A legszebb fenyőfa

 
   Egyszer  volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy  öreg király. Hosszú, ősz, szakálla volt, és szintén ősz,  hosszú haja. A királyságának a neve Bableves volt, ugyanis  annyira nagyon szerette ezt az ételt, hogy a királyságának is  ezt a nevet adta. Az öreg király még arról is híres volt, hogy  értett a békák nyelvén és nyári estéken az illatos tó  partján egy nád segítségével vezényelni szokott a  kétéltűeknek, pontosan úgy mint egy karmester. A békák  mindenféle zenét szívesen elbrekegtek.
Az  öreg királynak három világszép lánya volt. A szőke hajú  Zsófi, a fekete hajú Melinda, és a vörös hajú Gini. Gini egyik  reggel futott az apjához az ebédlőterem ajtaját szélesre tárva.
–  Jó apám,  éjjel álmot láttam. – hadarta a vörös hajú fiatal lány, aki  után a legények sűrűn megfordultak.
–  Lányom, ne  kíméld jó apád, mondd el tüstént, hogy mit láttál álmodban?
–  Fideszes  szavazót.
Az  öreg király a boroskancsó után nyúlt és így szólt. – Gini,  te vagy a legkisebb lányom, szólj a nővéreidnek, hogy beszélni  akarok mind a három lányommal. Ugyanis nektek meg kell házasodni.
–  Jó apám,  egy normális férfi van a királyságban, Béla a pikapásztor.
–  Tudom, hogy  Béla normális, de nekem nem szimpatikus mert nem szereti a  bablevest
–  A borsót sem  szereti. – szólalt meg a falitükör, majd így folytatta. –  Láttam, mikor nyílt nap volt a várban, hogy kiöntötte a  borsólevest.
Gini  kinyitotta az ebédlő egyik ablakát is kiabálni kezdett.
–  Zsófi,  Melinda, gyertek be, jó apánk beszélni óhajt velünk.
Miután  bejöttek a lányok a király rögtön a lényegre tért.
–  Nem kell sehova sem menni, itt helyben lovagi  tornát rendezünk, távoli királyságokból jönnek majd a  vitézek. A torna győztese, vagyis az első helyezett választhat a  három lányom közül, a második helyezett pedig két lány közül  választhat, a harmadiknak pedig marad egy lány.
A lovagok egy kalapból húznak  mindenkinek teljesíteni kell a feladatot ami neki jutott. Az első,  hogy farkasbőr jelmezbe el kell lopni, Béla a birkapásztor  legszebb birkáját. A második picit könnyebb lesz, a hegyeken túl  fogni kell egy repülő lovat, aki tüzes parazsat  eszik és fel kell vele repülni a Holdig, majd az égi  kísérőből késsel ki kell vágni egy pici darabot, mivel  mézeskalácsból van, majd Cirminek a cicának kell adni.
–  Macskatáp  jobb lenne. – mondta a fekete szőrű kandúrcica és rutinosan  levert egy vázát az ablakból.
A  harmadik feladat, hogy olyan szép fenyőfát kell hozni, amit nem  láttak még a királyságban.
Három  fiatal lovag érkezett távoli királyságokból, és egy mocsári  szörny is megjelent, de őt elzavarták, az egyenlőtlen bánásmód  nevében.
A  lovagok bemutatkoztak a királynak. Elsőként egy fekete, rövid  hajú, magas, izmos, fiatal férfi mutatkozott be
–  Roland  vagyok, a folyók királyságából, ahol szinte mindenki  halászattal foglalkozik, és jellemzően exportra halásznak,  ugyanis a belsőpiacunk kicsi, mivel az emberek már megunták a sok  halételt.
A  második lovag is bemutatkozott. – István a nevem és egy távoli  királyságból érkeztem, ahol mindig nyár van, de az embereknek  nem hiányzik a kellemes hideg és hóesés mivel nem tudják, hogy  mi fán terem. István magas, vékony testalkatú, barna rövid hajú  férfi volt.
A  harmadik lovag is megjelent a király előtt.- Sándor a nevem és  az én királyságomban a férfiaknak van hosszú hajuk, ahogy nekem  is szép hosszú festett zöld színű hajam van, és a nőknek  pedig rövid a hajuk.
A  király jót nevetett Sándor bemutatkozásán. A három lány  mosolyogva nézte a férfiakat és pohárból itták a sört.
A  király elővett egy kalapot. – Ebben a kalapban van a három  feladat, mindenki húz egy cetlit és kiderül, hogy mit kell  teljesíteni a lovagi vetélkedőn.
Elsőnek  Roland húzott, majd hangosan felolvasta. – Nekem kell Béla  legszebb birkáját ellopni farkasbőrjelmezbe bújva.
István  is belenyúlt a kalapba. – Nekem kell repülő lovon a Holdig  felrepülni. Végül Sándor is kihúzta az utolsó cetlit, neki  pedig a legszebb fenyőfát kell vinni a királyságba.
Roland  levett egy farkasbőrt az ebédlő faláról és próbált  belebújni.
–  Csinos farkas  lettél. – mondta a király és nagyot nevetett, majd hozzátette.  – Holnap hajnalig itt kell, hogy legyen Béla legszebb birkája az  ebédlőben.
Roland  elindult a farkasbőrbe bújva a legelőre, ahol Béla birkái  múlatják az időt. Az állatok békésen mulatták az időt a  teliholdfényénél, a pásztor, vagyis Béla egy almafa alatt ülve  nézte a csillagos eget és a nőkről álmodozott.
–  Szia Béla,  farkasbőrbe bújt lovag vagyok, egy távoli királyságból, ha  sikerül ellopnom a legszebb birkád, akkor az enyém lesz a király  legszebb lánya. Ha segítesz akkor az egyik hónapban veled hál, a  feleségem, a másik hónapban pedig velem. Mit szólsz?
–  A csillagok  válaszát várom arra a kérdésre, hogy merre jár a szeretőm.  Farkasbőrbe bújt lovagokkal nem tárgyalok. – zárta rövidre  Béla a beszélgetést.
–  Úgy tűnik,  hogy az őszinteség nem járható út.
–  Attól félek,  hogy szintén nem járható út ha több férfi osztozik egy  feleségen.
Roland  másnap reggel egy plüssbirkával próbálkozott, de a király  rájött a fortélyra.
–  Ez nem valódi  birka. – mondta a király.
–  Lehet, hogy  te sem vagy, valódi király. – válaszolt Roland és felült a  lovára, majd elvágtatott a  felkelő nap fényében.
–  Ne  csüggedjetek lányaim, talán Istvánnak sikerül késsel, egy  darabot kivágni a mézeskalácsholdból.
A  lovag határozott lépésekkel elindult, mert a leghosszabb út is  egy lépéssel kezdődik. Három nap múlva megpillantotta a repülő  lovakat, épen tüzes parazsat ettek egy erdei tisztáson. Mielőtt  a tűz tovább tudod volna terjedni, István felült az egyik ló hátára  és a fülébe súgta. - Szeretnék felrepülni a Holdig.
–  Miért? – kérdezett vissza a ló
–  Mézeskalácsra  van szükségem.
–  A közeli  piacon tudsz kalácsot venni. – mondta a ló és rutinos  mozdulattal ledobta a hátáról Istvánt.
Másnap  a király nem hitte el, hogy a mézeskalács a Holdból lett  kivágva, ezért Istvánnak is menni kellett, ő is a felkelő nap  fényében lovagolt el.
Sándor  került sorra, neki a legszebb fenyőfát kellet a királyságba  vinni.
A  fenyőerdőben pontosan a közepén, talált egy gyönyörű  fenyőfát, gyorsan kivágta és boldogan futott vele Bableves  királyságba.
Nagy  volt az öröm, hogy végre az egyik versenyzőnek sikerült a  feladatott teljesíteni.
–  Melyik lányom  választod? – kérdezte a király.
Sándor  természetesen Zsófit választotta mert neki volt szőke, hosszú  haja és a legtöbb férfi a szőkéket nézi meg először.
A  nászéjszakán kiderült, hogy Sándor valójában nő, és szeret  férfiként mutatkozni.
–  Becsaptál. –  mondta Zsófi.
Béla  a birkapásztor este megszámolta a csillagokat az égen, majd  megsimogatta a Bundás nevű kutyáját.
Gini  a király legkisebb lánya is a csillagokat számolta. - Lehet, hogy  matektanárnő leszek. – mondta és egy árnyékot látott az  egyik közeli bokorban. - Remélem, hogy nem pályaelhagyó  pedagógus bujkál a bokorban. - mondta és kutya ugatást halott,  majd a birkapásztor Béla hangját.
–  Szeretnék  egy nővel hálni. – énekelte a férfi.
–  Béla nem  tudja de most született meg a szerenád műfaja. – mondta Gini és  nagyra nyitotta az ablakot.
–  A jól  sikerült este után, másnap délelőtt Gini természetesen letagadta, hogy köze volt Bélához.
–  A kutya a  leghűségesebb barát. – mondta Béla tárgyilagosan,  mikor értesült róla, hogy Gini nem akarja folytatni a  kapcsolatot.
 
–  Gini pedig matektanár lett, mert oktatás  nélkül nincs fejlődés társadalom szinten. – mesélte a zöld  leveli béka az árokparton a vízi és szárazföldi állatoknak,  egy kellemes nyári este, majd nagyot ugrott előre.
–  A leveli békánál csak az öreg fenyőfa  tudna többet mesélni, aki Budapesten a Kossuth téren egy számára  kialakított kellemes helyen várja a turistákat. De ő nem meséli  el a titkát, hogy nagyon régen ő volt a legszebb fenyőfa  Bableves nevű királyságban, napjainkban pedig Magyarországon.  –  mondta a Hód és beleugrott a tó vízébe.