Februárban nyertem egy kéthetes nyaralást Krétára valamelyik utazási magazin rejtvényével. Éppen 17 éves voltam, és kíváncsian készültem első önálló külföldi utamra. A repülőtéren már gyülekezett a társaság, és örömmel állapítottam meg, hogy vannak korban hozzám illő lányok. Figyelmemet első látásra mégsem ők kötötték le, hanem egy egyedül ülő érett nő. Tapasztalatlan szemmel, 30 és 35 közé tettem, mint később kiderült alaposan alábecsültem. Feltűnően hosszú haja lazán kontyba volt téve. Alakja a kamaszkori álmodozásokhoz képest kevésbé volt gömbölyded, csinos ruhájában viszont így is izgalmas jelenség volt. Rúzsos szája szépen ívelt, sem túl keskeny, sem túl húsos. Ami azonban nagyon megtetszett, az magas homloka és mély tüzű, gyönyörű szeme volt. Ezt ízléses sminkje nagyszerűen kis is emelte. Pillantásunk csak rövid másodpercekre kapcsolódott össze, mégis utána olyan volt, mintha bódulatból térnék magamhoz.
A repülőút eléggé érdekes volt a számomra, hiszen először repültem. Arról is meg tudtam győződni, hogy a hölgy valóban egyedül utazik, és hogy az utaslistára asszonynévvel vették fel. A megérkezés után rövid busz út vezetett el szállodáig, ami a saját strand mellett még tengervízzel feltöltött medencével is rendelkezett.
Másnap a reggeli után lementem a medencéhez, hosszabb úszás után kellemes lazulással kifeküdtem napozni. Sok német turista volt a medence körül, a nők szokásos monokiniben. Rácsodálkoztam néhány formásabb kebelre, de igazán azok sem voltak nagyon jó alakúak. Fél óra telhetett el, amikor a zuhanyzóból kijövet láttam, hogy a repülőtéren megbámult nő az én nyugágyam melletti nyugágyat veszi ki. Mire odaértem,, még nem helyezkedett el teljesen, félszeg „jó reggelt” köszöntésemet halk válasszal és kedves biccentéssel fogadta. Zavaromat csak fokozta, hogy csodálatosan mély hangja hihetetlenül meleg volt, és a benne rejlő visszafojtott tűz bizsergette minden idegszálamat. Bizonyára megérezte a hatást, mert mosolyra húzódott szája, és ebben a mosolyban sejtelmes, sokat ígérő nőiesség bujkált. A nyugágyra visszafekve átadtam magam az érzéseimnek. Kevés tapasztalatommal is éreztem a vágyat, de nem ez volt a legfontosabb. Teljes lelkemmel hódoltam be ennek az asszonynak, és azt hiszem, egy kicsit kezdtem bele is szeretni.
Amint sikerült mindezt végig gondolnom, és valamelyest úrrá lennem a félszegségemen, a szomszéd nyugágyról megszólított a szépasszony.
- Fiatalember, bekenné naptejjel a hátamat?
Válasz nélkül léptem oda, és láttam, hogy hason fekve kikapcsolta a melltartóját. Nem akartam, hogy a hidegebb naptej kellemetlen legyen, ezért a tenyerembe öntöttem és úgy kentem szét. Gyorsan végeztem, mert két kezemmel csináltam egyszerre, és a bennem bujkáló vágy miatt kissé remegett mind a kettő.
- Köszönöm. – mondta, amikor befejeztem, majd hozzátette – Maga kedves, jó fiú.
- Kérem, hölgyem, - mondtam én gombóccal a torkomban. – engedje meg, hogy bemutatkozzam. Szabó Ferenc vagyok Budapestről.
- Molnárné, hívjon csak Pálmának. Látom, jó gyerekszobája is volt…
A következő napon unalmas városnézés volt, utána a szállodában megszervezték a vacsorával összekötött görög estet. Mikor lementem az előcsarnokba, még senki nem volt ott. Pálma szinte azonnal utánam jött le a szobájából, térden felül érő szoknyájában, hozzá jól illő sejtelmesen áttetsző fekete blúzban. Amíg egyedül voltunk, megragadtam az alkalmat immáron egy második, formálisabb bemutatkozásra. Kézfogásunkat kézcsókkal zártam le, és ez érezhetően kellemes meglepetést okozott. Tekintetében volt egy pillanatnyi elgondolkodó megtorpanás, és egyáltalában nem úgy nézett rám, mint egy gátlásos, már éppen nem kamasz fiatalemberre. Ettől egy kissé én is elengedtem magam.
A vacsorához együtt ültünk le egy asztalhoz, és két dohányzó egyetemista akart még odatelepedni. Pálma gyilkos pillantása azonban elkergette őket. Szerencsére nem teljesen szemben ültünk egymással, hanem oldalt, így volt módom közelről is alaposan szemügyre venni, méghozzá úgy, hogy nem voltam udvariatlan. Most még izgatóbb volt, és még káprázatosabb jelenség.
Mivel nem vertem nagydobra, hogy még kiskorúnak számítok, ezért megkaptuk a vacsorához két személyenként járó üveg bort, meg a gyakorlatilag kötelező vizezett ouzo-t étvágy gerjesztőnek. A bor nagyon jól esett, és segített abban, hogy a zavarodott feszültségem hamarabb feloldódjon. A vacsora után bejött a zenekar, és mindenki kapott egy ouzo-s koktélt, én is. Az asztal mellett ülve is körüllengett Pálma egzotikus illata, és ez egyre erősebben megzsongította érzékeimet. A zenekar belekezdett a hagyományos és közismert szirtaki táncba, és hivatásos táncosok vittek be minket a körbe és tanították meg a lépéseket. Három-négy táncot is végig roptunk, a szokásosan gyorsuló zene miatt egy kissé meg is izzadtunk.
Kifáradva ültünk le, és szinte teljesen figyelmetlenül nyúltam a poharam után, ami ismét tele volt. Utólag visszagondolva világos volt, Pálma rendelt még egy kört. Néhány perc pihenés után, amikor már a szokásos slágereket játszották konzerv zeneként, a hangulat tovább javult. Kíváncsian ránéztem a mellettem ülő nőre, és ő biztatóan mosolygott.
- Pálma, kérem, - álltam föl és hajoltam meg, - szabad egy táncra?
- Örömmel! – mondta és elindultunk a parkettre.
Nagyon jót táncoltunk két számon át, de a harmadik eléggé lassúnak indult. Én zavartan álltam, egymásnak ellentmondó gondolataim kergetőztek a fejemben.
- Ferenc, ha még nem unt meg, táncolhatunk. – mondta Pálma évődő hangon.
- Á, dehogy untam meg, csak… - nyögtem ki.
Azzal fojtotta belém a szót, hogy két kezét a vállaimra rakta, és hozzám lépett. Tánciskolás módon akartam jobbommal a derekát átölelni, de ahhoz túl közel volt. Két kézzel megfogtam hát derekát, majd összekulcsoltam mindkettőt derék magasságban hátul. A maradék zavaromat is megoldotta, hogy bő fél fejjel magasabb voltam nála.
Nőiessége, illata teljesen magába zárt engem, ahogy ott lassan ringattuk egymást a zenére. Csípőjének lágy ringása, kemény és kehely formájú mellének nyomása teljesen lázba hozott. Karcsú ujjaival játszott a tarkómon és hegyes, világos vörösre lakkozott körmeinek simogatása zsibbasztotta érzékeimet. Ajkán még mindig ugyanaz a kissé csúfondáros mosoly látszott, de a szeme már másmilyen tűzzel égett. Mélyen belenéztem, azt éreztem, hogy Pálmában is egyre erőteljesebb érzelmek ébrednek. Úgy tűnt, hogy a szám már időtlen idők óta szól, és nem tudtam mozdulatainak gátat szabni. Magamhoz szorítottam, izgalmas testét, és félénken csókot leheltem a homlokára. Ő felnézett rám, és könnyed mozdulattal egy pillanatra ajkamhoz érintette ajkát, majd váratlanul a lift fele kezdett húzni. Hipnotizálva követtem. Legnagyobb bosszúságunkra a felvonóban nem voltunk egyedül, nagyon türelmetlenül vártuk, hogy végre a szobában legyünk.
- Hát tényleg nagyon tetszem neked? – kérdezte amint beléptünk az ajtón. Erre csak bólintani tudtam.
Első csókunk ott, az előszobában csattant el. Gyönyörteli, nedves szívását érezve nem sokat tapasztalt nyelvem felfedező útra indult a szájában. Az ő nyelve egyszerre terelte az enyémet, és fedezte fel fogsorom, ínyem.
- Voltál már komolyabban nővel? – a kérdés egy csöppet sem bántó hangon hangzott el, miközben lakkozott körmű mutató ujjával az ajkammal játszott.
Nemleges válaszom után ismét megcsókolt.
- Nem baj, drágám! – mondta pajkos mosollyal. – Megtisztelő, hogy taníthatlak. De azért meg is kell dolgoznod értem….
Ezzel hátat fordított nekem, kecses és csábos mozdulattal leengedte hosszú haját. Az előszoba tükre előtt megállt, és intett, hogy hátulról öleljem meg. Ahogyan átfogtam a testét, két tenyerét rátette a csuklómra, és lehunyt szemmel nekem dőlt. Finom nyomással irányította két tenyerem felderítő útját, amikor szépen lassan a két halmához értem. Csak könnyedén meg akartam simogatni, de Pálma kezének hirtelen mozdulatára határozottan belemarkoltam mindkettőbe. Azt gondoltam volna, hogy ez túlságosan durva mozdulat, de a belőle előtörő forró, kéjes sóhaj azonnal helyretette téves gondolataimat. Ez a hang felszabadította bennem a szeretőt.
Határozott mozdulattal fordítottam meg, és vágytól éhes szájjal tapadtam ajkaira. Nyakát, vállát borítottam el csókjaimmal, közben megtaláltam ruháján hátul a patentot. Ahogy lehullott róla, Pálma csodálkozó, de boldog hangon jegyezte meg.
- Gyorsan tanulsz, édesem! – mondta, miközben szenvedélyesen karmolta a hátamat.
Nyakamon, arcomon éreztem édes csókjait, és egyszer csak kigombolta az ingemet. Karomba kaptam és bevittem a szobába, ahol egyszerre feküdtünk le, miközben nem hagytuk abba egymás testének becézését. Ahogy a nyakát, vállát csókoltam, végig ott volt szemem előtt formás melle, bimbója keményen meredt fel. A szájamba vettem, és lassan végigsimítottam nyelvemmel, Pálmából újabb forró sóhajtások törtek elő. Ujjaim és tenyerem lassan simogatva mozgott, de kedvesen most is átvette egy pillanatra a kezdeményezést. Határozott mozdulattal irányította kalandozó kezem, és az nagyon gyorsan selymes bozótjában és vénuszdombján kötött ki. Puncija már nedves volt, és hívogatóan tárult szét, amikor egyértelmű nyomással szinte betolta az ujjamat a nyílásba. Csodálatos érzés volt az a selymes és forró puhaság, amelyet tapintottam. Újabb sóhajok szálltak fel belőle, és kezdett furcsán lihegni. Két kézzel megfogta a fejemet, és elkezdte szép lassan tolni lefelé. Csókoltam végig a testét közben.
Illatos és csábító barlangja ott volt előttem. Szinte magához rántott, és elkezdtem virágját nyalni-falni. Nyelvem lassan fedezte fel ezt a csodálatos barlangot, és éreztem egyre dagadó férfiasságom feszülését. Az íze észvesztő volt, és nem kellett ahhoz sok idő, hogy rábukkanjak csiklójára. Szívogattam erősen, sőt néha még lágyan a fogam közé is vettem. Egyre jobban hullámzó hasa egyszer csak mintha felrobbant volna, és éles sikkantással adta át magát a forróságnak.
- Jaj, megölsz, megőrjítesz! Ne! Hagyd abba! Mééééég……
Ellentmondást nem tűrő mozdulattal fordított meg, és ereszkedett lassan rá a szívem ritmusára rezdülő dárdámra. Forró, síkos és baratságos vulvája teljes mértékben befogadta szerszámom. Olyan táncot járt rajtam, amelyet sehol sem szoktak az asszonyok tanulni, ösztönösen tudják. Égető lávaként gyűlt gyönyöröm magva, amit már csak rövid ideig tudtam visszatartani.
- OOh…. ÁÁÁÁ – az ő sikolya és az én boldog hörgésem összeolvadt.
Ekkor már bennem is átszakadt a gát, forrón lövelltem belé a férfinedvemet. A fizikai fáradtságtól és az átélt élvezetektől eltikkadva dőltünk egymás mellé az ágyra. Nyakát, arcát és vállát csókolgattam, miközben lágyan simogattam az oldalát.
- Te egy édes, gyönyörű boszorkány vagy! – mondtam Pálmának, és még hasonló értelmes dolgokat. Mind a kettőnket eléggé gyorsan elnyomott az álom egymás mellett.
Elég volt magunkra teríteni a lepedőt, a varázslatosan meleg görög éjszakában nem fáztunk. Nem emlékszem pontosan arra, hogy mennyit aludtunk, de én arra ébredtem, hogy valami illatos fátyol csiklandozza az arcom. Amikor el akartam hajtani, akkor éreztem, hogy női haj. Hirtelen minden világos lett, mi történt korábban.
Nem tudtam megállni, hogy szabadon mozgatható kezemmel ne kezdjen el simogatni a nő hátát, aki vállamon aludta édes álmát. De szinte azonnal ő is felébredt, simogatásomat ismét viszonozt.
- Még nem laktál jól velem? – kérdezte, miközben ujjai leheletkönnyen rezdültek a mellemen.
- Sohasem lehet belőled eleget falatozni. - mondtam, és lágyan fogam közé vettem fülcimpáját.
Egész teste megremegett, lakkozott ujjai percekig játszottak ajkammal, és ez ismét az őrületbe kergetett. Végig csókoltam, és formás kebleit gyúrtam tenyeremmel. A forró vágy megint elkapott mindkettőnket, ahogy már ismerősként becéztük egymást. Most nem voltunk annyira türelmetlenek, mint az este, ezért hosszabb ideig tartott feljutnunk a gyönyörök csúcsára, de nagyobb élvezetet is jelentett. Most is hangosak voltunk, amikor a testünk már átadta magát az orgazmusnak. A boldogságtól kimerülve, és egy kicsit izzadtan hevertünk egymás mellett, miközben láttunk, hogy a nap egyre magasabbra emelkedik keleten.
- Most menj a szobádba, Feri! – mondta halkan Pálma! – Legyen ez csak a mi csodálatos titkunk.
Reggeliig volt időm magam alaposan rendbe szedni, még egy órácskás szunyókálás is belefért. Enni viszont kissé remegő ínakkal mentem le, és megint csak zavarban voltam. A nyolcszemélyes nagy asztalnál bizonyosan eláruljuk magunkat (a kisebb asztalokat csak vacsorára szokták megteríteni). Pálma azonban megint elegáns úrinő volt, rövid meleg pillantással jelezte, hogy bízzam rá magam. Nem is ült mellém, csak messzebb.
- Ferenc, hozna nekem még narancslevet? – kérdezte ártatlanul.
- Ezer örömmel, asszonyom! – szólt kimért válaszom.
Amikor a poharat elvette tőlem, egyik körmével finoman megkarcolta a bőrömet.
Volt még tizenegy varázslatos közös napunk a szigeten. Találkoztunk itthon is, de a tűz már hiányzott. Az emlékeimen kívül még egy könyvet is kaptam tőle: Káma Szútra. Köszönöm Pálma, te gyönyörű boszorkány……