A gyerekekért és a szegényekért

A végzetem túl gyorsan közeledett, én meg reflektorfénybe került őzként álltam és vártam az ütközést. Jól ment a kereskedelmi tanácsadói tevékenységem és nem hallgattam a távozást sürgető tanácsokra. Akkor is volt lehetőségem elutazni, amikor két hete felforgatva találtam a lakásomat, de nem foglalkoztam az intő jellel. Múlt hétfőn már vártak amikor elhagytam az irodámat. A titkosrendőrség elkapott és bedugtak egy cellába. Senki nem mondta meg hogy miért. Miután bevittek összesen négy fiatal őrrel volt és egy férfival találkoztam. Utóbbi körülbelül három napos fogva tartás után jött hozzám. Anab-nak hívták és legalább beszélt velem. Az őröktől csak egyszavas parancsokat kaptam: gyere, csináld, egyél! Nem tudtam eldönteni, hogy csak ennyit tudnak angolul vagy tudnának, csak nem hajlandóak velem társalogni.
Nyolc napig tartottak ott, ezalatt nagyjából minden második nap láttam Anab-ot. Nem tudta pontosan elmondani, mi a feladata, de kedvesnek tűnt és úgy látszott hogy segíteni próbál. Azt hiszem több volt mint egy egyszerű tolmács… de nem biztos.
Ma reggel kivittek egy igazi zuhanyzós fürdőszobába. Nem csodálkoztam azon, hogy mitől más a mai nap, csak nekiláttam és örültem hogy végre tiszta lehetek. Még a két őr bámulása sem vette el a kedvemet – nézzenek csak ha akarják. Ahogy letörülköztem, láttam magam a tükörben. Nem rossz… csillogó fekete haj, mélybarna szemek. A helyi étrend miatt leadtam azt a kis felesleget, amit odahaza cipeltem és jól néztem ki. Harmincöt éves vagyok és még mindig nem ereszkedtek meg a melleim. A többi részem sem volt rossz. Hosszú lábak, narancsbőrnek nyoma sincs. Reméltem hogy az őrök élvezték a kukkolást.
Miután megtisztálkodtam új ruhát és szandált adtak. Ekkor kezdtem töprengeni, hogy mi történik. Eddig mezítláb tartottak és egy rövid, formátlan zsákszerűséget adtak rám, ami alig takarta a fenekemet. Ez a ruha jobb anyagból készült. Egyszerű szabású ujjatlan darab volt és a térdemen túl ért. Miután végignézték az öltözködésemet, a fiúk megbilincseltek és kivezettek. A helyiség ahol kikötöttünk, úgy nézett ki mint egy tárgyalóterem. Úgy látszik néhány dolog mindenhol ugyanolyan a világban.
– Jó reggelt, Rebecca! Attól tartok a hírek nem jók, de még várnunk kell, hogy biztosak lehessünk!– mondta Anab, miután mellém lépett.
–Hogy érted, hogy nem jók? Bíróság elé állítanak, vagy ilyesmi?
-A tárgyalás már megvolt. Az ítéletre várunk, de senki sem beszél velem. Csak azt mondták hogy legyek itt!
–Mi az hogy már megvolt a tárgyalás? Nekem senki nem szólt. Nem tudtam elmondani a védekezésem. Hol van az ügyvédem? Egyáltalán mivel vádolnak?
–A tárgyaláson nem volt rád szükség. A nőknek errefelé nincsenek különösebb jogaik… még akkor sem, ha külföldiek.
A pulpitus mögött ülő férfiak köpenyben és csuklyában voltak. Megijedtem. Az egyik beszélni kezdett, de nem értettem az arab szöveget. Anab fordított nekem. 
-Azt mondja hogy a tárgyalás megtörtént, az ítéletet meghozták és felülvizsgálták. Ha készen állsz a meghallgatására, bólints!
A döbbenettől csak némán bólintani tudtam. Újabb szavak hangzottak el. 
-Azt mondják, bűnös vagy az arabok és az iszlám elleni bűncselekményekben. Ha készen állsz az ítélet meghallgatására, bólints újra! - mondta Anab.
-Várj egy percet! Nem mondhatok semmit? Nem tudsz semmit csinálni? Mi történik?
-Nem tehetek semmit! A bíróság döntött és kész. Bólints, ha nem akarod hogy rosszabb legyen!
Újabb szavak áradata. A hangnem és a ritmus nem vigasztalt meg…  és a tolmácsom arckifejezése sem volt reményt keltő. 
–A lehető legrosszabb a helyzet. Azt mondja, hogy vigyenek el innen és öljenek meg. A hitetlen nyugatiaknak meg kell tanulniuk hol a helyük és nem szeghetik meg a törvényt. Sajnálom, de itt és most semmit sem lehet tenni. Már csak az van hátra, hogy imádkozz és halj meg jól és büszkén. – mondta szomorúan Anab.
-Szóval ezek az emberek elvisznek és meggyilkolnak? Ezt nem gondolhatod komolyan!
Megvonta a vállát. 
-Nem gyilkosság. Kivégzés. Javaslom hogy menj az őrökkel! Ne okozz gondot, mert csak tovább rontod a helyzetet! Megpróbálom kideríteni hogy mi történik mert ez még a helyi viszonyok között sem megszokott és hátha találok segítséget.
Ha akarnék sem tudnék túl sok gondot okozni, mivel még mindig bilincs van rajtam. Passzív és együttműködő vagyok miközben az őrök elvisznek egy furgonhoz és elindulunk valahova. Nincsenek ablakok, így fogalmam sincs hol vagyunk vagy hova megyünk… de azt hiszem, még mindig a városban vagyunk. Az egyik őr segít amikor megérkezünk és nehézkesen próbálok kimászni. Közben megragadja az alkalmat, hogy megtapogassa a fenekemet. Egy nagy épület udvarán vagyunk. Bevisznek egy szobába, ahol csak egy ágy, egy WC és egy mosdótál van. A kezemről levették a bilincseimet, de a bokámra egy lábbilincset helyeztek, amit egy gyűrűhöz láncoltak a falban és ott hagytak.
Telik az idő …egy óra… hat óra… Végül Anab lép be. Az őrök lecsatolnak a láncról és elmennek. 
-Mi történik? Mit fognak csinálni velem? Tényleg meghalok? Hogyan? És mennyi időm van még hátra? -árasztom el kérdésekkel.
Boldogtalannak látszik. 
-Pont az a helyzet amitől féltem. Meg fogsz halni, csak azért hogy példát statuáljanak a nyugati világnak. Ráadásul még ma. Semmit nem lehet tenni. Sikerült beszélnem a hóhérral. Pénzt adtam neki és mivel a bíróság nem szabta meg a végrehajtás módját, megígérte hogy olyan gyorsan csinálja majd amennyire csak lehet. De tőled is akar valamit!
–Mi van nekem, ami....? Na nem… Meg akar erőszakolni?
-Itt nem ölünk szüzet, szóval...
–Ez a hajó már húsz évvel ezelőtt elment!
-Minden nőt alávetnek ennek, aki nem anya. Ha beleegyezel, gyengéd lesz és itt csinálja, nem odakint, közönség előtt.  Ezenkívül azt hiszem hogy egy kis baráti vigasztalás is jól esne mielőtt meghalsz, nem?
-Szóval te is akarsz belőlem, mi? A pokolba is, miért ne? Előtte akarod vagy utána? Mikor jelenik meg ez az álomszerető?
-Kint vár. Nem mondhatsz neki nemet, így a legjobb kedvesnek lenni.
Anab az ajtóhoz ment és kopogtatott, mire bejött egy nagydarab férfi és váltottak pár szót. 
-Ő a hóhér. Nincs neve, oké? Vedd le a ruhád és feküdj le vele! Próbálj vele kedvesen bánni, még ha nehéz is!
A hóhér tiszta és jó felépítésű… és egészen szép a farka. Bármikor máskor kifejezetten érdekelt volna… de most csak át kellett esnem a dolgon. Száraz vagyok mint a por, ezért önvédelemből a számba kapom – legalább egyikünk legyen nedves. Anab a szobában marad és figyel minket. Egy darabig nyalogattam és szopogattam a hóhér hímvesszőjét. Az lassan megkeményedett és felállt. A férfi megállított, mielőtt elélvezett volna – aminek örültem, mert ha elment volna mindent kezdhetünk elölről. A hátamra feküdtem, széttártam a lábam és mosolyogtam. A nagyfiú leereszkedik a lábaim közé, és csodák csodája: gyengéden hatol belém. Lassan mozog, amíg a nyálam mindkettőnket be nem nedvesít. A testem kezd ellazulni és reagálni… hamarosan már tényleg élvezem. A dugás közben arra gondolok, hogy ez a férfi meg fog ölni… de ez valahogy még izgatóbbá teszi a szexet. Hamarosan belém élvez. Miután a farka elernyedt kihúzta magát és mondott valamit nekem és Anab-nak. Miközben beszél a puncim üresnek érzi magát és még többet kíván. Mintha a dugás tartana életben. Vagy talán – bár igyekszem ezt visszautasítani ezt a gondolatot – felizgat annak tudata, hogy mindjárt elvisznek és kivégeznek.
-Köszöni hogy örömet okoztál neki, és ígéri hogy a lehető legkönnyebbé teszi a halálodat és imádkozni fog érted. De reméli megérted hogy parancsnak engedelmeskedik és megbocsátasz neki. Egy óránk van. – mondta Anab, miközben a hóhér felöltözött. 
-Mondd meg neki hogy köszönöm és megértem és megbocsátok neki. És most? Gondolom a te menetedre vágysz. Bocsánat – ez nem fair. Barát voltál és többet tettél, mint kellett volna. Tartozom neked és csak a testem van, amivel fizethetek. Ha csak egy óránk van, ne vesztegessük el! Szeretkezz velem utoljára és talán egy időre elfelejtem azt ami jön!
Levetkőzött és csatlakozott hozzám. Szép a teste és pont megfelelő méretű a férfiassága.  Remélem megpróbál majd engem is boldoggá tenni!
Kiderült, hogy nagyon jó szerető és az óra nagy részét azzal töltötte hogy engem kényeztetett. Kétszer élvezett el: egyszer a puncimban és egyszer a számban. A testem ugyan nem volt hajlandó orgazmusra, de a simogatása jó lesett és szerettem volna hogy tovább tartson - és nem csak azért, mert az életem hamarosan véget ér. Ahogy befejeztük a mellkasára hajtottam a fejem és összetörtem. 
–Meg fognak ölni! -zokogtam. 
A karjaiba szorított és hagyta, hogy sírjak.
Egy kopogtatás az ajtón…. az őrök belépnek… Itt a vége… most meg kell halnom. 
-Légy erős! Mutasd meg nekik, hogy nem félsz meghalni! Veled megyek és ott maradok a végéig.– mondta Anab.
Felöltöztem és köszönettel megöleltem. Az egyik őr feltartotta a bilincset, én pedig hátat fordítva neki keresztbe tettem magam mögött a kezeimet. A bilincs kattant, én pedig biztos vagyok benne, hogy soha többé nem leszek szabad… hacsak nem valami túlvilágon. Együttműködök velük és nyugodtan sétálok amerre irányítanak. Nem durvák velem, nem lökdösnek, csak terelnek. Belépünk egy nagy szobába. Ahogy az ajtók becsukódnak mögöttem, körülnézek. Egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam. Az egyik végén egy színpad van. Úgy néz ki, mint egy üres szórakozóhely vagy esetleg egy filmstúdió. A hóhér és hat másik férfi várt rám. Egyikük odajön és mond valamit az őröknek, akik azonnal leveszik rólam a bilincset. A fiatal, sötét bőrű és meglehetősen jó megjelenésű férfi ezután felém fordul:
– Helló, Rebecca!  A nevem Mohammed és én vagyok aki itt irányít. Tudom hogy nem erre számítottál. Nincs vesztőhely, de ez ettől még egy kivégzőkamra, amit nem fogsz élve elhagyni. A legjobb, ha ezt már az elején elfogadod!– mondja szinte akcentusmentes angolsággal. 
–Kinek a legjobb?
-Neked. Többféle módon is meg tudjuk tenni. Tőled függ hogy hamar vége lesz-e. Azon a  színpadon fogunk kivégezni és több szögből fogjuk filmezni.
-Filmre lesz véve?
-Igen.
-Miért? És hogyan leszek… - a hangom remeg miközben a színpadot bámulom.
-Eddig együttműködtél és kedves voltál Saddim-hoz is. Ezért azt kérte, hogy ne legyen kínzás. Megkérünk majd, hogy térdelj le a színpadon meztelenül. Miután megtetted visszatesszük rád a bilincseket. Szeretnénk, ha úgy viselkednél mintha elfogadnád az ítéletet. Bólints, amikor beszélnek hozzád majd emeld fel az állad amikor Saddim egy késsel közeledik hozzád. Azután le fogja vágni a fejedet  Figyelmeztetlek azonban, hogy kicsit látványosan fogja csinálni, így sok vér folyik majd mindenfelé, de viszonylag gyorsan vége lesz. Szeretnénk, ha nyugodt lennél és a lehető legteljesebb mértékben elfogadnád a kivégzésedet!
Néhány pillanat múlva ráébredek, hogy csak bámulom őt, nem tudok mit mondani. Saddim-ra pillantok, majd vissza. 
-... azt akarod, hogy együttműködjek…miközben ő… lassan levágja a fejemet…. - nyögöm ki végül.
– Igen. Először a torkodat fogja elvágni, majd befejezi miközben kivérzel. – mondta Mohammed. 
–Menj bele! – javasolta Anab.
-Menjek bele? -kérdeztem felé fordulva.
Bólintott. 
-Igen. Ha nem teszed, sokáig fognak kínozni. És a végén úgyis levágják a fejedet.
Visszafordultam Mohamedhez és úgy döntöttem hogy egy téren megvetem a sarkam. 
– Még mindig nem mondtad el, hogy miért veszitek fel. Ha dzsihadistákat akartok toborozni a filmmel, akkor nem fogom megtenni. Kínozzatok meg, ha akartok!
Legnagyobb meglepetésemre úgy tűnt hogy zavarba jött. 
–Nos… Nem toborzásról van szó… Van egy barátunk – amerikai. Erotikusnak találja az ilyesmit. Félmillió amerikai dollárt hajlandó fizetni egy felvételért, amin egy csinos nőt kivégeznek. Többet is, ha tényleg jó. – mondta. 
-Értem… Hát nagy kár hogy nem szőke és kék szemű vagyok, mert azért biztosan többet kapnátok! És a dollárok hová mennek? A mollák zsebébe? -kérdeztem cinikusan.
-Nem. Tudod, hogy szankcionálnak bennünket. Szegényeink vannak és gyermekeink éheznek. A pénz nekik megy.
-Komolyan?
–Igen. 
Sokáig hallgatok és senki sem siettet. Bármi legyen is, Saddim le fogja vágni a fejemet. Az egyetlen választásom az, hogy együttműködök és úgy teszek, mintha beismerném a bűnömet – vagy nem. Nem vagyok elég naiv ahhoz, hogy azt higgyem, hogy minden kapott pénz jótékony célra fog menni. Másrészt, még ha csak néhány rászorulónak jut is belőle valamennyi… Ez a halálomnak valami értelmet adna… ami egyébként nem lenne. És nem felejtettem el, hogy amikor Saddim-mal szexeltem, az izgatott fel hogy ez az a férfi, aki hamarosan meg fog ölni...
– Rendben! Mit tegyek?  – mondtam végül. 
-Először is szeretnénk, ha levetkőznél a kamera előtt. Azután szeretnénk lefilmezni, ahogy szexelsz néhány férfival. Ez természetesen csak a megrendelő kedvéért lenne. Ha visszautasítod, nem kényszerítünk rá.- mondta Mohammed. 
Meghoztam a döntésemet, hogy végig együtt fogok működni úgyhogy megráztam a fejem.
– Nem utasítom vissza. Jöhet aki akar! – válaszoltam és elkezdtem vetkőzni. 
Nemsokára teljesen meztelenül ültem az egyik őr ölében, akinek merev farka bennem volt. Néhány pillanat múlva egy másik őr közeledett és az arcomhoz nyújtotta meglehetősen kicsi hímtagját. A számba vettem. A kamera mindig közelről rögzítette ahogy általában két őrrel foglalkozok egyszerre. Érdekes módon egyikük sem próbált behatolni a fenekembe. Többségük a hüvelyemben élvezett el, néhányan a számban. Rövidnek tűnő idő után Mohammed megérintette a vállam.
– Itt az ideje, Rebecca! – mondta.
Érintése gyengéd, hangja lágy, de szavai hideg szélként hasítottak belém. Ideje meghalnom, ideje levágni a fejem. 
Bizonytalan vagyok,  de az egyik őr segít felállnom. Hagyják hogy egyedül sétáljak át a padlón. Felmegyek a három lépcsőn és a színpadon vagyok. A térdem remeg mint a kocsonya, de nem botlok meg. A színpad közepére megyek és letérdelek. Mohammed közeledik felém, bilinccsel a kezében. Hátrateszem a kezeimet még mielőtt utasítana. Azután ott van mellettem Saddim, kezében a késsel és a nadrágját megemelő kőkemény farkával. Nem csak engem izgat perverz módon a helyzet. Bal kezével a hajamba markol és a kés élét a torkomhoz teszi. Reszketek és lüktet a mellkasom. 
- Mondd meg neki, hogy csinálja lassan! Érzékien és gyengéden! – zihálom, miközben hátrahajtom a fejem. 
Mohammed lefordítja a kérésemet én pedig lehunyom a szemem, ahogy a kés lassan végigsiklik a torkomon, balról jobbra. Szúró érzés után forró nedvesség csorog le a mellkasomon. Egyáltalán nem mozdulok. Saddim befejezi a húzást, majd visszamozdítja a kést és újrakezdi. És ezúttal sokkal mélyebbre vág.
Érzem ahogy kifröccsen a vérem, és érzem a ropogást, ahogy átvágja a légcsövemet. Hirtelen nagyon nehéz lesz lélegezni. Érzem és hallom, ahogy a vér ki-be gurgulázik, miközben levegőért küzdök. A térdem előre-hátra kezd mozogni. A karom merev, az ujjaim széttárulnak. Kényszerítem magam, hogy tartsam hátrahajtva a fejem. Tágra nyitom a szemem és Saddim arcát bámulom, amint elkezd előre-hátra fűrészelni és egyre mélyebbre vág a nyakamba. Lenéz az arcomra és elmosolyodik, miközben hátrébb tolja a fejemet és szélesebbre tárja a rést a torkomban. Úgy tűnik hogy kicsit jobban tudok lélegezni. A penge most mélyen a nyakamban van, közeledik a feléhez. Saddim kicsit lelassít és a következő két vágást nagyon módszeresen csinálja. Érzem ahogy a kés éle szétválasztja a húsomat. Érzem a meleg nedvességet az egész testemen, de még így is kezdek fázni. Mozdulataim elvesztik koordináltságukat, a kezeim és a lábaim véletlenszerűen rángatóznak. Elveszítem az uralmat a hólyagom felett és az színpadra piszkítok. Saddim ismét visszahúzza a pengét majd erősen benyomja… és vérsugarak spriccelnek ki egy lábnyi távolságra a padlóra. Hirtelen megszűnik a fájdalom… egyáltalán nincs. Saddim most egy kicsit gyorsabban mozog, előre-hátra fűrészel. Ropogást hallok és érzek, mintha valami keményet vágnának. Hirtelen a életem legfurcsább érzése jelenik meg a karomban és a lábamban - és még inkább az ágyékomban. Saddim újabb gyors, kemény vágást hajt végre és úgy érzem, hogy felemelkedek – és orgazmus kezd bennem kifejlődni. Lenézek és látom lefejezett testemet vonaglani a padlón. Lábaim többször kirúgnak és vér lövell ki a csonkból. A meztelen és fejetlen testem nagyon szépnek tűnik. A látványtól robbanásszerűen élvezek el. Az orgazmusom sokkal erősebb mint valaha. Úgy tűnik hogy az egész testemen keresztül érzem, bár már nincs testem. A kéjes érzés még tart amikor Saddim átad engem Mohammednek – pontosabban csak a fejemet, de úgy érzem hogy engem. Ő megcsókolja ajkaimat és megdöbben amikor visszacsókolom és a nyelvemet a szájába nyomom. Azután egyre erősödik a fény …. nem látok semmit… én...