Belépő az Édenbe 9-10. rész

Kilencedik fejezet

Adam a tükör előtt állt és roppant elégedett volt magával. Haját erősen kiszőkítette, olyan kontaktlencsét tett fel, ami barnára festette kék szemeit, bajuszt, és bozontos kese szakállat ragasztott. Pólót és farmer kezeslábast vett fel. Még Eva sem ismert volna rá. A londoni reptér vécéjében volt. Még egyszer átfésülte a haját, aztán ruganyos léptekkel kisétált a repülőtér épületéből. Fölszállt arra a buszra, ami Eva szüleinek a kerületébe vitt. Keresett egy autókereskedést, és vett egy furgont. Kihajtott a közeli erdőbe, és megállt egy teljesen eldugott bekötőúton. Táskájából festéket, és betűsablonokat vett elő. Egy órájába került, hogy a kocsi oldalára fesse azt, hogy " TELEFON TÁRSASÁG". Aztán egy barkácsbolthoz hajtott, és vett egy szerszámos táskát. A bőröndjéből magnót és adókészülékeket, poloskákat, vett elő. Eváék háza elé hajtott. Nem látta Eva kocsiját, így kiszállt és becsöngetett a házba. Róz a cseléd nyitott ajtót.
- Napot. Itthon vannak?
- Csak az asszonyom.
- Telefon Társaság. - bökött a kocsi felé - Vonal ellenőrzés.
- Jöjjön be!

Adam belépett a lány után az előszobába, és elkezdte tekergetni a nyakát.
- Hól vannak a készülékek?
- Egy a nappaliban, egy fönt a folyosón, és egy külön vonal a kisasszony szobájában.
- Az emelettel kezdem. - mondta és komótosan felment a lépcsőn. Először Eva szobájába ment be. Gyorsan szétszedte a telefont, és bele tette a poloskát. Az asszony ágya alá is került egy adó. Az ágy mellett állt a két doboz, amiben elküldte Eva favershami dolgait. A zsebéből előhúzott egy levelet, és azon gondolkodott, hogy bele csúsztassa-e az egyike, de aztán úgy döntött, hogy ezt csak személyesen intézhetik el. Ez volt a legfontosabb helyiség. A folyosói telefont is megbuherálta, majd a nappali következett. Ez rázós volt, mert nem tudta, hogy az anyósa ott van-e, de nem volt bent. Ott is elvégezte a dolgát, és távozott jó hangosan köszönve.

Beült a furgonba, és várt. Eva és a nővére egy óra múlva érkeztek meg. Láthatólag nyugodtabb volt a felesége, de nagyon szomorú. Beélesítette a rendszert, és a fülhallgatót a fejére tette. Az anyósa hangját hallotta:
- Mi történt drágám?
- Összevesztünk. - mondta Eva.
- És te elrohantál, mint kiskorodba is mindig, ha valaki bántott.
- Igen, és mire visszamentem, már nem volt otthon. - azt elfelejtette elmondani, hogy nem csak Adam nem volt otthon.
- Utánad küldte a holmidat. Nem mentél másnap vissza?
- De, de nem volt ott. Jaj anya én olyan, de olyan szerencsétlen vagyok!
- Ne sírj drágám. Majd megbékél, és visszajön. - mondta, és gyöngéden átölelte a zokogó lánya vállát. - Biztosan elrohant New Yorkba.
- Én is úgy gondolom. Azt hiszem, utána megyek anya. - emelte könnyben ázó szemeit az anyjára, és nem bírta, nem merte megmondani, hogy mi is történt valójában.

Adam elmorzsolt egy könnycseppet, aztán szégyenkezve átkapcsolt a felesége szobájába. Fontos volt tudnia, hogy mire készül az asszony.
- Jól nézz át mindent, hogy nem hagyott- e valami levelet, vagy üzenetet. - hallotta a sógornője hangját, és azon dühöngött, hogy nem hagyta ott a levelet. Eva ez alatt, sorban akasztgatta vissza a ruháit a szekrénybe, miután az összes zsebét kiforgatta, de csak zsebkendők és némi apró került elő. Aztán a másik láda került sorra. A könyvei és a lemezei, meg apróbb tárgyak voltak benne, meg a velencei repülőjegyek.
- Ez az! - kiáltott Mary. - Azt akarja, hogy utazzál Velencébe, és ott majd találkoztok.
- Majd oda is elmegyek, egy hét múlva, de előbb New Yorkba utazom.
- Megkérdezzem, hogy mikor indul gép oda?
- Igen. És rendelj jegyet! Velem jössz?
- Már vártam ezt a kérdést hugi! Hát persze, hogy nem hagylak magadra! Akkor előbb fel kell hívnom a férjemet, hogy lelépek pár napra, és menjen a kis manócskánkér az oviba.

A gép két óra múlva indult. Mary haza ment az utiholmiáér. Eva is gyorsan bepakolt. Ezalatt, Adam kikapcsolta a lehallgató rendszert, és azon gondolkozott, hogy hogyan kövesse a két nőt New Yorkba.

Tizedik fejezet

Szó szerint a hasára sütött a nap, amikor felébredt a szállodai szobában a férfi.
- Úristen! Elaludtam! De, mért nem ébresztettek fel? - elkapta a telefont, és leszólt a portára.
- Igen?! - válaszolt a recepciós az ordításra.
- Miért nem keltett fel, ahogy megbeszéltük? - süvöltötte Kyle Cooper.
- A két hölgy azt mondta, hogy ne zavarjam önt, mert valószínűleg nagyon fáradt, és, hogy megtalálja őket a vörös hölgy férjénél.
- Mikor mentek el?
- Egy órája. - Cooper dörmögött valamit, aztán lecsapta a kagylót. - Az idióta! - mondta fennhangon, aztán rohant a fürdőszobába. Gyors tisztálkodás után, az utiholmiaival lerombolt a halba.
- Melyik irányba mentek az unokahúgaim? - ripakodott rá a portásra.
- Miért, nem tudja, hogy hól lakik az unokahúga férje? - kérdezte a portás, gúnyosan. - Cooper feje a méregtől lilára változott. Legszívesebben átnyúlt volna a pulton és kicibálta, volna onnan ezt a pofátlan alkalmazottat, de uralkodott magán.

A pultra dobta a szállásért járó összeget, és kisietett az ajtón. Beült a kocsijába, és London felé vette az irányt. Pont akkor ért a ház elé, amikor Eva és Mary beszálltak a kocsiba. Édesanyjuk még odalépett hozzájuk.
- Biztos, hogy nem várjátok meg apátokat?
- Igen. Akkor lekésném ezt a járatot.
- Ha Adam jelentkezne, mit mondjak neki?
- Azt, hogy jöjjön utánam. - mosolygott az asszony, nem mondhatta el anyjának, hogy Adam valószínűleg nem fog itt jelentkezni. Integettek még egyet, aztán Mary beindította a motort. Elindultak a reptér felé, nyomukban a férfival. Az rögtön látta, hogy merre vették az útirányt. Úgy gondolta, hogy a csapda bezárult. Biztos volt benne, hogy Adam is ott lesz, ahová a két nő tart. Azon gondolkodott, hogy hogyan kövesse úgy a két asszonyt, hogy ne vegyék észtre. Eva már ismerte. Biztos, hogy abban az átkozott útszéli vendéglőben jegyezte meg az arcát.

Okos asszony, mert egyből kombinált, és milyen ügyesen rázta le a szállodában. Ha ugyanazzal a géppel utazik, nagyon el kéne maszkíroznia magát, és még így sem kizárt, hogy az asszony éles szeme kiszúrja. Meg kell tudnia, hogy hová is megy pontosan, és a következő járattal utána menni. Megvárta, hogy a két nő átvegye a menetjegyét, aztán odament a jegyárusító pulthoz.
- Jó napot kisasszony. - vette fel a legkedvesebb vigyorát.
- Jó napot. - mosolygott nem kevésbé kedvesen a kisasszony.
- Meg mondaná, hogy hová repül az a két hölgy, akik most ment el?
- Hát nem nagyon adhatnék felvilágosítást. - Cooper felmérte, a helyzetet, hogy mit mondjon, aztán kirukkolt a farbával.
- Azaz igazság, hogy az idősebb hölgy a volt nejem, és még csak véletlenül sem szeretnék egy járaton utazni vele. - mondta, és olyan ártatlan képet vágott, amilyet csak tudott. A kisasszony egy darabig méregette, aztán úgy döntött, hogy igazat mondott a kedves utas, és megmondta:
- PANAM, 415-ös járat, New York.
- Na látja, hogy milyen jó, hogy megkérdeztem, én is oda akarok menni.

- A következő járat egy negyed óra múlva indul, de azaz AIRLEIN -é.
- Nekem az is jó, nem vagyok olyan puccos, mint a nejem. Ha jól értem, még előbb is érnék oda, mint a nejem.
- Igen. Sok ember azért nem szereti ezt a járatot, mert messze áll meg a kijárattól. Viszont ha valaki siet, megéri az itteni kis séta. Magának számít, hogy mikor ér oda? - kíváncsiskodott a hölgy. Cooper huncut képet vágott és bizalmasan közelebb hajolt a kíváncsi fülecskékhez.
- Hát, ha ötezer dollár számít?
- Dohányzót, vagy nem dohányzót óhajt? - kérdezte elégedetten a kisasszony.

A gép tényleg a reptér légvégében állt meg, de a mozgójárda elvitte a kijáratig. Innen még egy kétszáz métert kellett gyalogolnia. A gépen alig voltak, így teljesen kényelmesen tudott elhelyezkedni. A stewardessnek adott egy szál piros rózsát, amit még a reptéri virágosnál vett. A jegyeladó is kapott belőle, mert Cooper úgy gondolta, hogy nem árt ápolni a kapcsolatokat. A nem várt kedvesség, amit a légykisasszonnyal kapcsolatban alkalmazott, is meghozta a maga gyümölcsét. Elhalmozták étellel, itallal, és kedves mosolyokkal. Megkérdezték, hogy milyen filmet óhajt megtekinteni a hosszú út alatt, és most végre kielégíthette vágyát a western filmekkel kapcsolatban. Éjfélre értek New Yorkba. Cooper gyorsan elköszönt a repülő személyzetétől, és rohant kocsit bérelni. Már a kijárattal szemben parkolt, mikor a két testvér kijött a repülőtérről. Taxit béreltek és elindultak Adam New Yorki lakása felé, nyomukban Cooperrel, és Adammal. Adam együtt utazott a másik férfival, bár az nem ismerte fel a szőke parókában, bajusszal és szakállal, pedig ő is akkor bérelt kocsit, amikor a másik. Lassan hömpölyögtek át New York utcáin a sosem szűnő forgalomban.

New Yorkban éjjel lehetett úgy közlekedni autóval, mint egy európai városban, a délutáni csúcsforgalomban. A mozielőadások most értek véget, és az emberek sorra fogták a taxikat. Hatalmas tülekedés folyt, ha megállt egy- egy. Kifestett kurvák kínálták nem is olyan olcsó bájaikat, majd beültek a pasasok kocsijába, vagy felmentek velük a garniszállókba. Legrosszabb esetben az egyik közeli sikátorba mentek, ahol vagy megtörtént az aktus, vagy kimarkecolták a klienst, és az, jobb esetben, a korházban, rosszabb esetben, a hullaházban végezte a kis kalandot. Adam lekanyarodott otthagyva a kis konvojt, mert tudott egy rövidebb utat a lakásáig. Így talán lesz ideje egy - két poloskát elhelyezni a nappaliban. Behajtott a Centrál parkba, aztán két gyors kanyar és már a húsz emeletes ház kapujában is volt. A portás kedvesen köszönt neki. Adam adott neki egy, húszast, hogy ne szóljon a feleségének, hogy otthon van, és egy másikat, hogy Coopert ne engedje fel. A portás gratulált a házasságához, és elégedetten zsebre dugta a pénzt.

Adam beszállt a liftbe és felment a huszadikra. Bement a lakásba, és gyorsan a nappali asztala alá, és a szekrényre tett egy- egy mikrofont, aztán kiment a tetőteraszra. Gyönyörű kis kertféleség lett itt kialakítva faládákba ültetett tujákkal, virágokkal és egy picike halastóval, amiben pár aranyhalacska úszkált. A terasz végében állt egy kis kamra, ahol a napágyat, meg a grillsütőt tartották. Ide ment be Adam. Gyorsan megnézte az egyik sarokba állított kis hűtő tartalmát. Tele volt sörrel, pezsgővel, meg ásványvízzel. Visszament a lakásba, és kihozott magával egy pár előrecsomagolt szendvicset. Éppen, hogy betette maga után az ajtót, megérkeztek Eváék. Gyorsan bevette magát a kamrába, és hálát adott az építésznek, hogy nem tervezett rá ablakot, mert így égethette a villanyt. Kiválasztotta a legkényelmesebb kempingágyat, és lefeküdt rá. A magnót bekapcsolta, és maga mellé tette egy kisasztalkára.
- Na, kezdődhet a műsor! - mondta, és beleharapott egy szendvicsbe.