangoló” számítógépes manusz.

**

„Szia Anya! Hogy vagy? Oda fent szebb az idő, mint idelent, igaz? Ha tudnád mit össze nem, vitázom újabban magammal! Attól tartok elveszek a sok jelentéktelen dolog közt. Ez a valaki! Igen, ő! Nem is ismerem, nem tudok róla semmit, mégis úgy érzem, mintha ezer éve, a legjobb ismerősöm lenne. Miért csókolt meg? Te tudod a választ! És ha újra találkozunk, biztos, jön a tévedtem, nem úgy akartam, be ne köpj!” szöveggel. Mennyivel, könnyebb lenne, ha itt lennél, Apának is hiányzol! Nagyon le van épülve nélküled… „ a szoba, csendes sötétségében, zord külsejű , máskor szép táj képeit végig nézte, hallotta, ahogy az ágyhuzat serceg az ujjai közt, a fellobbanó tűzbe dobott fában kivégzett szú halálának pukkanását, a fali óra másodperc mutatójának, kattogását, és egyszer csak belső hangja, újra megszólalt. ”Mond, miért, beszélek én hozzád? Szánalmas vagyok… Te már meghaltál! Nem hallasz, nem értesz, nem érzel, nem látsz, ha, akarom sem válaszolsz… nem jössz vissza, és nem fogsz mellettem állni soha többé. Nincs értelme, annak, amit teszek, semmi értelme!”

Emma éjszakába, mondott pár sora ráébresztette, kellően felnőtt már ahhoz, hogy bolondként viselkedjen, beszéljen a halott anyjához, és mindenhez, ami nem tud beszélni. Ez a fel ismerés, is csak egy a sok közül, ami még hátra van a tökéletes felépüléshez. Ami azt illeti ez a pár hónap volt a legtöbb eddig, amit megkockáztatott a siker érdekében. A legnagyobb próbatétel elé kiállítva magát, emberek közé ment, felvállalva az esetleges kudarcokat, és újra kommunikál, képes másokat meghallgatni, a nélkül a gondolat nélkül hogy ő maga, mennyivel rosszabb helyzetben van… fel ismerve, azt hogy nála, ezerszer szomorúbb és pechesebb emberek, fiatalok élnek körülötte, könnyek és önsajnálat nélkül. A Kereszt anyja és kereszt apja, a kritizálói, annak a hisztinek, amit Emma nap, mint nap véghez vitt. Hétvégén, kegyetlen fejmosást kapott, az apján keresztül.

Észre sem vette volna a vendégként érkezők beszélgetését, ha nem lennének a ház falai olyan vékonyak, vagy inkább az ajtó volt résnyire nyitva. Kereszt anyja, kíméletlen beszédű asszonyság. És a Testvérével szemben még őszinte is! „Figyelj, én nem értelek! Itt senyvedtek ennek a szemétdombnak a tetején, ahelyett hogy visszaköltöznétek a városba, a régi lakásotokba! Minek ez a sok állat, büdösek, undorítóak, és nézd, meg mekkora kosz van itt! A lányod, mindenre alkalmatlan, felérhetné már ésszel, hogy öregszel és beteg vagy! Abszolút, nincs szükségetek erre, a… minden pénzedet bele ölöd az állatok tartásába! Ehelyett, a putri helyett, arany életetek lenne! Emma is tanulhatna, lenyelvvizsgázhatna, egyetemre mehetne, nem ilyen ostoba, idióta iskolákra pazarolná el az életét, még barátja sincs! Valahogy vedd rá, a költözésre! Így senki lesz belőle, Márk is tovább tanulhatna, az építészet vonalon… Értsd meg, ennek a menhely félének, pár éve már lejárt az ideje.”

Emma egyes mondatoknál, ökölbe szorított kezekkel, vezette le a feszültséget, és kergette el magától a sírógörcsöt. Tulajdonképpen, igaza van a kereszt anyjának, az, ami itt rá vár, nem sok jövőt ígér, de akkor is milyen jogon, ítélkezik ő, a sorsa felett, az apja felett. Semmi köze az életükhöz. Emma tovább hallgatózott, kíváncsi volt az Apja véleményére. Kávés csészéjével, babrálgatva, humorosan kezdte kezelni a nővérét.„Te, Örzse, ezek az állatok jelentették a családom életét, és az évek alatt ugyan megfogyatkoztak, én addig el nem megyek innen abba a szmogos, városba, amíg mindegyiket el nem veszítem, és nem, azért mert hozzátok hasonló módon ki dobom őket, ha már nem kellenek! Emma és Márk sorsáról, maguk döntenek és nem én! Emma, elkezdte a fősulit, és látod mi lett a vége. Egonnak, ír jegyzeteket, ahelyett hogy ott tanulna. De neki ez kell… és én nem szólok bele! Ha, meg túl büdös a tanya, akkor ne gyertek ide többet! ”

A Kereszt anyja, vastagon rúzsozott szája, mérgesen rángatózott, majd a férjével együtt távoztak, karácsonykor csapódott utoljára ekkorát a ház célba vett ajtaja. Emma ki kukucskált a konyhába, látta, ahogy a kávés csésze kis kanala még mindig körbe-körbe, forog, vagy apja kocogtatja a csésze széléhez, és nagyot hörpint, a kihűlt kávéból, a többiek, alig ittak a sajátjukból, úgy ott hagyták. Kicsit várt, mire elhagyta a szobáját. Semmi egyebet, nem tett, csak leült apja mellé és átölelte, egyetlen köszönömmel karöltve. Szerinte eleget mondott, ezzel a szóval! Éjszaka Emma, álomba szenderülve még nem tudja, mit hoz a jövő, sejti, és érzi lelki világát hamarosan még több vihar, kavarja fel, viharok, melyeket majd talán gyönyörű napsütés követ.

Folyt. köv.
Folytatások
A diákok közül neki se az erőssége a tanulás, az évet jobb híján kis puskákkal, hol meg ágyúkkal vészelte át, leszámítva a második félévet. Februártól, otthon hagyta a kis kihajtható papírfecniket, a padra se véste fel a hiányosságokat, vagy például a könyvet se tette az ölébe és másolta ki a lényeget, mialatt a tanár az ablakon meredt kifelé az utcán sétálókra...
Sokszor igazán nagy erőfeszítések árán leplezte örömét, tetszését, vagy erőszakkal vette rá magát a hallgatásra, ha Erik épp valami általa ismert dologba is beavatta az osztályt. Ezek a megnyilvánulások voltak azok, amikről nem tudta eldönteni, hogy eredetileg neki szóltak-e a kávézó kerek asztalánál ülve, vagy csak egy kezdetleges tesztalany akart lenni a bemutatás előtt. A szünet alatt elhitethette magával, hogy ezek neki szánt személyes bemutatások voltak, mint például: a szeretett szüleihez...
A cselekedetet, ezt a feszült kézfogást, misem tetézhetné, mint a még feszültebb és izgalmasabb bátortalan csók, ami olybár régóta váratott magára, elérkezett. Milyen hihetetlen, hogy nem lopott, hogy nem hág át egy szabályt sem, hogy egyszerűen csak egy csók, rövid, érzékeny, felemelő. És mire Emma újra kinyitotta a szemeit, az után, hogy megint kútba ejtette az elveit, szikrányi mosollyal , és azzal a megmagyarázhatatlan megérzéssel bajlódott, hogy képtelen volt, képtelen lesz erre a krapekra...
- És mi szomorít el? - Anya, az ő hiánya. A papa betegsége. Az iskola kudarcai, de van azért vidám oldalam is. Eddig csak rólam beszéltünk! Most te jössz, azt már tudom, hol laksz, és az órákon kellőképpen tájékozódtam arról is, mit szeretsz csinálni, vagy tudom, hogy imádod a cukorkát, meg a számítógépeket, meg a …még sorolnék, de nem jut több az eszembe. És a családod? Egyáltalán. Jesszus még azt sem tudom pontosan hány éves vagy...
Minden érintés most csak a kimondatlan szavaknak szól, mindannak amit akár még megfogalmazni sem lehet, inkább kimutatni, a szív folytonos zakatoló dobogását, és kielégíteni, a vele járó testi vágyakat. Erik kezei végig simították az arcát, a hátát, a nyakát, majd mélyen a lány szemébe nézett, Emma úgy szorította azokat a kezeket, mintha érezni akarná azt, ami oly ritkán adatik meg a számukra, az összetartozást. A szemek pedig, milyen őszinték, és kérdeznek, „hé te is ugyanazt érzed, amit én?...
Előző részek
Lassan egymás érintései, pillantásai és érzéki mozdulatai kezdték a félelmet fokozni, önmaguktól. A lépések erőt és szerelmet sugároztak, olyat, mint amit egy pár, láttán érzünk. Ők így a táncban voltak egy pár a maguk csendesen morajló világában. És újra az a szorító ölelés mely már-már csókban forr össze, egymás közelsége, s az a vágy az elérhetetlen csók után, amelyről ez a szám is szól...
Emma azt várta, hogy talán majd Tamás közelsége is kivált belőle valamit, ha az a valami kicsit is hasonlít majd az Erik mellett érzett valamire, akkor ez a valami feltehetően általános és magyarázható az egyedüllét fogalmával! Mindenkire kiterjed, és merőben ártalmatlan érzés… itt viszont se izgalom, sem izzadó tenyér, sem csókolási kényszer érzet nem játszott szerepet, sőt éppen ez az érzés hiányzott a tánc teljességéhez. - Most már csak azt kellene meg tanulnunk, mert másként úgysem fog...
Emma megszerette az iskolát, a diákokat, még a munkáját is, bár néhány esetben ő is papírkái hősévé válhatott volna. Reggel még nem olyan izgalmas az élet, mint délután, délutánra mindenkiben leülepszenek bizonyos elvárások önmagukkal szemben. Az eddigi hallgatózások zöme kellő feltűnés nélkül zajlott. Kivéve a mostanit, a lányt mindössze egy nagy méretű fa akadályozta meg céljai elérésében, valami cédrusféle, ami kitartóan szurkálta a tüskéivel...
A szakítást követő randik sorra befulladtak. Akadt cigiző törpe, irritáló cigi szaggal, és nem éppen kebelbarát, menő kétméteres, aki nyakfájást okoz, a legutolsó a majdnem igazi, épp csak a nevét felejtette el mostanra, de abban a srácban volt valami, ami képes lett volna megtartani, a hiba nem is benne, hanem a lányban volt, az hogy tanyasi… ezt kár is részletezni. Néha éjelente, arról álmodott, az élet kegyes és elhozza majd a herceget. De ezt a világot nem az andalító szerelemre találták...
Hasonló történetek
- Uram mégis mit tegyünk? – kérdezte Sebhelyes, és a férfi felé intett fejével. - Arra tanítottál, hogy ne öljünk embert, hacsak nem akar minket megölni. - Nem is akarom, hogy megöld - válaszolt Kito. Már rég akartam egy cselédet, hogy ne mindig Ferina végezze a piszkos munkát. Ő már teljes bandatag. Nem lehet innentől fogva ugráltatni. Viszont egy ilyen mindig jól jön a háznál. Cipeljétek a táborba! Ha sokat mozgolódik, keverjetek le neki egy-két pofont! ...
Unalmas tinimagazinokat olvasgattam és a hörcsögömet (Luet) bámultam. Meglepetésemre, Anya betoppant az ajtón. Arca szikrázott a boldogságtól (költőien kifejezve magam). - Mi van veled Anya, hogy ilyen hamar hazajöttél? És minek örülsz ennyire? - Elintéztem izéé.......felvettek a New York-i Gimnáziumba, örülsz kicsim? Leesett az állam és teljesen elsápadtam...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned