Történetek

-Mielőtt Saddim elkezdi a munkáját, szeretnénk ha levetkőznél és szexelnél néhány férfival a kamera előtt! Csak a megrendelő kedvéért lenne. Ha visszautasítod, nem kényszerítünk rá.- mondta Mohammed.
-Értem… Hát nagy kár hogy nem szőke és kék szemű vagyok, mert azért biztosan többet kapnátok! És a dollárok hová mennek? A mollák zsebébe? -kérdeztem cinikusan.

(Készülő regényem egy potenciális darabja, amolyan kedvcsináló.)

Liza egy budapesti kislány, aki a családi erőszak kínjai közt kénytelen felnőni. Ezen sorok apjának írt szavait tartalmazzák, melyeket ő sosem olvashat el, hiszen Liza tudja, milyen következményekkel járna. Tegyétek meg helyette Ti.

Judit sétált a Susquehanna folyó partján mikor egy levelibéka ugrott elé. – Ha megcsókolsz királyfi leszek. – mondta a béka.
– Engem jobban érdekel a kívánságteljesítő hal. – válaszolt a nő és a folyót nézte. Néhány perc múlva a vízből előugrott egy rézszínű ponty.
– Szeretnél valódi földönkívülivel találkozni, mivel kutatom az élet lehetőségét az exobolygókon. – mondta Judit.

-Részt venni? Hogyan?– kérdezte növekvő izgalommal.
-Szívesen hagynák hogy megdugjátok őket közben.
-Azt hiszem ezt passzoljuk… -mondtam, de a barátnőm azonnal elkezdte levenni a ruháit. Azután feljebb dobta őket a parton, bár gyanítottam hogy még így is teljesen el fognak ázni.
–Gyerünk! Vetkőzz le!- lihegte felajzva és meghúzta a karomat.

Valaki valakijének lenni egy adott rendszert elfogadók számára rang, de akik átlátnak a szitán, tudják, hogy az emberi minőség és a társadalmi státusz valami egészen más dolog.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy öreg király. Hosszú, ősz, szakálla volt, és szintén ősz, hosszú haja. A királyságának a neve Bableves volt, ugyanis annyira nagyon szerette ezt az ételt, hogy a királyságának is ezt a nevet adta. Az öreg király még arról is híres volt, hogy értett a békák nyelvén és nyári estéken az illatos tó partján egy nád segítségével vezényelni szokott a kétéltűeknek, pontosan úgy mint egy karmester. A békák mindenféle...

Egy fiatal boszorkány, és egy leprás rövid története a 16. századból...

#békesség #boldogság
#szerelem

Anna bizonytalan pillantása lassan lágy, boldog mosollyá olvadt. Lenyúlt és felemelte Elsa kezét. Finoman megnyalta és szopogatta az ujjakat, amelyeket nemrégiben még teljes hosszában elnyelt a forró hüvelye.
-Nos? Eldöntötted mi legyen? -kérdezte a nővére az ujjai megtisztogatása után.

– Jaj, várj… azzal mit akarsz? – kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel. A férfi végre elégedettséget érzett attól, hogy áldozata megijedt. -Levágom rólad azt a felsőt, és… -EGY NAGY FRÁSZT! Imádom ezt a blúzt, és NEM VÁGOD LE! A férfi rájött, hogy a lány talán mégsem fél annyira. Zavartan dadogta: -Én… nem tudom levenni rólad, a megbilincselt kezeddel… -Akkor vedd le rólam a bilincset és én leveszem magamról! – javasolta Paula.