Félreértés

Paula-Sue egyedül ült a szobában. Az egyetlen fényforrás a számítógépének monitora volt, amitől meztelen testének bőre ragyogott a sötétben. Élénk kékeszöld szemei feszülten meredtek a képernyőre. Hátradőlt a nagy bőr karosszékben, keze a lába között volt és simogatta magát. Mélységesen féltékeny volt azokra az alakokra, akiket olyan szenvedélyesen figyelt. Persze csak számítógéppel animált nők voltak, de akkor is izgatóan néztek ki azokban a középkori jelmezekben.  Többségük majdnem meztelen volt, de még a gyönyörű, ijedtnek tűnő lány is szexi volt a hosszú kék ruhájában. Ami azonban igazán felkavarta, az a lógásuk volt: ahogy ziháltak, küszködtek, kapálóztak, arcuk vörös lett és életük kioltódott az ujjongó tömeg előtt. Kíváncsi volt milyen érzés lehet… mi járhat a fejükben. Elképzelte magát közülük valónak és arra jutott hogy félne ugyanakkor izgatott is lenne, amikor az emelvényhez vezetik. Elképzelte ahogy a vonzó férfi a nyakába teszi a kötelet és elrúgja a széket, amelyen áll.
Az orgazmus hulláma átjárta a testét. Hátrahajtotta a fejét és lehunyta a szemét, hogy élvezze a meleg érzést. A kéjtől levegő után kapott, majd hagyta magát ellazulni ahogy az érzés elhalványult. Felkapott egy borosüveget és az utolsó adagot is a poharába ürítette. Újra lehunyta a szemét miközben kortyolt.
Miután a pohár kiürült, letette a monitor mellé és ismét a számítógépre fordította a figyelmét. Amikor bezárta a Motherless azon ablakát, amelyben a videót nézte, felbukkant alatta a fórumot mutató ablak. “A francba” – motyogta magában, amikor látta hogy van egy privát üzenete. Kinyitotta és feldühödött attól, amit látott: egy újabb hátborzongató és nemkívánatos üzenet az egyik fórumozótól. Csalódott sóhajjal felemelkedett a székből. Ráért később is panaszt tenni a moderátoroknál a zaklató személyes üzenetek miatt. Bement a hálószobájába és beletúrt világosbarna hajába. Fekete szoknyát vett fel. Úgy döntött, hogy kihagyja a melltartót mert úgyis csak az utcán fog sétálni és kabát lesz rajta. Egy gombos, kék selyemblúzt öltött magára és felhúzott egy magas fekete csizmát. Útban az ajtóhoz felkapta és felvette a hosszú bőrkabátját. Fogta a táskáját, kilépett az ajtón és bezárta maga mögött.
A november eleji éjszaka hideg és szél ellenére jól esett az utcán sétálni és ez némileg megnyugtatta. De nem tudta kiverni a fejéből a legújabb privát üzenetet. Azon töprengett hogy ezek az alakok miért nem fogják fel, hogy bár élvezi a szélsőséges dolgokat, amiket a fórumon posztolnak, ezekkel a privát üzenetekkel túllépik nála a határt. Miért nem tudták megérteni, hogy egyáltalán nem ismert férfiakat távol akar magától tartani. Elmerült a gondolataiban, amikor egy kar megragadta hátulról és egy rongyot tartó kéz eltakarta az arcát. Csak egy pillanatig küzdött, mielőtt a teste elernyedt és elvesztette eszméletét.
-.-.-
A férfi imádta nézni, ahogy felébrednek. Majdnem ez volt a kedvenc része az egészből. Imádta az arckifejezésüket amikor rájöttek hogy a csuklójuk és a bokájuk össze van bilincselve, az ijedt szemüket amikor körülnéztek a szobában és próbálták kitalálni, hol vannak. Imádta amikor meglátták, ahogy ott áll felettük. Mindig rémülten zokogtak és kegyelemért könyörögtek.
A nő a lábánál csinosnak tűnt a kis kék felsőjében, a fekete szoknyájában és az enyhén ribis bőrcsizmájában. Tudta hogy igazán élvezni fogja a kínzását. A nő éledezni kezdett és felpattant a szeme. A férfi várta a rémületet és a pánikot. Áldozata zavartan felemelte a fejét és körülnézett a szobában. Megnézte a mennyezetről lógó hurkot, a sarokban lévő fagyasztóládát, a falon lógó fűrészek és kések sorát. A férfi türelmetlenül várta a nő reakcióját. Tekintetük találkozott és a nő pillantása mintha azt mondta volna: “Ugye most viccelsz velem!”
– Ugye tudod, hogy egy kibaszott nagy seggfej vagy? Te melyik vagy? Te is azok közé tartozol, akik üzengettek nekem? Úgy rúgatlak ki a fórumról, hogy a lábad nem éri a földet! – mondta a nő és harag forrt a hangjában.
A férfi teljesen megdöbbent ettől a váratlan reakciótól és csak annyit tudott mondani:
-Mi???
Paula-Sue folytatta:
–Nézd ezt a helyet! Micsoda elbaszott kliségyűjtemény az egész! A kloroformos rongy, a pince, a hurok, a kések, a fagyasztó…. Hányszor olvastam már ezt a hülye és cseppet sem eredeti történetet!
A nő körülnézett a szobában és azt mondta:
-Hát persze! Ott van a grill. Most tényleg azt várod tőlem, hogy elhiggyem hogy begyújtod azt az izét? Egyáltalán nincs szellőztetés. Szén-monoxid mérgezésről nem hallottál? Idióta. És nézz magadra! Mezítláb, melegítőnadrágban, póló nélkül… pont úgy nézel ki, mint egy tizenkettő egy tucat Poser-ben legyártott 3D-s figura. De az alakod legalább jó, mert különben még jobban felidegesítenél.
A férfi csak bámult. Teljesen össze volt zavarodva és tanácstalannak érezte magát. Paula-Sue nem hagyta abba:
-Nézd, nagyra értékelem hogy megpróbáltad valóra váltani a fantáziámat, de túl messzire mentél. Meg kellett volna kérdezned mielőtt belevágtál ebbe a sok vesződségbe! Biztos hogy néhány lány érdeklődne, de úgy nem megy hogy csak ránézel valaki avatarjára, elolvasod néhány bejegyzését és máris azt gondolod hogy az ilyesmi a részéről rendben van!
Újra körülnézett a szobában és hozzátette:
-Ezenkívül egészen biztos vagyok benne, hogy tudnál ennél jobbat is csinálni! Úgy értem ez az egész beállítás nagyjából Dolcett óvodás szinten.
A sorozatgyilkos -aki már majdnem egy tucat nővel végzett abban a pincében, anélkül hogy a rendőrség észrevette volna hogy létezik- teljesen értetlenül azon töprengett, mi a fenéről beszél a nő. Dolcett? Fórum? Poser 3D-s figura? Fogalma sem volt, mik ezek és fogalma sem volt arról, hogy mi történik.
– Szóval most mi jön? Mi a terved? – kérdezte Paula-Sue.
A dolog, ami általában ezután következett, egy másik rész volt amit a férfi szeretett. Imádta a harcot, az áldozatok vergődését és visítását miközben letépte a ruhájukat a testükről. A végsőkig küzdöttek vele, majd összegömbölyödtek és a padlón zokogtak meztelenségük megaláztatásuk és kiszolgáltatottságuk miatt. Megnyalta az ajkát és alig várta, hogy uralja a nőt, aki eddig a legkevésbé sem félt tőle. Fölé tornyosult és azt mondta:
-Nagyon jól áll ez a csizma rajtad! Azt hiszem, hagyni fogom, hogy rajtad maradjon, de…
– Igen, egyetértek…a csizma maradhat. –szakította félbe Paula-Sue.
A váratlan megjegyzés hallatán a férfi egy pillanatra megakadt. Nem volt hozzászokva, hogy áldozatai közbeszólnak és engedélyt adnak. Így folytatta:
-...de ennek le kell jönnie!
Lenyúlt, megragadta a nő szoknyáját és erősen meghúzta. Készen állt az ellenállásra, hogy a lány megpróbáljon elgurulni tőle vagy belerúgni. Ehelyett azonban az csak felemelte a popsiját a földről.
-Mit csinálsz?- kérdezte a férfi.
–Nem a szoknyámat készülsz lehúzni? Csak segítek.
-De…. miért?
-Mert nem akarom hogy eltépd. Különben is rendesen dolgoztál: berendezted ezt a helyet, elraboltál, idehoztál. Továbbra sem tetszik hogy nem beszéltél velem először, de nagyon jóképű vagy és ez végülis mind belefér a fantáziáimba. Egyébként nincs rajtam bugyi, úgyhogy emiatt nem kell aggódnod!
A férfinak fogalma sem volt, mit mondjon erre. Azt hitte hogy tapasztalt gyilkos, hogy mindent látott, de ez az egész élmény olyan szürreálissá kezdett válni, amit eddig el sem tudott képzelni. Felkapott egy ollót a szerszámtartóról és Paula felé indult.
– Jaj, várj… azzal mit akarsz? – kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel.
A férfi végre elégedettséget érzett attól, hogy áldozata megijedt.
-Levágom rólad azt a felsőt, és…
-EGY NAGY FRÁSZT! Imádom ezt a blúzt, és NEM VÁGOD LE!
A férfi rájött, hogy a lány talán mégsem fél annyira. Zavartan dadogta:
-Én… nem tudom levenni rólad, a megbilincselt kezeddel…
-Akkor vedd le rólam a bilincset és én leveszem magamról. – javasolta Paula.
-Hahh… nem hiszem. – válaszolta a férfi.
A lány elkínzottan a mennyezetre emelte a tekintetét majd azt mondta:
-Ígérem hogy nem fogok semmivel próbálkozni! Ha már eljutottunk idáig, akkor nem fogom abbahagyni a játékot a legjobb rész előtt. Csak vedd le a bilincset hogy levetkőzhessek!
A férfi továbbra is rossz ötletnek tartotta a dolgot, de annyira megdöbbentette a nő viselkedése, hogy azon kapta magát, hogy kihúzza a zsebéből a bilincs kulcsát. Paula-Sue megfordult hogy a férfi kiszabadíthassa a csuklóját. Elrablója fölötte állt és csak arra várt, hogy megragadja, ha bármit is megpróbálna. Miközben a lány kigombolta a blúzát, azt mondta:
-Örülök, hogy levetted rólam a bőrkabátot, mielőtt erre a cementpadlóra fektettél. Ha kopásnyomot találnék rajta, megölnélek.
Levette a blúzát, szépen összehajtogatta és letette maga mellé a földre. Azután maga mögé tette a kezét és azt mondta:
-Csak folytasd!
-Folytassam? – kérdezte a férfi zavartabban, mint valaha.
-Igen. Bilincselj meg újra!
Furcsa érzés volt a férfinak megbilincselni egy nőt, aki nem volt eszméletlen vagy nem harcolt vele, de úgy tett, ahogy mondták neki.
– Ez olyan izgató! – suttogta a nő miközben a férfi összebilincselte a csuklóit.
A férfinak elege lett. A helyzet egyre kontrollálhatatlanabbá vált és úgy döntött, újra saját kezébe veszi az irányítást. Megragadta Paula-Sue haját és hátrarántotta a fejét. Arcát szorosan a lány arcához szorította és így szólt:
-Figyelj te kis szajha! Nem tudom, milyen játékot akarsz itt játszani, de elegem van belőle! Nézd ott azt a kötelet! Fel foglak rá akasztani. Addig fogsz rajta lógni, amíg meg nem halsz! Halott leszel! Meg foglak erőszakolni, ahogy ott lógsz. Beléd fogom nyomni a farkam és addig duglak, amíg meg nem halsz. A holttestedet apró darabokra vágom. Megsütlek és megeszem puha húsod minden apró darabját. Érted? Meg foglak enni! – sziszegte némileg kiadva csalódottságát és elengedte a lány haját.
– Apró darabokra fogsz vágni? -kérdezte Paula.
– Igen! Megfőzlek és megeszlek.
– Ezt a testet? Apró darabokra fogod vágni ezt a testet?
– Ó, igen…megsütlek és megeszlek. – válaszolta a férfi, kissé meglepve hogy a nő annyira erre az egyetlen részletre koncentrált.
– Érted, amit mondok neked? Hogy megöllek, hogy kannibál vagyok, hogy megeszem a testedet? – kérdezte, tudván hogy ez a tény mindig megrémítette áldozatait.
-Igen, igen, ez a rész teljesen világos.- válaszolta Paula-Sue és ismét a szemeit forgatta. -Nézd, tudom hogy van néhány plusz kiló rajtam. Terveztem is, hogy teszek valamit ez ellen…. De nézd meg ezeket az íveket! Nézd meg a lábamat és nézd ezeket a melleket! Tényleg fel akarsz darabolni? Nem gondolod hogy jobban mutatnék egészben sütve?
A férfinak ismét fogalma sem volt, mi történik.
–Egészben sütve… mi a fenéről beszélsz?
-Képzeld csak el, hogy ez a test egy parázs-ágyon hever! Képzeld el, amint a bőröm aranybarnára változik! Képzeld el, ahogy szétterjed a sülő lágy húsom illata! Képzeld el, ahogy kicsordul a nedv a testemből, ahogy belevágsz! Nem jobb, mint felaprítani és rádobni a darabokat arra a kis grillre? Nem vagyok elég szexi ehhez? Mi az ördög nem tetszik bennem?
– Ó, nem… gyönyörű vagy…tényleg… – dadogta a férfi.
Hirtelen védekezésben találta magát és nem tudta, miért. A helyzet nyilvánvalóan ismét kicsúszott az irányítása alól és fogalma sem volt, hogyan reagáljon.
-Nem erről van szó…. csak egyszerűen nem is gondoltam erre… én… én…
–Nem tudod, hogyan kell csinálni? – fejezte be helyette a mondatot a lány és felvonta a szemöldökét.
-Te készítetted ezt az egészet és nekem kell végigvezetnem ezen a részen? Istenem, te tényleg egy amatőr vagy!
– Nem, nem erről van szó, csak… – kezdte a férfi, de nem tudta hová tart vele.
– Oké! Nyilván nem tartozol a Dolcett törzsrajongók közé, különben nem nekem kellene kimondanom helyetted. Amúgy a Motherless fórum tele van ezzel kapcsolatos bejegyzésekkel, vagy nézhetsz néhány videót is, de én nem fogok itt ülni amíg te játszol az interneten, úgyhogy inkább végigvezetlek rajta. Felejtsd el azt a kis grillt! Feltételezem felesleges abban reménykedni, hogy tisztességes nyárssal rendelkezel, úgyhogy vegyél egy acélhordót és vágd ketté hosszában! Keress valakit aki tud hegeszteni és erősítsd össze a két végét! Ez bőven elég hosszú a legtöbb nőnek… nekem biztosan. Tegyél rá valamit, ami lábként stabilizálja. Szerezz be pár vasrudat és hegesztesd őket akkora rácsba, hogy ráférjen a két hordófélre! Vegyél pár zsák szenet és szórd bele! Nem kell túl sokat betenni, különben túl nagy lesz a láng és megég a külsőm mielőtt a belsőm átsül. Lassú tűznek hívják amire szükséged van. Ezenkívül tegyél alám cédrusforgácsot! Nagyon szeretném, ha a testemnek ez a különleges íze lenne!
A férfi döbbent arckifejezéssel nézett. Minden meglepetés volt amit a lány az ébredése óta mondott, de ez mindet felülmúlta. Fogalma sem volt, mit ért a fórumon, mi az a Motherless, vagy miért oktatja ki őt részletesen a sütésre. Megfordult a fejében, hogy nem kellene-e jegyzetelnie.
– Ó, igen, és ne felejtsd el hogy sütés közben olajjal vagy szósszal kell kenegetned! Az interneten találsz recepteket, válassz ki egy jót! De azt is tartsd szem előtt, hogy sokkal többre lesz szükséged mint egy pulykához vagy malachoz! – folytatta Paula.
A férfi egy pillanatig még lefagyva állt ott, majd dühös pillantást vetett a lányra és azt mondta:
-Te ugratsz engem! Na gyerünk!
Ezzel megragadta a haját és talpra állította.
- Ó, istenem, reméltem, hogy újra meghúzod a hajam! Ez aaannnnyira izgató! - kiáltott fel a lány miközben a hurok felé húzták. A férfi csak morgott valamit.
A hurok kötelének vége felment a mennyezetre, áthaladt egy csigán, majd visszajött egy a padlóhoz erősített forgattyús csörlőhöz. A férfi a hurkot a lány nyakára tette.
-Most kezd jó lenni! – jegyezte meg Paula, miközben a férfi meghúzta a kötelet.
Elrablója nem szólt semmit, csak a hajtókarhoz lépett és tekerni kezdte. Először a kötél feszessé vált, majd elkezdte felfelé húzni a lány fejét, amitől az ösztönösen a lábujjaira állt. A férfi otthagyta a hajtókart és Paula elé állva megkérdezte:
– Van még valami okos mondanivalód, mielőtt felakasztalak?
Nagyon-nagyon szerette volna hallani, hogy a lány könyörög az életéért.
-Remélem jól tudsz dugni, különben csak az időmet vesztegettem itt. – válaszolta Paula-Sue.
-Ó, az isten szerelmére… – mondta a férfi ismét csalódottan.
Visszament a hajtókarhoz és újra forgatni kezdte. A hurok felemelte Paulát a padlóról, csizmája a levegőben lógott. A nyakában a fájdalom rosszabb volt mint várta, de az erotikus érzések is erősebbek voltak. Bár levegő után kapkodott, a fulladás érzése sokkal csodálatosabb volt, mint azt elképzelte. Összeszorította a a lábait, és élvezte a combjai közt növekvő melegséget.
A férfi eloldozta a bokáit és mögé lépett. Paula-Sue nem látta ahogy levette a nadrágját és elővette a kemény farkát. Váratlanul érte amikor a férfi hátulról megragadta a csípőjét és mélyen belenyomta hímtagját a benedvesedett puncijába. A lány úgy érezte hogy felrobban a benne szétáradó érzésektől. A fájdalom, a fojtogatás, a fulladás, mind hozzájárultak a belsejében levő tűz épüléséhez, amely jobban égett, mint a legvadabb fantáziáiban képzelte. A férfi felcsúsztatta kezeit a lány izzadt testén és megmarkolta a melleit. Paula-Sue kéjesen felnyögött ahogy a meleg kezek szorosan tartották. Miközben a férfi dugta, a lány fel-le mozgatta a csípőjét és olyan keményen lovagolta meg, ahogy csak tudta. Érezte hogy olyan érzelmek és szenvedélyek emésztik fel, amelyek létezését nem is sejtette. Az orgazmus hullámmként csapott végig rajta. Vadul verődött ahogy az elsöprő bizsergés minden idegszálát elérte és lényének minden pontját megérintette, ujjaitól a lelke legbelső mélyéig. Míg a monitorja előtt korábban átélt orgazmus kellemesen meleg és kontrollált volt, addig ez vad, szikrázó és uralhatatlan volt. Felkiáltott volna az élvezettől, de hangját elfojtotta a torkán megszoruló kötél.
Azután elmúlt a gyönyör. Paula-Sue megpróbált lélegezni, de nem jutott levegőhöz. A fulladás érzetétől egyre nőtt benne a pánik. Ennek ellenére élete legintenzívebb élményének utófényében -valami veszélyes és tiltott módon- kellemesen érezte magát. Egy radikális gondolat született meg benne, amit percekkel korábban el sem tudott képzelni. A kötélen való lógás, az uralkodás, a megerőszakolás heves érzésekkel töltötte el, mind fizikailag, mind érzelmileg. Tudta hogy ezeket más körülmények között soha nem érezhette volna. Tudta, hogy bármit is tesz, soha nem fogja visszakapni ezt az érzést. Bizonyos értelemben elérte a csúcsot és élete hátralévő része valahogy üres lesz. Ebben a pillanatban elhatározta magát és a döntés világossága ellentétben állt egyre eltompuló elméjével. Egyáltalán nem akarta, hogy az akasztás leálljon. Végig akart menni az úton… meg akart halni.
A mögötte álló férfit elbűvölte a nő, akit dugott. Megszokta hogy áldozatai hevesen reagálnak, amikor fellógatja és megerőszakolja őket. Ez azonban más volt…. nagyon-nagyon más. Míg a többiek próbáltak menekülni, elhúzódni tőle, leugrani róla… ez meglovagolta és élvezte. A nők gyakran saját akaratuk ellenére is orgazmust értek el, de amikor ez a lány elélvezett az semmihez sem hasonlított, amit valaha látott. Egy pillanatig azon tűnődött, ki erőszakol meg kit.
Mélyen belenyomta magát és belelőtte spermáját. Magához szorította a testét, amíg hímvesszője ernyedni nem kezdett majd hátralépett. A lány elé ment, hogy az arcába nézzen. A látott arckifejezés semmi értelemmel nem bírt számára: fájdalmas és kétségbeesett volt, ám ugyanakkor békés és derűs. Paula megmozgatta az ajkát és a férfi rájött, hogy beszélni akar vele. Kezeit a lány hóna alá csúsztatta és kicsit megemelte levéve súlyát a kötélről. Tudta hogy ezek a szavak az utolsók. Paula-Sue hangja gyenge és reszelős volt, ahogy suttogott:
-...kérlek... kérlek…
A férfi közelebb hajtotta a fejét, hogy megértse a lány halk szavait:
-...egész... sült... kérlek…
A férfi arca döbbenetté vált a szavak hallatán. A lány nagyot és fájdalmasan nyelt, majd folytatta:
-...a legjobb... dugás... valaha… köszönöm…. viszlát…
A lány megrázta a vállát és a férfi tudta hogy megpróbál kiszabadulni öleléséből. Lassan leengedte, mígnem Paula ismét a nyakánál fogva lógott.
A lány a férfi a szemébe nézett, miközben folytatódott a fulladása. Szája sarka édes mosolyra húzódott, ami akkor is megmaradt amikor az élet eltűnt a szeméből és a teste elernyedt. Paula-Sue nem volt többé.