Jelenet életem filmjéből: fel-alá mászkálok. Másnapos vagyok. Mindig gondos voltam magamra, egyetemista korom óta mostam, főztem, takarítottam. De mostanában nem. Közel negyven évesen úgy néz ki a lakásom, mintha egy rockzenekar a turnéja során egy hónapon át csak orgiázásra használta volna. E káosz központja a kis dohányzóasztal, üres pudingos dobozok, csipszes zacskók és sörösüvegek mekkája öleli körül a laptopot.
Már nem nézem a képernyőt. Csak hallgatom a hangokat, amik semennyire nem emlékeztetnek egy férfi és egy nő erotikus együttlétére. Kontextusából kiragadva inkább olyannak tűnik zúgó fejemben, mintha egy orángután csapat erőszakolná halálra társaságuk leggyengébb, ugyanakkor leghangosabb tagját. Amikor utoljára odanéztem, Ajna lekászálódott a nagy, eres faszról. Puncija, mely emlékeimben csinos, sima kis hasíték volt formás combjai izgalmas rejtekében, hatalmasra tágult, lüktetően vörös üregként nézett vissza rám a monitorról.
A látvány elnyelt. Elnyelte a reményeimet, hogy valaha is újra érezhessek valamit iránta. Azt hittem, ezzel vége a filmnek. De láttam, hogy még 20 perc hátra van. Mire felocsúdtam, Ajna előrébb tornázta magát, megtámaszkodott a fickó térdén és egy, síkosítást és fokozatosságot nélkülöző, hirtelen mozdulattal felnyársaltatta a popsiját. Az arcán egyértelmű volt a fájdalom. De a rutin is. Akkor felkeltem és már csak a hangokat hallottam. Undorodtam az emberi anatómiától, annak minden cuppogó, nyirkos zajától. Haragudtam a feleségemre és egyenesen gyűlöltem magam. Azt hiszem, ekkor döntöttem el, ha még egyszer valami módon alkalmam nyílik találkozni vele: halálra baszom, mert ez az, amit érdemel.
Következő jelenet életem filmjéből, az unásig használt, undok "pár hónappal korábban" fordulattal:
Ott fejeztem be, hogy Ajna kis híján tetten ért, miközben én tetten értem. A nap további részében próbáltam természetesen viselkedni. Próbáltatok már igazán természetesen viselkedni? Természetesen nem ment. Együtt főztünk, miután bizonyára feltűnésmentesen, 10 perc hosszan mostam kezet, mintha valami lágyműtétre készülnék, nem pedig krumplipucolásra. Ajna látta arcomon a két, kivörösödött foltot, az enyhe lábremegést és a mackónadrágom elején a kis duzzanatot. Okos nő, bizonyára összerakta a részleteket, hogy én itt eljátszadoztam, nem pedig betegeskedtem.
- Mit néztél? - kérdezte, miközben a fazék hangulatosan zúgott és gőzölgött, mi pedig kicsit összebújtunk, mintha legalábbis a kandallót csodálnánk. Az ő hangja bezzeg mentes volt a megjátszástól. Ismertem már. Tudtam, hogy általában átlát rajtam. Az igazságot azonban még így sem akartam megvallani. Szóval megerőltettem az agysejtjeimet és ezt mondtam:
- Kedvem támadt egy gügye kis vígjátékra, de eluntam a felénél... rákerestem a színésznőre, mert szimpatikus volt... a játéka. Elég szexi képeket dobott fel a net és... hát, ennyi.
- Ez komoly? - fordult felém és átkarolt. Nagyon meleg és kellemes volt az érintése, át akartam magam adni neki, de folyvást elöntött a forró, indulatos gyanú: most épp színészkedik - Beindultál néhány fotóra? Izgis fehérnemű, vagy akt legalább? - faggatózott tovább és durcás arcot mímelt. Ezzel mindig meg tudott nevettetni - Féltékeny leszek. - Hirtelen váltott hangulatot, rámkacsintott, apró, nedves csókot nyomott döbbent szám szélére, majd a fülembe súgta: - De nem haragszom, inkább egy kis meglepetéssel készülök.
A meglepetés jól sikerült. Vacsi és pár pohár bor után türelemre intett, lezuhanyzott és csak fél óra múltán szólt ki nekem a hálóból. Amikor beléptem, az unalmas és bolyhos pizsamám valósággal égetni kezdte a bőröm. Én is letusoltam, sejtettem, mit akar, de rutinos házasokként már nem öltöztünk ki némi örömszerzéshez. Ajna ellenben őrjítően sokat mutató, de cselesen mégis sokat takaró fehérneműt és fűzőt viselt. Ízlésesen kevés sminket tett fel, a szemeit ellenben látványosan kihúzta, amitől igazán úgy nézett ki, mint aki menten felfal mindenestől. Ujjongtam. Egy részem legalábbis. A lelkem nagyobbik része sztoikusan leszűrte: a sminkes és a jelmezes stáb jó munkát végzett, most jöhetnek a fröcsögő testnedvek, a sikolyok, a végén megjelenik a kellékes és egy hatalmas fecskendőből végiglocsolja az ágyunkat műgecivel, majd kimegy főzni egy kávét.
Igyekeztem a vártnak megfelelően reagálni. Elmondani, milyen csodás is ő, mennyire meglepett. Tudtam, persze, hogy tudja, néha ki kell mozdulni a komfortunkból a hálóban, hogy mennyire vágytam erre. De most csak lefagytam, a farkam jobbra-balra súrlódott a pizsamában, mint aki a fejét ingatva jelzi: bocs, ezt most én nem vállalom.
Amire igazán vágytam az az volt, hogy leüljek és bevalljak mindent a filmekről, arról, hogy előbb felizgattak, később összezavartak és most a kettő közti mezsgyén vekengek. Nem ezt tettem. Bevetettem magam az ágyba és nekiláttam a kapcsolatunk helyrehozásának. Szeretni akartam őt és adni kettőnknek még egy esélyt. Mert ez volt, amit úgy gondoltam, maximálisan megérdemlünk.
Egy 37 éves pasasnak jó esetben van úgy 15-18 évnyi múltja a szex terén: ennyi idő alatt szinte mindenkinek van valamilyen egyéni csúcsa és kiemelkedő pontjai. Ha így van, bizonyára van egy negatív rekord, amolyan mélypont. Nekem ez az este volt az. Ajna boszorkányos ügyességgel vett kezelésbe, ajkai közé vett, forró nyelvével olyan helyeken is megízlelt, melyeknek eddig vajmi kevés szerep jutott a házaséletünkben. Vezette a kezem, vezette a farkam és összeismertett minden porcikájával. A szemembe nézett, vágyakozóan nyíló ajkakkal hajolt hozzám, a fülem tövébe sóhajtozott. Életünk előjátéka lehetett volna, ha nem jár másutt az eszem. Folyton azt éreztem, a háló minden szegletéből kamerák merednek ránk és egy kopaszodó rendező mindjárt bekiabált nikotintól rekedtes hangon: "Told ki jobban a picsád, szivi, nem látszik jól, hogy fogják így kiverni rád?! Te meg, öcsém, nyögj már halkabban, nem rád kíváncsiak a nézők, baszki!"
Nem adtam sokat bele a cirógatásokba, ímmel-ámmal öleltem és végül úgy ért véget, ahogy a leghatékonyabbnak ítéltem. Lefektettem a párnára, ráfeküdtem, bedugtam a farkam és löktem rajta úgy tucatot. Utána meg kellett állnunk, mert lelankadtam. Mosolygott, magához húzott és megcsókolt. Előbb az orrom, aztán az arcom, aztán a szám alját, végül hosszan, nagyon hosszan és igazán mélyen szájon, a nyelve az enyémhez tapadt, én pedig megéreztem egy kis sós-savanyú érzést, ami én voltam, az én farkam, az én nedveim és bevillant, hogy nem csak a saját ízemet érzem, de mindazokét, akiket Ajna leszopott és megcsókolt, talán ezen a héten is és, ahogy a saját gecimet sem tudtam igazán lemosni a kezemről, úgy ő sem tudja kitakarítani őket a szájából száz fogkefével sem.
A farkam dacos, félkemény állapotban szállt hadba és megint löktem, amennyit csak tudtam, mielőtt ványadt hullámokban fröcsköltem össze Ajna fekete masnis combfixét és alatta a lepedőt. Ebben a pillanatban Ajna hasfala is megremegett. Vagy - minden bénázásom ellenére, sikerült elélveznie, vagy... pokolian jól tettette.
Nem beszéltünk erről utána. Ajna azt hihette, szégyellem magam. Nem akarta felpiszkálni ezt bennem, én pedig nem tudtam, hogyan mondjam el neki, nem látom többé ugyanolyannak, miután többször is végignéztem, hogyan kefélik meg mások. Szóval, maradt a régi megoldás, magamba zárkóztam és próbáltam egyedül feldolgozni a sérelmeimet. Egy időre abbahagytam a filmjei nézését. Más pornót sem tudtam nézni, mert mindig csak Ajna jutott róla eszembe. Még a "csak-csajok" jeleneteket sem voltam képes élvezni, az jutott eszembe róluk, hogy valahol van két szerencsétlen fickó, akik megnézik és abban reménykednek, életük párja csakis EBBEN a filmben szerepelt. A nézés helyett más "hobbim" lett. Cikkeket olvastam pornósokról. Hogy milyen is lehet az életük. Hogy ez nem keverendő a hétköznapi szex-szel, hogy sok örömük nincs benne, hogy egyáltalán nem tekintenek ÚGY egymásra, mivel ez is csak egy szakma. Aztán azt is olvastam, hogy sokszor a munka fölötti állandó stresszt úgy vezetik le, hogy összejönnek néha egy kis szabad dugásra. Ez javítja a kémiát az egyes jelenetekben, a szereplők jobban egymásra hangolódnak, továbbá sikerül megőrizniük az egymás és a szex iránti vonzalmukat.
A gondolat, hogy Ajna néha ki-kiugrik egy külvárosi nyaralóba baszni a munkatársaival, KETTESBEN, jobban fájt, mint amit eddig végignéztem. Ezek után szinte mániákusan gyűjtögettem adatokat, úgymond bizonyítékokat a témában. Számos cikk és anekdota szólt erről, hogy a forgatások utáni hevület nem áll meg az "ennyi" felkiáltásnál, utána egyikük-másikuk otthonában még elsül egyszer, levezetésképp az ágyú. Mindegyik történet név nélkül íródott. De én akkor biztos voltam benne, zsigeri mélységig tudtam: mindegyikben Ajnáról van szó. MINDEGYIKBEN. Ki másról is lehetne?
Beköszöntött az első, nagyobb szünet az intimitásban kettőnk között. Ajna, azt hiszem, továbbra is szégyent sejtett mögötte. Nem kérdezett rá. Éltük az életünket és továbbra is összebújva aludtunk. Úgy tettünk egy ideig, mintha szex nem is létezne a világon. Ajnának jól ment a tettetés és mint kiderült, nekem még nála is jobb érzékem volt hozzá.
Valakinek beszélnem kellett a dologról. És szerencsére azért akadt néhány barátom. A legjobb barátom példának okáért régóta mondogatta, milyen szerencsés vagyok Ajnával, tudtam, hogy gyönyörűnek és izgalmasnak tartja. Azt nem tudta, mivel foglalkozik. Ajna is mutatott némi rokonszenvet iránta, de sosem voltam féltékeny rájuk. Mostanáig. Tudtam, hogy amint elmondanám neki, már rohanna is haza, hogy áttekintse Ajna teljes filmes karrierjét.
Ezt elkerülendő, egy lányismerősömet szemeltem ki a bizalmamra. Laurával két különböző munkahelyről ismertük egymást, mindketten nagy szerencsevadásznak számítottunk a gyakori munkaváltásokkal. Úgy alakult, hogy egyszer ő volt a főnököm egy projektben, egy évvel később pedig felcserélt szereposztásban találkoztunk újra. Mivel egyikünk sem bizonyult szemét főnök-típusnak, kialakult egyfajta kötődés és bizalom köztünk. Főként szakmailag. Laura roppant bájos volt szögletes szemüvegével, göndör fürtjeivel, de túl kislányos, pufók vonásaival egyáltalán nem volt az esetem. Túl fiatal is volt hozzám, túl alacsony és kerekded. Tudom, tudom, felszínes vagyok, na és akkor mi van? Szinte mindenki az, csupán megjátszuk, hogy "csak a belső számít." A lényeg, hogy bírtam Laurát és egy-egy munka utáni beszélgetés kültéren, vagy egy sportkocsmában folytatódott, valamiért imádott darts-közvetítést nézni. Egy alkalommal a közvetítéskor, már kapatosan, csillogó szemmel megjegyezte, azért, mert a játékosok kinagyított arckifejezése a dobás előtti összpontosítás, az izgatottság pillanatában mind-mind a férfiak orgazmus előtti tekintetét juttatják eszébe.
Úgy éreztem, ő kellően laza, jófej és nyitott ahhoz, hogy kiöntsem neki a szívem. Amikor Ajna egy reggel közölte, ma "sokáig bent kell lennie, mert zűrök vannak a cégnél", értettem is a szép szóból és csaknem kiszaladt a számon, hogy legyen szíves, kotont mindenképp húzzon majd arra a sok zűrre, mielőtt hazahozna valamit a cégtől.
Megértést és tudatlanságot tettetve már hívtam is Laurát, hogy felszabadult az estém. A legtöbb nőismerősömet nem hívtam volna át magunkhoz, annak olyan randi és félrelépés, vagy legalábbis flört szaga lett volna. De vele más volt a helyzet. Annyira biztonságosnak éreztem a közelségét, hogy biztos voltam benne, nem lesz semmi gond. Kaját rendeltünk, bontottunk némi alkoholt, hosszan csicsergett, többnyire arról, hogy milyen jó, hogy olyan korban élünk, amikor már festhet lila melírokat a hajába, nem fogják kinézni egy munkahelyről sem. Megkönnyebbülés volt ilyen témákról beszélgetni, de alig vártam, hogy szóhoz engedjen jutni. Túl akartam esni a vallomáson. Megkönnyítette a helyzetem.
- Folyton remeg a kezed és olyan könyörgően nézel - intett felém a boros poharával - mondani akarsz valamit? Titokban szuperhős vagy és szeretnéd, ha én lennék a zseni társad, aki fegyvereket készít neked? - a humorával sosem tudtam azonosulni.
- A feleségemről van szó. - mondtam és lehúztam a poharam teljes tartalmát. Félrenyeltem, köhögtem, hátbavert. - Azt hiszem, megcsal. - így mondtam. Nem tudom, pontosan miért, vagy, hogy előtte is így gondoltam-e rá. De akkor így fogalmaztam. És először gondolkoztam el rajta, nevezhetem-e így. És, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban.
- Azt hiszed? - kérdezte és megigazgatta a szemüvegét, mint aki komoly tényfeltárásra készül - A legtöbb pasi ezt hiszi. Sőt, a legtöbb ember, aki kapcsolatban él, ezt hiszi. Van erről statisztika. Utána olvassunk, jobb lesz attól?
Ó, drága, drága kicsi, aranyos Laura, drága kis naiv lány, gondoltam. Mindenesetre megkönnyebbültem egy fokkal, pusztán attól, hogy tisztáztam, miként is gondolok Ajna nemzetközi szinten elhíresült kúrásaira.
- Bizonyítékom van rá - nyögtem elég nyomorult ábrázattal. Laura szemüveglencséiben láttam a tükörképem, nem tetszett. Inkább másra fókuszáltam. Például a barna szemeire. Nem is néztem még meg a szemét és tetszett, milyen melegséggel néz rám, ahogy próbál megnyugtatni. - Filmes bizonyítékom.
- Mármint... bekameráztad a szobát? - kényelmetlenül körülnézett - Amikor kimentél, piszkáltam a fogaim a körmömmel. Azt letörölhetjük a felvételről? Bocs, nem akarom elviccelni. Felbéreltél valakit, hogy kémkedjen utána?
- Nem. Láttam őt. Pornófilmekben. Vagy egy tucatban.
Némán nézett vissza rám, lögybölgette az italát, fülig pirult és a kerek, kissé karaktertelen arca egyszerre imádnivaló lett így. Kicsit ki is loccsintotta az italát. Eszembe jutott, hogy talán még szűz. Lefelé nézett, majd körbe a szobában, kerülve a tekintetem. Aztán csak visszatalált hozzám a pillantása. Úgy voltam vele, bizonyára képzelődök, de valami megcsillant a szemeiben, ami nagyon emlékeztetett a kárörvendésre és a pimaszságra. Aztán ez elmúlt és maradt a régi, jól ismert és naiv és már-már jellegtelenül nyugodt Laura.
- Ejha. Ez komoly. És biztos őt láttad? Azokat a nőket úgy szétsminkelik, tudod, na, nem csak... azokban a filmekben. Minden színésznőt. Nem ismernél rájuk, ha elmennél az utcán...
- Laura. Én tudom, hogy a feleségem mivel foglalkozik. Már régóta tudom. A kapcsolatunk elején tisztáztuk. De eddig nem mertem megnézni a filmjeit. Most meg... egy csomót láttam és nem tudom, hogy álljak ezentúl a kapcsolatunkhoz.
- Ó, szegénykém. - mondta szemlesütve és kicsit bosszantott a közhelyes hozzáállása. Kimentem inkább, megmostam az arcom, a sírás kerülgetett és hirtelen nagyon egyedül éreztem magam. Ajnára gondoltam, rá vágytam, ha most itt lett volna, mindent beismerek neki és esküdözöm, hogy mindent elkövetek, hogy minden olyan legyen köztünk, mint egykor. Ittam egy nagy pohár vizet, mert eldöntöttem, komolyan be fogok rúgni, aztán utána - vagy előtte hazataxiztatom Laurát. Csak a helyet fogja, gondoltam. Visszamentem a szobába.
Laura kényelmesen, a kanapén hátradőlve pihentette zoknis lábát a kisasztalon. A zokniján valami rajzfilmfigura volt: egy banán, nevető arccal. Laura a laptopra mutatott, ami már felnyitva várt rám és Laura egészen új, eddig ismeretlen oldaláról bemutatkozva, kifejezetten dévajul nézett rám.
- Megnézünk párat? - kérdezte. Álltam ott, forogni kezdett velem a szoba. Laurára néztem. A göndör lila-barna tincseire, ragyogó arcára, nyaka finom, puha bőrére, az alakját nagyban elfedő pulóverre, ami most hirtelen, ismeretségünk óta először mégis kirajzolta gyönyöröket ígérő domborulatait. Kemény merevedésem támadt. Nem is én mozdultam. A lábaim odavittek, lehuppantam mellé és a monitoron máris láttam Ajnát, amint farokkal a szájában néz vissza ránk, egyenesen ránk. Laura kikereste az előzményekből. Szégyentelenül kuncogott. Aztán elindította a lejátszás gombot.
