A Harrisburgi kívánságteljesítő hal

   Judit sétált a Susquehanna folyó partján mikor egy levelibéka ugrott elé. – Ha megcsókolsz királyfi leszek. – mondta a béka.
– Engem jobban érdekel a kívánságteljesítő hal. – válaszolt a nő és a folyót nézte. Néhány perc múlva a vízből előugrott egy rézszínű ponty.
– Szeretnél valódi földönkívülivel találkozni, mivel kutatom az élet lehetőségét az exobolygókon. – mondta Judit.
A hal nagy csobbanással eltűnt a vízben. A nő pedig rágyújtott egy cigire és hallgatta a víz csobogást. A cigi után hazafelé indult
Otthon a harmadik emeleti lakásán megigazította a házi áldást a falon. – Ma nem főzök, pihenésre vágyom. – mondta saját magának
Csengettek. Judit az ajtóhoz lépett és kinyitotta.
– Üdvözlöm hölgyem, földönkívüli intelligens lény vagyok, a kívánságteljesítő hal meghallgatta az ön kívánságát. Ebben az évben már nyolckor kérték a haltól, hogy földönkívülivel akarnak találkozni, és mindig nekem kell megjelenni. Egy cigit kapok?
– Persze, gyere be. – mondta Judit, majd hozzátette. – Szép fekete szőröd van.
Valami leeset, egy pohár az asztalról, a nő rögtön rájött, hogy csak álmodta a földönkívülit, és az Ava nevű macskája szőrös.
– Leverted a kedvenc poharam. – mondta Judit és a hangjában nevetés bujkált. A szőke hosszú hajú nő, virágmintás miniszoknyát viselt, a hálószoba berendezése puritán volt. Az egyik falon egy nagy tükör, mellette, egy zöld színű ruhásszekrény. Egy íróasztal is volt a szobában, rajta egy rózsaszínű laptop, és neonfény világított.
Másnap Judit újra a Susquehanna folyó partján sétált de már a valóságban, és nem az álmában. A rézszínű ponty nem jelent meg, csak egy kamion kürtének a hangja hallatszott és varjúk repültek
A fiatal nő nézte a madarakat, mikor egy férfi lépett mellé.
– Üdvözlöm kedves hölgy, ha megengedi akkor bemutatkozom. Béla a nevem.
– Üdvözlöm, kedves uram, Judit a nevem, örvendek a találkozásnak.
- Nem tudod véletlenül, hogy menyi idő van? Ugyanis otthon hagytam az órám, mobilt pedig elvből nem hordok magamnál.
– Same, én sem hordok mobilt magamnál, viszont az órám nálam van. Délután egy óra van.
– Köszönöm a tájékoztatást, ha nem érzed tolakodásnak, akkor meghívlak egy fagyira, itt a sarkon lehet kapni.
– Induljunk. – válaszolt Judit és elfelejtette a problémákat. Néha egy fagyi elég ahhoz, hogy el tudjuk felejteni a gondokat és bajokat, legalább egy kis időre. Lehet, hogy meg kell válogatni, hogy minek szentelünk nagy figyelmet. Talán gyakran olyan dologra fókuszálunk aminek semmi értelme.
– Egyébként mivel foglalkozol, ha nem titok? – kérdezte Béla.
– A földönkívüli élet nyomait keresem az időben és térben is végtelen univerzumban.
– Egyszer láttam egy medvét.
– Én még nem láttam medvét. – válaszolt Judit.
Fagyizás közben egy kényelmes széken ülve a hölgy mesélt a munkájáról.
– Egyre inkább úgy érzem, hogy a nagy szűrő elmélet kiállja a valóság próbáját és magyarázat arra a hihetetlennek tűnő tényre, hogy mi emberek nem találjuk a mi fogalmaink szerint értelmes életet az univerzumban. Ha egy civilizáció kirajzik az űrbe, már pedig vélhetően a legtöbb értelmes földönkívüli életformát is vonzza az ismeretlen. Akkor ez az igény hatalmas energiát követel, gondoljunk arra, hogy egy űrhajó megépítése milyen sok pénzbe és nyersanyagba kerül. És maga az építéshez vezető út is számos nagy költségű, rendkívül energiaigényes stációt feltételez. Az emberiség esetében jó pár 10 ezer év kellet ahhoz, hogy az első űrhajó megépüljön, jól látható, hogy az emberes Mars utazások küszöbén, sajnálatos módon a klímaváltozás is megjelenik, ami vélhetően a túlzott ipari és egyéb termelés miatt is egyre gyorsuló ütemben, változtatja meg a földi bioszférát. Vagyis rendkívül ritka lehet az olyan civilizáció, aki szabadon, nagy távolságokat tud megtenni az űrben, hiszen egy térhajlítás, amivel legyőzhető a tér, illetve az idő, elképesztően sok energiát feltételez.
– Mielőtt kutató lettél, dolgoztál máshol is?
– Igen, egy Svájci bordélyházban voltam 10 évig örömlány, szabadidőmben a hegyekben kirándultam.
– És nem láttál medvét.
– És nem láttam medvét, sajnos a kívánságteljesítő halat sem láttam még.
A fagyi után a férfi elköszönt és elsétált. Judit az ellenkező irányba indult el, és nézte a környező házakat. Majd a folyóhoz érkezett és látta ahogy a kívánságteljesítő hal kiugrik a vízből. A nő gyorsan elhadarta a kívánságát.
– Szeretnék egy földönkívülit látni. – mondta gyorsan.
– Az előbb találkoztál vele, a fagyizó férfi földönkívüli volt, mikor belép a föld légterébe akkor materializál magának egy testet, ami lehet ember de akár állat is, egyébként mint a halak a vízben szabadon tud közlekedni a végtelen térben és időben.
– Ez igaz? – kérdezett vissza Judit és nézte ahogy a hal visszacsobban a vízbe.
Másnap, naná, újra ott volt a fagyizónál, de nem az eper íze miatt hanem remélte, hogy a férfi újra megjelenik.
A fagyi finom volt de a férfi nem jelent meg csak egy fekete szőrű medve futott át az úton a magas házak között, majd felmászott egy világűr határáig érő fára.