Történetek

A fiú ugyan titkolta csalódottságát, hosszú idő óta ez volt ez az időszak volt a legeslegjobb az életében. Bár még nem ment el a lány, már nem érezte azt a bársonyos illatot, amit Mia lénye árasztott.
Már hiányzott neki. Engedte, hogy Mia ujjai lassan elmerüljenek a fürtjeiben.
- Úgy volt hogy ma be kell mennem… - suttogta szomorúan, majd hangja eltökélté vált. –De együtt akarok lenni veled, és holnap után úgyis karácsony lesz, nekem meg nincs semmim itthon… Szeretném, ha...

- Mindenki a földre, bankrablás! – majd hangos lövésektől zengett a terem. Egy-két ember feljajdulva csuklott össze. A rablók mind símaszkot viseltek. Telefonon hívták a rendőrséget, és elmondták követeléseiket. A beszélgetés azt a nem elhanyagolható információt is tartalmazta, hogy ha nem teljesítik követeléseiket, tíz percenként tarkón lőnek egy embert. Úgy tűnt komolyan is gondolják. Kiválasztottak néhány embert, és sorban letérdeltették őket a fogadóterem padlójára. Az egyik rabló...

Megtörtént amitől régóta rettegtem . Sokat készültem rá nem ért váratlanul . Mégis , most itt állok dermetten , fájdalomba zárva és ez az ismerős érzés. Igen ez a minden mindegy .....lassan felemészt...

Már egy éve ismerjük egymást, haverok vagyunk, sosem történt semmi köztünk, de amikor aznap délután megláttam a kapunkban, már éreztem lesz valami. Ugyanúgy nézett ki, mint eddig, és az sem volt szokatlan, hogy átjön néha, dumálni, vagy hoz valami filmet, de most mégis valami más volt...

Most mi legyen gondolkodott el a fiú miután leesett állát normális helyzetbe állította hogy ne kelljen kínos megjegyzéseket hallgatnia. Mit tegyen, ha nem szólítja meg hiányérzete lesz amíg él, hiszen nem tudta meg mit is takar valójában eme gyönyörű külső...

Nem akarta már megérteni. Fel akart menni az apjához, felmenni, és megnyugodni hogy minden rendben, mégis ismerik őt, mégis létezik. Felrohant a lépcsőn. Emlékezetből tudta, hol van apja irodája. Ahogy felért így nyugtatta magát. Semmi baj, itt van, majd ő megmondja, hogy létezem, majd megmondja, hogy ismer. Tenyerén érezte már a kilincs hidegét, mikor eszébe ötlött: és ha mégsem? Ha mégsem létezik senki emlékeiben? Benyitott az irodába. Apja felnézett asztala mögül.
- Segíthetek...

Eltelt a tíz perc, és az ellátóhajó meg is érkezett. Kiszállt a raj és elkezdték cipelni a lőszert is hozzánk. Félúton jártak, amikor az arachnidok újabb rohamot indítottak. A raj beért, de a pilóta és a gép, az ottmaradt, fél perc sem kellett és szétszedték. Mi meg csak lőttünk és lőttünk mint az őrültek. Már a géppuska csöve vörösen izzott, amikor a rohamnak vége lett. A tájat körben mindenhol döglött bogarak tarkították, meg az undorító zöld vérük volt mindenhol. Újabb rádiózás után...

Nem hittem volna, hogy egy gyereket ilyen sokáig tart elaltatni. Már 10 óra volt, amikor végre kiszabadultam a szobájából. De mielőtt elaludt volna, megígértettem vele, hogy nem szól a buliról a szüleinknek.
Amikor leértem, a hangulat már a tetőfokon volt. (Ami nálunk nagyjából annyit jelent, hogy már senki sem volt józan.) Tamás még mindig ugyanott ült, és meredt a semmibe. Odamentem, és megkérdeztem, hogy kimenjünk- e levegőzni. Elég ramatyul nézett ki. (Úgy éreztem, nem csak az...

Lába alatt a kavics élesen csikorgott, ahogy lassan haladt előre. Látása egyre jobban kezdett kiélesedni, s most már tisztán láthatta a karmokat a szőrös láb végén. Megfogta a legterebéjesebb faág végét, s kiemelte a vízből. A felkavart víz elnyelte a tetemet, de pár pillanat múlva az ismét kiemelkedett a felszínre. A férfi ijedten felkiáltott, amint meglátta a nem evilági lény emberi szemmel nézve torz testét. Pár lépést hátrált, és már érezte az epe maró ízét torkában és szájában......

Kyra két nap alatt semmit sem aludt. A szíve minden percben egyre kevesebbet vert. Tudta, hogy ha nem kap vért fél napon belül, akkor a szíve leáll, és ő meghal. Akkor már senki nem segíthet rajta. Eszébe jutott valaki. Valaki, akit mindennél jobban szeret. Még így, haldokló szívvel is csak rá tudott gondolni. A mosolyára, amitől a legszilárdabb jég is megolvadna…a szemeire, melyben az érzelmeket mindig meg tudta fejteni. Nem hitte volna, hogy a vámpír létben is megtalálhatja a boldogságot......