A nők bosszúja - Táborok

Amióta átvették az uralmat a nők a világ felett teljesen megváltoztak a mindennapok. A férfiakat teljesen elnyomták, rabigába hajtották. Csak kevesek maradtak szabadok. Azok a nők akiknek fia született, elvették tőle a gyereket és nevelő táborokba kerültek, az anya kártérítést kapott. Korosztályokra voltak osztva a táborok, 0-2, 3-6, 7-12, 13-17, éves korig terjedően. 18 éves korukban egy külön táborba szállították őket. Ahogy fejlődtek, már kategorizálni kezdték őket 18 éves koruk előtt. Munkás osztály, egészségügyi ápolók, szolgálók, tenyészek, ágyasok. Utóbbiaknak volt a legkiváltságosabb élete, de azért nagyon ügyesnek kellett lenniük. És még kevesebbek lehettek férjek, a nők alapvetően elutasították zsigerből ezt az életformát és az ágyasaikat egy idő után lecserélték. 
18 éves korában a férfiak többségét sterilizáló eljárásnak vetették alá. Az évek során különböző módszereket dolgoztak ki, melyek viszonylag könnyen és gyorsan elvégezhetőek voltak. A nők ügyeltek arra, h csak az utolsó pillanatban szembesüljenek sorsukkal az ifjak, így nem merült fel bennük a szökés és nyugodtabbak maradtak az utolsó pillanatokig. Minden tábor más és más módszert alkalmazott. 
Kisebb táborokban a hagyományos gyors műtétet alkalmaztak nőgyógyászati székben, leszíjazták minden végtagját, a fejét is. Beavatkozás előtt megfejték őket, h a mintákat eltegyék további szaporításra, tanulmányozásra. Nagyon örültek neki, h más elégíti ki őket és s női kéz érintésétől totál izgalomba kerültek. De utána már korántsem lettek azok. Az érintés csak az erekcióig tartott, utána egy fejőfejet helyeztek a farkukra és bekapcsolták addig amíg az üvegcse meg nem telt spermával. Amikor az ifjak elélveztek, még utána egy ideig ment a berendezés, így az élvezetből elviselhetetlen fájdalom lett. Embere válogatta meddig hagyja menni a gépet. A beavatkozó mellé tolták a beavatkozáshoz szükséges eszközeit egy kerekes asztalon, szike, érzéstelenítő, csipeszek, üvegtál, lézer, tű és cérna. Adtak neki egy érzéstelenítőt és pár perc múlva már kezdetét is vette a beavatkozás. Kérdezte a fiatal, a szúrás után, hogy most mi történik, de csak annyit mondtak, sterilizálják. Nem hazudtak nekik, de nem ők is tudták mit jelent, csak a végén szembesültek vele. A beavatkozó metszést ejtett a herezacskón jó hosszan, széttárta. A csipeszekkel elszorította az ereket és az ondóvezetékeket, majd elkezdte kiemelni az egyik herét és az ollóval elvágta az ereket és a vezetéket egyszerre. Mindig 1cm-re a csipesztől, ezt tanították, elhelyezte az üvegtálba a herét, majd a másikat is kiemelte és azt is elválasztotta. A szerencsétleneken csak a sokk hatása jelent meg, izzadni kezdtek, de semmit sem éreztek és nem is értették mi történik velük. Mindig azt mondták nekik, h a gyönyör utóhatása. A sebész lézerrel elégette a vezetékek végét majd egy cseresznye méretű gömböt helyezett el a herezacskóban. Sokkoló és jeladó volt, egyszerhasználatos. Szökés esetén központilag bemérték őket és amikor közel jártak a szökevényhez sokkolták. Használat után újra kellett tölteni, ez vezeték nélkül megoldható volt már, köszönhetően a mobiltelefonok robbanásszerű fejlődésének. A sebész összevarrta a herezacskót, ellátta a sebet, majd kitolták az eszköztárat. A két őr kioldotta a pácienst, majd kikísérte az őrzőbe. Közben dicsérgették, hogy ügyes volt. Ott már lassan leesett nekik, h mi történt velük. Később tájékoztatták őket hova kerülnek, mi lesz a sorsuk és mik a lehetőségeik. Beletörődtek, mert kijuthattak. Általában örültek neki. A tábornak két bejárata volt, bejövő/kimenő páciensek. Középen le volt választva, hogy ne találkozhassanak egymással. A bejövő nyitott tetejű volt, a kimenő oldal teljesen zárt. Nem akarták a nők, h beszéljen egymással a két véglet és általában egy nap után elszállították őket. 
Nagyobb táborokban futószalagon történt az egész, egy négykerekű kocsira térdeltették a fiatal hímeket, kezét lábát derekát rögzítették, mint a lovaknak vagy marháknak, majd feltolták a futószalagra. Minden műveleti fázis fallal volt elválasztva és ajtóval, a szalag szakaszosan mozgott. Nem látták bent mi vár rájuk. Az első szobában megfejték egy fejőgéppel a fiatalt, kb egy perces volt a beavatkozás, hüvelyszerű csőbe került a pénisz, masszírozni és szívni kezdte egyszerre, orgazmuskor a sperma üvegcsébe csapódott, de nem ált le azonnal, 20 másodpercig még szívott, h kiürüljön teljesen. Remegett az élvezettől a hím, nyögdécselt, majd sikoltozásba ment át miután az érzékeny hímvesszőt még szívta a fejő és masszírozta. Az alkalmazott fogta az üvegcsét, menetes kialakítású volt a vége, lecsavarta, ráragasztotta az azonosítót, lezárta majd a gyűjtőbe helyezte, utána egy másikat tett a helyére. Ekkor már el volt gyengülve szerencsétlen. Megnyomta a továbbító gombot és már ment is tovább a következő helységbe. A következő helység az érzéstelenítő volt, vezetékkel volt becsatlakoztatva egy pisztoly a hálózatba, bekerült az áldozat, megkapta a célterületre a dózist és már ment a is következő helységbe, itt is hasonló volt a kialakítás, csak szőrtelenítő krém volt a pisztolyban, kiengedte a szükséges adagot, majd eltávolította a szőrzetet a célterület környékéről. Mikor végzett továbbította, ekkor már hatott az érzéstelenítő. A ebben a helységben az elastator szalag került fel egy szoros gumi volt mely szét volt feszítve, gyakorlatilag a herezacskó tövénél kioldották. A szorítása olyan erős volt amikor összehúzódott, hogy gyakorlatilag minden eret elzárt azonnal.  Ezután tovább küldték a pácienst. Az elastator fej meg automatikusan újratöltött. A mostani helység már a beavatkozás volt, itt már sejtette a hím h mi vár rá. Egy fogó szerű eszköz volt, mellyel kábelt is lehetett vágni. Körbevette a herezacskó tövét, ezután lecsípte a szorító szalag után a herezacskót, végül egy tálcára estek és koppantak a fém edényben. A sokkhatás azonnali volt, verejtékezni, izzadni kezdett az áldozat. Megnyomta a továbbítógombot és már ment is tovább a következő helységbe. Itt egy csövet préseltek a herezacskó csonkba, melyet a gumi szorított és belőtték a borsónyi jeladót majd innen is tovább küldték. A következő helységben már a végső fázis volt, kiégették a sebet egy pecsét végű szerszámmal, melyen az érintő felület vörösen izzot, majd tovább küldték a végső helységbe. Itt már kijött a fogadóba, adtak neki egy adag nyugtatót, majd miután jött a hatás kikísérték az őrzőbe. Ott megtörtént az eligazítás és elszállították 1 nap múlva. Amikor kiment az érzéstelenítő komoly fájdalmaik voltak. Előfordult néha olyan eset, h az érzéstelenítő helységbe kigyulladt egy vörös fény, ez azt jelentette, h tilos a művelet, továbbítandó beavatkozás nélkül. Ez azokra a hímekre volt jellemző, akikkel gond volt beavatkozás előtt vagy az odaúton. Általában bányában végezték utána. Végig üvöltötték a beavatkozást a csípésnél torkuk szakadtából üvöltöttek, megfeszült mindenük, próbáltak rángatózni de nem tehettek semmit. A fogó elcsípte. Az égetésnél sikítottak, megfeszültek majd elájultak többnyire a fájdalomtól. Esetenként hangszál károsodás is bekövetkezett, annyira üvöltöttek. Akik nem ájultak el azok megkapták a nyugtatót, de rájuk sokkoló nyakörv is került, majd egy magánzárkába tolták. Kegyetlenek voltak velük. Több 100 beavatkozást is elvégeztek naponta ezekben s táborokban, váltott műszakban dolgozva. A lemetszett heréket elküldték tanulmányozásra és egyéb felhasználásra. De nem ezek voltak a legkegyetlenebb táborok. 
Egy másik táborban egyszerűbben kezelték a kasztrálást, de sokkal fájdalmasabb volt a fiatal hímeknek és sokkal tovább tartott. Megbilincselték őket, bevonszolták a kezelőhelységbe, felakasztották egy kampóra, a bokájukat rögzítették a padlón, hogy ne rugdalózzanak, majd felemelték, kicsit meg is feszítették. Amikor nagyon megfeszítettek valakit, kirajzolódtak a bordák gyönyörűen. Egy nővér felhelyezte a farkukra a fejőgépet, az meg megtöltötte az üvegcsét. Általában remegtek az örömtől, fogalmuk sem volt arról, hogy ez volt az utolsó magömlésük. Amikor végzett egy elastator szalagot kaptak. Felhelyezték a herezacskó tövébe, majd egy karámba lökték őket, amely ki volt párnázva. A véráram hiánya óriási fájdalmat okozott nekik, általában 4-8 óra elég volt, hogy a véráram hiányában meginduljon az elhalás a szövetekben, de kivárták a 9 órát. Ezalatt a fiatalok sikoltozva vergődek, verte őket a verejték, könyörögtek, hogy szedjék le róluk, de nem volt sosem segítség. Csak miután lejárt az idő. Ezalatt a heréjük teljesen elfeketedett a véráram hiányában, majd el is halt. Hetekkel később felszívódott. A kasztrált hímek farka elcsökevényesedett, kisebb lett. Azokat részesítették ebben a kegyben, akik vadabbak voltak a nevelésük során és valaki megjelölte őket. 
Más táborokban gyorsabban végezték a nők a feladatukat, a burdizó fogót alkalmazták. Behívták sorban a hímeket, megbilincselve. Felakasztották a kezüket a mennyezetről lelógó darukampóra, kicsit megemelték őket, hogy megfeszüljenek, majd fejőpumpát helyeztek a farkukra. Gyorsan elvégezte a feladatát, nyöszörögve élveztek el, amikor lehúzták a farkukról még cuppant is a fejőgép. Megrándultak tőle, mivel a vákum megszűnése fájdalmas volt a fitymának. Ekkor a nővér megragadta a heréket tőből mire egy másik a burdizófogóval összeroppantotta a herezacskó tövét. Ennek a beavatkozásnak köszönhetően, az összes ér ondóvezeték összeroppant, így elhaltak teljesen a herék a véráram hiányában, majd hetek múlva felszívódtak. Általában elsőre sikeres volt a beavatkozás, de előfordultak túlélők. Akiknél nem mindig vették észre a hibás beavatkozást. Őket más társaik dobták fel, vagy maguktól lebukta a felügyelő előtt vagy elszöktek, hogy ne is tudják rajtuk végrehajtani a műveletet.