Jégvarázs: őszinte beszélgetés

-Hahó! Beszélni akartál velem? – kérdezte Anna, miközben berontott nővére szobájába. 
Az Elsa-val való beszélgetés még mindig ritkaság volt az elrontott koronázás és az egész... majdnem örök tél után. 
– Igen. Bezárnád az ajtót? – felelte Elsa, és tekintete a kelleténél hosszabb ideig időzött a húgán. 
Anna lábszármagasságú bőrcsizmát és hímzett fekete fűzőt viselt. Egy hosszú ujjú, babakék blúz és egy sötétebb kék hímzett szoknya is volt rajta a fűző alatt, de Elsa pillantását az vonzotta, ahogy a fűző formálta a húga testét.
-Természetesen! - válaszolta Anna mosolyogva.
Felpezsdítette a gondolat, hogy végre visszakapja a testvérét. Nemrég kezdett igazi nővé válni, és Elsa pont ekkor ment el... nos, az érzelmek néha zavarosak. És kinek mi köze hozzá, ha örömet okoz neki a gondolat, hogy engedelmeskedik gyönyörű, szőke nővérének?
Elsa nem volt közömbös Anna gondolatai iránt. Észrevette korábban az elhúzódó, vágyakozó pillantásokat és tudta, mit érez a másik. Anna gyorsan betolta a reteszt és megkérdezte:
–Miről van szó?
–Nincs ellenedre, ha egy kicsit jobban kényelembe helyezem magam, igaz? – kérdezte Elsa. A koronázási ruháját viselte: pánt nélküli, zöld ruha szűk zöld míderrel, a fekete, hosszú ujjú blúz fölött.
-Nincs … persze, hogy nincs! – válaszolta Anna elvörösödve, és nézte ahogy a nővére lebontja és leveszi zöld ruháját, csak a fekete blúzt hagyva magán.
“Ez nem blúz.”– jött rá Anna. Különleges ruha volt: a selymes kinézete alapján szinte hálóing. Nagyon jól nézett ki a nővérén. Elsa észrevette húga vágyakozó tekintetét. Határozottan őt akarta. Nem tudta, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy a gyönyörű vörös hajú lányt rávegye a beleegyezésre, de... Elsa annyira akarta, hogy mindenképpen hajlandó volt kockáztatni.
–Tetszik amit látsz? – kérdezte az idősebb lány, meglepve a húgát.
“Jajj ne! Észrevette hogy bámulok!” -gondolta Anna.
-Igen! Nagyon szép… ez a ruha. -felelte gyorsan, fedezve magát.
–Biztos hogy a ruha az, amit bámultál? – kérdezte Elsa, és lassan kigombolta a különleges darabot.
- Én... hát .. - motyogta Anna, de elhallgatott amikor a ruha a földre hullott.
-A szemed most nem a ruhán van! – ugratta Elsa.
Anna idegesen nyelt egyet és megrázta a fejét.
-Gyere! Csatlakozz hozzám az ágyon! Helyezd magad kényelembe! Úgy látom, mintha kimelegednél abban a ruhában! – javasolta Elsa incselkedően.
– És... nem baj, ha bámulok? – kérdezte Anna, megerősítendő amit hallani vélt, miközben levette a szoknyáját és csak a míderében és blúzában maradt.
– Nincs fehérnemű? – kérdezte Elsa felvont szemöldökkel, miközben leült az ágyra hófehér alsóneműjében. 
Minden egyes darabot gondosan választott ki erre a találkozóra: fehér melltartó, fehér bugyi, fehér selyemharisnya és fehér harisnyakötő. Anna ezzel szemben csupasz volt a szoknyája alatt… és frissen borotvált! Elsa azon töprengett hogy vajon a húga maga csinálta, vagy a palota egyik szolgájának segítségét kérte a hatás eléréséhez.
– Én... hm... elfelejtettem felvenni. -mondta Anna és elpirult. 
Nem felejtette el. Évek óta nem hordott bugyit, mióta a pubertás körül rájött, mit vált ki belőle a nővére testének gondolata, és gyorsan magához akart férni, ha véletlenül meglátta Elsa-t.
–Valóban? – kérdezte Elsa sokatmondó vigyorral.
-Tényleg! -füllentette Anna nem túl meggyőzően.
-Nagyon aranyos puncid van. Gyere és ülj le ide az ágyra, hogy közelebbről is megnézhessem! – javasolta Elsa.
Anna egészen elvörösödött. A csípője kicsit megrándult, lábai pedig védelmezően összezárultak. Az alsó ajkába harapott és egy ideig kerülte a nővére tekintetét. Majd félénken bólintott: 
–Rendben…
Elsa mosolya kiszélesedett. Sima könnyedséggel lecsúszott a széles, puha baldachinos ágyáról és az ágy oszlopát megkerülve a húgához ment. A lépéseit úgy ütemezte, hogy a keble épp a megfelelő ritmusban ugráljon, a csípőjét pedig finoman ringatta. Odaérve Anna fölé hajolt, lágy mosolyt vetett rá és gyengéd, nővéri puszit adott az arcára… majd lassan térdre ereszkedett előtte. Puha kezei finoman megérintették a testvére térdét és gyengéd felszólítására Anna kelletlenül szétnyitotta a lábait.
– Nagyon szép puncid van! -ismételte Elsa és a térdek közül a húgára mosolygott.
– Ugye nem bánod, ha jobban megnézem? – folytatta, miközben kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a puha, kissé duzzadt szeméremajkakat.
-Hhahh...!
Anna egy halk, ziháló nyögést hallatott, majd nyelt egyet, és megrázta a fejét. Félénken, de ajkán elragadtatott mosollyal nézett le nővérére. 
-N-nem, én... nem bánom...
További válaszként szélesebbre tárta a lábait, és egy kicsit nyöszörgött. Hátratámaszkodott a kezére, és frissen borotvált punciját felkínálta imádott nővérének.
– Olyan puha és meleg…  És belül is olyan szép rózsaszín... – csodálta Elsa, miközben ujjaival lassan széthúzta Anna szeméremajkait.
A fiatalabb lány csendesen nyöszörgött. Olyan közel volt! Nagyon közel ahhoz, amit mindig is szeretett volna! És mégis... Nem mert többet kérni, nehogy megijessze vagy megsértse a nővérét, ami lerombolná az esélyét arra, hogy megszerezze azt a boldog kapcsolatot Elsa-val, amire vágyott az elmúlt években.
-Kösz... 
Elfojtott egy kéjes nyögést ahogy a nővére hosszú, sápadt, hűvös ujjbegyei lágy, lassú, finom érintéseikkel ingerelték. Legszívesebben megragadta volna Elsa csuklóját, és megmutatta volna neki hogy mi az amit igazán akar, de... de az mindent tönkretenne.
-Mmmm... Teljesen tökéletes vagy ahhoz, amit akarok… -mondta Elsa, miközben széles ívben lágy kört rajzot Anna csiklója körül, vigyázva hogy ne érintse meg.
–Hhahhh? 
Anna-nak éppen csak hogy sikerült egy nyögést kérdő hanggá változtatni, és nagyot nyelt hogy visszakapja a hangját. A lába remegett és szinte rángatózott, amikor Elsa ujjbegye a csiklójához ért. 
-Mmmmi…mmire… g…gondolsz?
Elsa töprengő pillantást vetett húgára és ujjbegyeivel lassan Anna belső combját simogatta. – Nem vagyok benne biztos, hogy jól teszem ha elmondanom.   Én... nem akarlak elriasztani. – vallotta be és lassan, cirógatva újra körbejárta a testvére csiklóját.
Annának nagyot kellett nyelnie, nehogy a hangja felcsapjon a túlfeszített csalódottság sikolyába. 
-Ohhh…. uhhh… Nem hiszem, hogy bármi olyat tudnál tenni… ami miatt itthagynálak E-Elsa…
– Én... Nos… Hallottad már a ‘snuff’ szót? – kérdezte Elsa feszülten, és abbahagyva a cirógatást felnézett a húgára.
-N..nnem… -felelte tanácstalanul Anna.
-A snuff... egy fétis. Egy szexuális dolog… Tudod, hogy szeretlek, igaz, Anna? Hogy soha nem tennék semmit, amivel ártanék neked …. hacsak nem akarod? - folytatta Elsa idegesen és újra cirógatni kezdte a tini punci széleit.
Anna szíve a torkában dobogott. Nem tudott beszélni, ezért csak bólintott és halkan nyöszörgött az orra alatt. Elsa folytatta:
-Amikor kicsik voltunk, majdnem lefagyasztottalak. Majdnem véglegesen megfagyasztottam a szíved és... Egyáltalán nem emlékeztél rá. Úgy nőttem fel, hogy tudtam, hogy majdnem megöltelek. Egyre csak nőttél, elérted a serdülőkorodat és olyan gyönyörű voltál…. Én pedig majdnem megöltelek, és... 
Elsa elhallgatott, mert nem tudta, hogyan magyarázza el amit a gyönyörű húga iránt érzett.
Anna csípője magától ringatózott Elsa gyengéd érintéseire. Elragadtatva hallgatta nővére halk szavait, és bátorítóan bólintott. Tiltakozó nyüszítéssel reagált amikor Elsa ujjbegyei elkezdtek távolodni szinte elviselhetetlenül forró puncijától. Nővére hűvös ujjai olyan jól estek az égő nemi szervén! Nem akarta, hogy abbahagyja! Végül sikerült kinyögnie:
-Elsa.. nem baj… nem ítéllek el.. Hogy is tehetném, amikor visszahoztál?
-Én... valami megzavarodhatott bennem... vagy ilyesmi, de amikor látlak és te rám nézel… téged akarlak. De... nem csak úgy, mintha egy normális lány másik lányt akarna szexuálisan. Azt hiszem azért, mert majdnem megöltelek… - Elsa elpirult és folytatta:
-A snuff az, amikor az egyik lány nem csak azért akarja a másikat, hogy... szexeljen vele, hanem... én... én valahogy nagyon szeretnék... véget vetni neked! -vallotta be végül.
Anna szemei elkerekedtek.
-M-Miért...?
A kérdésében egyszerre volt sokk és kíváncsiság…és abból ítélve, ahogy a puncija megrándult Elsa gyengéd ujjai alatt, nem kis mennyiségű kéj is.
-Évekig gyötört a gondolat és a bűntudat, hogy majdnem megöltelek, azután egy nap arra gondoltam... "Mi lenne, ha megölném Annát? Lehetne erre valami szórakoztató módszer? Valami, amit mindketten szeretnénk?” És... olyan melegséget és beindultságot éreztem... A bűntudat eltűnt a fantázia idejére, és én csak... folyton ezen gondolkodtam. -folytatta vallomását Elsa és hüvelykujjával könnyedén megsimította a húga csiklóját.
Anna lélegzete forró és remegő lett a hallottak és a nővére érintése miatt. 
-A fantáziálásomban annyira szeretsz és akarsz engem, hogy hajlandó vagy az életedet nekem adnod… nem más célból, mint... a kéjes örömömre. A gondolataimban nem csak azt akartam, hogy meghalj! Azt akartam, hogy értem halj meg!- magyarázta Elsa félénken.
Ekkor Anna már alig tudott hallgatni. Csiklója együtt lüktetett a szíve kalapálásával, és duzzadt mellbimbóinak még a könnyű blúzának anyaga is túl szűknek tűnt. 
-És...? -nyöszörögte.
-Soha nem tenném, ha nem akarnád! Ez a fantázia része. Te készségesen meghalsz az örömömre. Hagyod magád a lehető legszexisebb módon elpusztítani, csak azért, hogy én elélvezzek - mondta Elsa, miközben egyik ujjbegyével megsimogatta húga puncijának lágy belső rózsaszínségét.
-H…Hogyan? -kérdezte Anna.
-Istenem, Anna! Annyi ötletem volt!  Ezért akarom megkérdezni... hogy megtehetem-e?
Elsa elpirult. Anna-nak pedig nyelnie kellett, hogy eltüntesse a rémült vágy gombócát a torkából. 
-Én….Ha azt mondanám, hogy igen... mi-mi történne...?
-Nem is tudom… még semmi nem biztos. Valami olyasmit szeretnék, ami mindkettőnknek szórakoztató, és... még nem tudom, neked mi tetszene. Elmesélhetem néhány fantáziámat, ha akarod! - ajánlotta fel Elsa reménykedve.
Anna merészen felült, amivel a nővére ujjait a puncijához szorította. Egy pillanatig babrált a blúzával, mielőtt lerántotta magáról. Hanyagul odadobta a szoknyája mellé a székre. Elsa szeme tágra nyílt, ahogy a húga levetkőzött... Őt is érdekelnék a fantáziái?
Anna gyengéd mosolyt vetett Elsa-ra, miközben lassan hátradőlt. Csípőjét a nővére ágya széle felé tolta, és combjait széttárta. A könyökére támaszkodott, hogy testvére akadálytalanul és teljes mértékben hozzáférhessen fiatal puncijához. 
-Mesélhetsz…. ha közben játszol a puncimmal!
-Természetesen! Bármit, amit akarsz! Én... Sok mindent feladnál értem. Azt akarom, hogy élvezd minden pillanatát, és mindent, ami az utolsó pillanathoz vezet! - bólintott Elsa és megnyalta az ajkát.
Az idősebb lány odahajolt és megcsókolta Anna szeméremdombját, emlékül hagyva ott ajkának nedves lenyomatát. 
-Istenem… annyit fantáziáltam az elpusztításodról, hogy nem is tudom, hol kezdjem! Először arra gondoltam, hogy lefagyasztalak. Ez a gondolat hosszú-hosszú ideig nagy dolog volt számomra.
A csók Anna puncijában lángra lobbantotta a kéj tüzét, de Elsa szavai valamelyest lehűtötték a lelkesedését. Hevesen megborzongott a ‘lefagyasztás’ szóra, és megrázta a fejét.
-Hallott már valaha a guillotine-ról? – kérdezte Elsa és gyengéden simogatta testvére nemi szervét.
A vörös hajú nyelt egyet, és visszaejtette a fejét az ágyra. Nyöszörgött, miközben lüktető punciját nővére selymes ujjai kényeztették. 
– N-Nem…
-Francia találmány. Egy kivitelezési módszer. Egy hosszú és vékony deszkalap és egy szintén hosszú és keskeny fa torony a végén. Oldalról úgy néz ki, mint egy L betű. – magyarázta Elsa, miközben köröket cirógatott Anna szeméremajkaira, hogy fokozza izgatottságát.
-U-Ummmm, i-igen...?
-Ahol a torony és a deszka találkozik, van egy lyuk. A nyakad számára. Meztelenül lefektetnélek a deszkára, a karjaidat a hátad mögé kötözném, a nyakad pedig bezárnám a vágatba, hogy teljesen tehetetlen legyél. A nyakad fölötti toronyban egy nagy és nehéz penge lenne. Egy penge, amelyet egyetlen kötél tart a helyén. Egy penge, amely egyetlen lendülettel át tudja vágni a hercegnői nyakadat. Könnyedén és fájdalommentesen. Csak el kell engednem a kötelet… -folytatta Elsa.
-Én, …ó istenem. Úgy érted...
Anna nyöszörgése egyre hangosabb lett. Lábai megfeszültek és remegtek nővére gyengéd, ügyes érintései alatt, puncija pedig duzzadttá vált a növekvő izgalomtól
-Bezárlak, azután játszok veled. Újra és újra orgazmust okoznék neked, amíg annyira be nem indulok, hogy a legkisebb érintéstől is elmennék. Akkor leülök előtted széttárt lábakkal, a kötéllel az egyik kezemben és az egyik copfoddal a másikban. Nyalni kezdesz és meglátjuk hány nyelvmozdulatodba kerül hogy elfogyjon az erőm és elengedjem a kötelet. – magyarázta Elsa.
-Ó istenem, és a-akkor... én…
-Igen. Azt mondják, néhány másodpercig még életben van valaki, miután lefejezték… Több mint elég időd lenne néhány utolsó nyalásra!
Ezt kimondva Elsa két ujjal megfogta a húga csiklóját és finoman összeszorította.
-Ahhhhhhhhh…. -nyögte Anna.
-Helyes… élvezz el a gondolatra! Lehet, hogy megtartom a fejed trófeaként a szobám falán, hogy bárki megnézhesse, akit oda viszek. Reggel arra ébrednék, hogy a csinos arcod látom. Este pedig úgy feküdnék le hogy az ajkaidra néznék, amikkel kielégítettél, amikor meghaltál a kedvemért.
Elsa belenyomta két ujját a húga átázott hüvelyébe. 
– Ezt akarod, Anna? Hogy elpusztítsalak egy guillotine-ban?
-AHHHH!! 
Ezúttal nem halk hang volt, hanem valódi kiáltás. Anna hüvelye összeszorult Elsa finoman behatoló ujjain.
–Hát ez egy határozott szándéknyilatkozat! -jelentette ki Elsa, majd ujjaival megállva, de azokat nem kihúzva megkérdezte:
-Visszatartottad már valaha a lélegzeted?
Anna nyelt egyet, majd még egyet mire végre megtalálta a hangját:
-Igen. Még úszni is mentünk együtt...
-Meddig tudod visszatartani?
-...egy perc…talán..
– Gyakorolnod kell, ha el akarsz élvezni még utoljára, mielőtt meghalsz. Hacsak nem gondolod, hogy egy perc is elég. Szeretnél megfulladni?  – kérdezte Elsa és felnyúlt, hogy szabad kezének ujjait húga csupasz nyakára fektesse.
Anna halk, ijedt nyögése könnyen észrevehető volt, ahogy a nővére megsimogatta a nyakát.
-Egy nagyon különleges fantáziában is meghalhatsz. Kíváncsi vagy hogyan, igaz?
Anna csak bólintott és összeszorult torkából halk, rémült nyöszörgés tört fel.
-Először is felvennék egy szép selyemharisnyát, és egész nap hordanám. De nem a lábamon, hanem a puncimba tömve, hogy felszívja a nedvemet. Utána az ágyhoz kötöznélek széttárt pózban, hogy teljesen tehetetlen legyél. Amikor eljön a pillanat,  kivenném a harisnyát és a torkodra fektetném, hogy érezd, milyen illatú voltam, miközben egész nap arra gondoltam hogy mit fogok veled tenni. Azután a nyakadra kötném. Körbekötném vele olyan szorosan, hogy ne kapj levegőt. -mondta Elsa és még egy ujját a húgába nyomta.
-Így ujjaználak… talán még a kézfejemet is beléd nyomnám… De az biztos, hogy a harisnyát többé nem oldanám ki. Rajtad múlna hogy meddig tartasz ki és elélvezel-e. De van még más lehetséges tervem is. Elmondjam őket, vagy már megtaláltad ami tetszik?
-M…mondd…!
-Izgató lenne téged…. nyársra húzni… megsütni …majd megenni a tökéletesre sült puncidat vacsorára a vendégek előtt. 
-Nyársalni? Úgy érted… mint egy …disznót?!
-Mmmm... Pontosan úgy! Tavaly láttam a karácsonyi vaddisznót sütését. A vastag nyárs a egyik végétől a másikig áthaladt rajta, és egyszerűen nem tudtam megállni, hogy a helyére képzeljelek téged.
Elsa kihúzta ujjait és odahajolt a húga puncijához.
– El tudod képzelni, ugye? Ahogy a hosszú, vastag rúd szétfeszít… és belép... itt?
Az idősebb lány a szeméremajkak közé nyomott csókkal mutatta meg, hogy pontosan hol akarja, hogy a nyárs bemenjen a húgába. Utána elhúzódott és folytatta:
-Az idelátogató méltóságok előtt csinálnám. Te négykézlábra állnál az asztalon, én pedig a nyársat mögéd illeszteném. Az ujjaimmal szétnyitnám a csinos rózsaszín puncidat… pont így. - magyarázta Elsa és elválasztotta Anna szeméremajkait a mutató- és a középső ujjából formázott V betűvel. A másik kezének ugyanazon ujjait a nyílás elé tette.
-És lassan megtölteném a hüvelyedet a nyárssal... így…
Elsa a mágikus erejét használva lehűtötte ujjait, hogy a nyárs hidegségét utánozza és lassan belenyomta őket húga nemi szervébe.
-Elélveznél ott, mindenki előtt. Miközben az orgazmusodban remegnél, én egyre tovább nyomnám a rudat. Áttolnám innen… egészen idáig…
Szabad kezének ujjaival végigsimított Anna testén a lány puncijától indulva, fel a szeméremdombján, a köldökén, át a mellei között, fel a torkán és az állán, míg el nem érte az ajkait.
-Tehetetlenné válnál és még beszélni sem tudnál, miközben a tűz fölé tennélek és nézném ahogy megsülsz a kedvemért. De lehetne másképp is. Az is egy lakomával kezdődne. Teljesen meztelenül lennél a terem közepén, és az összes vendég nézné ahogy a kedvemre teszel. Építek egy keretet. Valami egyszerű, ami csak a hátad mögött tartja a karjaidat és széttárja a lábaidat egészen addig, amíg úgy nem nézel ki, mint egy T betű! Fejjel lefelé lennél úgy, hogy a puncid kinyílna feletted... – magyarázta Elsa lelkesen.
-Fájdalmasnak hangzik…
-Az is lenne. Melletted állna egy parázstartó, ami felmelegít egy kis fémgolyót. Simogatnálak…. nyalnálak… és amikor az elélvezés határán állsz,  én fogom a forró fémgolyót és beledobom az aranyosan szétfeszülő puncidba.
Anna hangosan felzihált a döbbenettől.
-A puncid finom kis csemegévé válik. Összeszorítod magad a golyón a fájdalomtól, a puncid pedig sül és sül, miközben zihálsz és tehetetlenül vonaglasz a királyok, hercegek és diplomaták előtt. El tudod magad képzelni?
-Óóóhhh…
-A puncid sisteregne és a legizgalmasabb illattal töltené meg a szobát. Mindenki meg akar majd kóstolni, de ez mind az enyém lesz. – jelentette ki Elsa és ujjait Anna hüvelyében a lehető legmélyebbre nyomva kihangsúlyozta az „enyém” szót.
Anna szája hangtalan kiáltásra nyílt, csípője megemelkedett és a fiatalabb lány elélvezett. Miután a teste érzéki vonaglása lecsillapodott, a nővére kihúzta ujjait a puncijából és mellé fekve a combját kezdte cirógatni. 
-Hihetetlen hogy ilyeneket akarnál velem csinálni... Úgy értem... csak egyszer tudnád megtenni... - mondta Anna kissé aggódó hangon, de a tekintetében Elsa mást is látott: a vágyakozás szikráját.
-Mmmm... Ez tényleg komoly hátrány. Csak egyszer tudnám megtenni veled. De örökké emlékeznék rá! Éppen ezért szeretném egy különleges alkalomkor megtenni. Például a koronázásomon. Sokkal emlékezetesebbé tenné az egészet. Még az is lehet, hogy más lányok is jelentkeznek...-felelte az idősebb lány sóvárogva.
Anna az ajkába harapott és a nővére arcát fürkészte. 
-Szóval... nem csak engem akarsz…
Elsa bólintott.
–Más csinos lányokkal is szeretném megtenni. De... először veled. Te jelentesz nekem valamit. Te.. a húgom vagy… Az a lány, akit szeretek! Más nem jön a közeledbe.
Anna bizonytalan pillantása lassan lágy, boldog mosollyá olvadt. Lenyúlt és felemelte Elsa kezét. Finoman megnyalta és szopogatta az ujjakat, amelyeket nemrégiben még teljes hosszában elnyelt a forró hüvelye.
-Nos? Eldöntötted mi legyen? -kérdezte Elsa az ujjai megtisztogatása után.
-Én... ez az egész... annyira ... és olyan fáradt vagyok… Egyszer neked adom magam… királynőm.… de még várjunk!
-Rendben. Holnap is lesz nap. Alig várom, hogy elpusztítsalak! Bármennyi ideig tart is a várakozás. Különleges lesz, ha megtörténik... mindkettőnk számára. Addig csak fantáziálva fogok veled szórakozni.– mondta az idősebb testvér és puha csókot nyomott Anna szájára.
Egyik nővér sem tudta, meddig tartott a csók. Egymás ízével az ajkukon aludtak el.