Egy maréknyi meggyért

Sanyi egy reggel elhatározta, hogy meggyet fog szedni. Régen evett. Ezért ment.
Felvette a bőrkabátját, és leviharzott a lépcsőn a nappaliba, ahol anyja ült, és olvasott. - Anyu! Megyek meggyezni! - mondta anyjának, miközben nyitotta az ajtót. Mikor kilépett az udvarra, ragyogóan sütött a Nap. Kilépett hát a járdára, és elindult az utca egyetlen meggyfája felé. Séta közben arra gondolt milyen jó lesz majd enni. Sajnos azt nem tudta hősünk, hogy a ház előtt, ahol áll a fa, alkeszek laknak. Odaért, felmászott a fára. Az egyik kezével kapaszkodott, a másikkal az első meggyért nyúlt. Látta ezt a két alkesz az ablak mögül.
- Mit csinájjunk Józsi? - kérdezte az egyik.
- Hozd a puskát Feri! - kiáltott a másik. Ferenc fogta magát, a szekrényhez ugrott, és kiemelt belőle egy sörétes puskát. Kinyitotta, és két töltényt rakott bele, majd Józsihoz fordult:
- Kész. Mehetünk.

Azzal mindketten kiléptek a szabadba. Sanyi marka tele volt meggyel, és pont arra készült hogy zsebébe csúsztassa a leszüretelt gyümölcsöket, mikor valami hideg ért az arcához. Sándor egyenesen a puska két sötét csövébe bámult. Tekintete hamarosan átsiklott a fegyvert tartó Ferire. A gyerek arra gondolt, hogy vajon most mi fog történni. Mélyen Feri szemébe nézett, Ferenc pedig az övébe. A szél se mozdult. - Feri! Lődd le a disznót! – szólalt meg Józsi mély hangja.
- De ez egy gyermek! - válaszolt Feri.
- Lőjj!!!

Feri még habozott egy darabig. Sanyi rémülten nézte a puska csövét. Végül meghúzta a ravaszt Ferenc. A nagy dörrenés közepette kirepülő kis golyócskák cafatokra tépték, horzsolták, szakították a gyerek fejét. A vér, és az agyvelő csöpögött a levelekről, miközben Sanyi, és a markában lévő gyümölcsök a földre zuhantak. A fűbe. A két alak elégedetten állt a tetem előtt.
- Mit mondjunk a rendőröknek Józsi?
- Semmit. Miből gondolod, hogy megtudják?
- Hááát... nappal van. És szerintem valaki biztosan hallotta a lövést!
- Igazad van Feri!
- Na akkor mit mondjunk?
- Mondjuk azt, hogy azért lőttük le, mert meggyet evett a fánkról!
- Szerinted, ha felboncolják, találnak benne? Mintha nem tudott volna enni.
- Ja szerintem is csak szedte a meggyet!

A két ember gondolkodva állt a hulla felett. Egyikőjük sem gondolta volna hogy Sanyi meghal a lövéstől. Abban igazuk volt hogy a fiú nem tudott enni a fáról.
- Megvan! - kiáltott vidáman Feri. - Ha nincs a gyomrában meggy, akkor mi fogunk bele tenni.
- Te egy zseni vagy Feri! - kiáltott Józsi. Megfogták a hullát, és bevitték hátra, az udvarukon lévő műhelybe, és ráfektették egy nagy asztalra. Józsi megszólalt:
- Hogyan tegyük a gyomrába a gyümölcsöket?
- Hogyan? Nézd, mivel a meggyet megrágják, mielőtt lenyelik, így mi is megrágjuk. Mielőtt megkérdeznéd hogy miért, hát azért, mert ő már nem tudja megrágni. Nem a torkán dugjuk le az összerágott meggyet, mert nem tudom hol a nyelőcsöve, a tüdejébe meg nem akarom tenni. Így hát fel kell vágnunk a hasát, majd a gyomrát, bele kell töltenünk az összerágott meggyet, és utána vissza varjuk.
- És mit mondunk, hogyan került a hasára a seb? - kérdezte Józsi.
- Azt mondjuk, hogy már ott volt.
Azzal Feri fogott egy bicskát, és felhasította a halott gyerek gyomrát. Józsi meggyet kezdett rágni, majd miután a magjait kiköpködte, a gyomorba pakolta.
A kikészített holttestet visszafektették a fa alá, és mind akik jól végezték a dolgukat, fütyörészve elsétáltak.

Közben teltek az órák, és Sanyi anyja kezdett egyre nyugtalanabbá válni. Elindult hogy megkeresse a fiát. Mikor az utcára lépett, rögtön megakadt a szeme a tőle 30 méterre fekvő fia tetemén. Rémülten beszaladt a házba, és kihívta a rendőrséget. Tudta hogy fia nem él, mivel a fejéből szinte semmi sem maradt. A rendőrök rövidesen megérkeztek a színhelyre , és kiszálltak az autóból (eközben Sanyi anyukája ájultan fekszik a házában). A két rendőr meglátta a hullát. Mindketten a gyomrukhoz kaptak.
- Pfúúúj! Nézd Laci!
- Látom Robi! Ez aztán szarul járt.
- Szerinted?
- Szerintem a csávó öngyilkos lett.
- Aha, úgy néz ki.

Ahogy a két rendőr tanakodott, a két alkesz odasétált hozzájuk.
- Mi történt itt uraim? - kérdezte Feri. Laci, a rendőr felelt a kérdésre: - A gyerek öngyilkos lett! - mondta. Erre nem gondolt Józsi, és véletlenül megszólalt:
- Nem is igaz! Feri lőtte le! - mondta a két rendőr ostoba megállapításán röhögve.
Időközben felébredt az anya, és kiment a tett színhelyére.
- Mi történt a fiammal! - kérdezte mérgesen.
- Nézze! Ez a két úr itt azt állítja, hogy az ön fiát lelőtték! Méghozzá ők! - mondta
Laci.
- És? Tartóztassák le őket! - mondta az anya idegesen.
- De még nem kérdeztük meg, hogy miért lőttek! - válaszolt Robi.
- Akkor kérdezzék!

A két rendőr a gyilkosok felé fordult: - Nos? Mi volt az indíték?
- Rendőr úr! Lopta a disznaja a meggyünket! - válaszolta Józsi. Erre a rendőrök léptek.
- Á szóval ezért! Akkor asszonyom a maga fia megérdemelte a halált!
A két rendőr beszállt az autóba. - Ha valami gondjuk van ezzel nővel, csak hívjanak minket uraim, hisz tudják: szolgálunk és védünk! Azzal a rendőrkocsi elhajtott az utcából, és a két alkesz is visszament a házába. Az anya otthagyta a hullát az úton.
Ez is Füreden történt, mert ez a folytatása volt.

A mű szereplői kitalált alakok! Bármely hasonlóság csak a véletlen műve!