Merengő történetek

Károly, a barna rövid hajú férfi belenézett a visszapillantó tükörbe.
Majd kikapcsolta a rádiót. Nem érdekelte, a „ napi Magyar Péter” hírek. Az értelmes tekintetű, sportos testalkatú, harmincas évei közepén járó férfi, nézte maga előtt az utat. Egy vadréce repült az közeli nádashoz, a tavasz illata még az autóban is érződött, a nyíló virágok színesbe öltöztetek a természetet.
Jelzett a mobiltelefon, Károly megnyomott egy gombot.

Szeveroonyezsszkben hullott a hó, Vasilisa a 20 éves lány teát főzött a szamovárban. Barna, hosszú haja lófarokba volt kötve. Kint az ablak előtt egy kismadár keresett ennivalót, majd megtalálta a téli etetőt.
Vasilisa miután elkészült a tea, leült a konyhaasztal mellé, és egy fényképet vett a kezébe. Wasja a barátja tekintett vissza, a férfi zöld színű öltönyt viselt, barna rövid haja, oldalra volt fésülve.

Sopron a hűség városa az ominózus népszavazáson a polgárok a Magyar hon mellett döntöttek és nem Ausztriát választották. A határ közelsége számos előnnyel jár, sokan átjárnak dolgozni a sógorokhoz. A sok előny tükröződik az ingatlanárakban is, gondoljunk arra, hogy az albérlet sem olcsó.

Rövid elmélkedés, a tűzről.

Van szabadidőd mikor semmit sem kell csinálni, lefekszel egy kényelmes napozóágyra a falusi házad udvarán.

Kapcsolat,- család, barátok

Még sose csináltam ilyet úgyhogy kérlek ne olyan erősen.
A történet a szerelmi életemet fogja bemutatni. Arról fog szólni, hogy barátokból szerelmesek majd idegenek lettünk egymás számára.

Valaki valakijének lenni egy adott rendszert elfogadók számára rang, de akik átlátnak a szitán, tudják, hogy az emberi minőség és a társadalmi státusz valami egészen más dolog.

A hátizsákjából egy írótömböt vett elő és a roskatag íróasztalra tette, amit az erdészet szállított le. A tömb tetejére egy tollat rakott.
- Tessék…írj. Lesznek ötleteid…gondolataid…
- Nem lesznek…nincs teremtő láng…
- Legalább annyit ígérj meg, hogy leírod, ha eszedbe jut valami… -sóhajtott
- Nem ígérek semmit.

Kavarog bennem az érzés, amikor rá gondolok. Olyan, mint a víz, ha felkavarod; nincs benne semmi, saját magával kevered, mégis fodrozódik.