Hála

Csengett a telefon,a gipszelőmester felvette,majd halkan válaszolt,s letette hogy előkészülhessen.
Alkartörés...
Egy fiatal női beteget kell begipszelnie. Mikor kész volt mindennel,kinyitotta az ajtót.
Kis idő múlva megérkezett a fiatal hőlgy egy betegápoló kíséretében.
Leültette,a átnézte a papírokat,és csendesen nekiállt a teendőjének. Észrevette,hogy a lány mérges,dühös,és legkevésbé sem a törött karja a legnagyobb baja. 
A gipszmester kérdezősködni kezdett:
- Mi is történt önnel kedves ? - érdeklődött kiváncsian. 
- Áááhh hosszú !! - felelte.
Elestem és eltörtem. Fájni nem fáj.  
- Akkor miért ilyen mérges ? 
- Nem vagyok mérges !!  - válaszolta határozottan. 
Tudja a barátommal összevesztünk, aztán dühömben rácsaptam az asztalra,hát így törtem el.
- Értem,és ettől most jobb ?  Megoldódott a problémája ?  
A dühe is elszállt ?
- El persze hát hogyne hiszen látja Maga is Rajtam nem ? 
Áhh tulajdonképpen nem is értem minek mondom  Én mindezt el. 
Olyan hülyén viselkedett. Elfelejtette,hogy ma Ő a soros.
- Hogy micsoda?
- Hát...hogy ma ő a soros a mosásban ill.  a házimunkában.
- És Ön megkérdezte, hogy miért nem csinálta meg ?
- Ugyan miért,annyira volt !! 
- Aztán melyikőjük viharzott el ? 
- Én...de utánam jött. A fenébe !!  Nem szeretnék beszélni Vele. 
- Biztos benne ?  - Igen teljesen. 
-Aha értem. Akkor ezek szerint Ő az a fiatalember aki odakint várakozik ?  
- Igen !!  
- Na és miért nem hallgatta meg ? 
- Mert hülye vagyok, ráadásul a főnököm is felhúzott ma...
A gipsz közben szépen készült,és ahogy a gipszelő haladt,a hölgyemény dühe közben elszállt.
- Haragszik még rá ? 
- Nem,de a kezem viszont már fáj. 
- Nos talán lehet meg kéne hallgatnia nem gondolja ? 
Ha nem lenne fontos Magának,nem hozta volna be,s nem ülne kint önre várva.
- Nem is tudom... Csak vagdalkoztunk. Egyikünk sem beszél a másikkal.
- Rendben a gipsz kész,most várunk egy kicsit. Addig legyen szíves maradjon itt,majd felállt a székről,és kisétált az ajtón. 
Kint meglátta a fiatal embert,aki a kezébe támasztotta az állát aki a folyosó falán találta meg a nagy figyelendő semmit. 
A gipszelő úr leült mellé,aztán megszólalt:
- Ezek a nők... 
A legdrágább kincsei a férfinak,és mégis könnyű elveszíteni őket... - mondván. 
- Azok,de meg se hallgat...- mutatott a gipszelő felé a férfi.
- Tudja mit,elmondok Magának valamit. Valamit nagyon nagyon rosszul csinálnak kedves fiatalok. 
A munka megosztás nem azt jelenti,hogy ki a soros azon a napon,hanem azt, hogy együtt,és egymásért csinálnak meg dolgokat. 
Ha pedig egy nő nem akar meghallgatni valamit,akkor nyilván nem is fogja,csak akkor ha ő szintén nagyon szeretné. Érti már ? 
Egy dühös asszony ezt sosem fogja megtenni. 
Meg kellene beszélniük,mert Maguk szeretik egymást igaz ?
- Igen tényleg szeretem,és ez kölcsönös. 
Ööö...de mondja vajon hogy tudnám elérni azt hogy meghallgasson,hm ?  - kérdezte a férfi érdeklődve. 
- Nézze,azt hiszem támadt egy remek ötletem !!  Össze fogom Magukat gipszelni,úgy értem a szabad kezüket,így szembesítve önöket egymással.
Mit szól hozzá benne van ? 
- Felőlem...Nem bánom legyen,
majd felálltak,s együtt bementek a kisasszonyhoz. 
Ahhoz az illetőhöz kinek minden dühe elszállt,és csendesen meredt a gipszelt kezére.
-Nos van még egy gipszelni valónk hölgyem. - közölte mosolyogva. 
- Hogy micsoda ? - csodálkozott a lány. 
- Orvosi utasítás.
Kérem ne ellenkezzen,adja ide a másik kis kacsóját.
A hölgy teljesen ledöbbenve nézte az idős embert,és a párját,aki hüledezve látta,hogy a kezüket összegipszeli a mester. 
Hosszasan nézte a párját és látta,hogy annyi minden mellett egyetlen egy szó van a szemeiben,így nem ellenkezett.
- Nos lám lám ez is kész. Szebb,mint a másik. - nevetett halkan. 
Most pedig fáradjanak ki,várják meg amíg megköt,és addig meg ne próbálják levenni amíg meg nem beszéltek mindent. 
MINDENT !!!!!! Megértették ?
Nekem lejárt a munkaidőm,telefonálnom is kell. - kitessékelve ezzel az összegipszelt párt,majd magukra hagyta őket.
Csendes léptekkel haladt a folyosón,de még hallott némi mondat foszványokat: 
- Hülye voltam...
- Tudom,Én is...
Mosolygott egyet, aztán telefonált. Leszólt a portásnak hogy mi a helyzet... 
A fiatal páron közben megkötött a gipsz,és természetesen vele együtt valami más is. 
Lassan bandukolva halladtak kifelé,amikor a férfi a kezével a homlokához csapott:
- OMG !!!  így hogy megyünk haza ? 
- Ohh bassusz te jó ég tényleg !! 
- Én tudom. - szólalt meg a portás.
- Ott vár Önökre a taxi,ki van fizetve menjenek. 
A két fiatal összenézett,és mindkettejüknek a gipszelő jutott eszébe. Az idős magas férfi,bottal. Hálás szívvel gondoltak rá. 
A Nő hozzábújt a a férfihoz,s a füléhez hajolva halkan oda súgta: 
- Kedvesem tudod azért voltam hülye, mert terhes vagyok....
- Szerelmem tudom, megtaláltam a tesztet,ezért nem csináltam semmit,mert annyira örültem. 
Szeretlek. Mindkettőtöket.
A nő csak bámult a férfire s úgy elmosolyodott,mint még soha.
Boldogan,békésségben szálltak be a taxiba. 
Nem gondolták,hogy a nem messze álló platán mögött egy csendes fül,és egy csillogó szem nézte ahogy távolodtak. 
Az öreg gipszelő mester fogta botját, és lassan elindult ahhoz a nőhöz, akinek a kezét ugyancsakösszegipszelte a sok-sok évvel ezelőtt a sajátjával. Tudják néha a gipsz,ha jó kezekbe kerül,azt is összeforrasztja,ami máshol tört el...
 
U. i: 
"Suttogó Gabriel"
minden jog fenntartva !!