Történetek

Meglepődve tapasztalta, hogy egy halom ismeretlen képet lát. Bár mindegyik összefügg a szentekkel, mégis egy teljesen más, teljesen új képet ad róluk. Ahogy sorra vette a képeket, s ismét az elsőhöz indult, észrevette, hogy az bizony kicserélődött, s aztán vele együtt az összes többi. Olyan volt, mintha a képek egy történetet mesélnének el, de korántsem azt, amit az emberek eddig megszoktak. Egy sokkal pontosabb történetet, megfűszerezve különös kiegészítésekkel. Olyan volt, mintha csakis...

Tyr azonban éjfélkor felébredt, mert ő nem aludta soha még végig az éjszakákat. Úgy nevelték, hogy az élete az éberségétől függött, hisz egy ellenséges világban csak így lehetett túlélni, hát megszokta. Az ő élete a harc és a veszély volt. Néhány órás alvás elegendő volt, hogy kipihenje a nap fáradalmát. Hajnalban felkelt, és kiment a teraszra, ahol Freyja várta...

A ház ura a porszívó, s egyéb elektromos eszközök feltalálóját magasztalta miközben még mindig az apró cafatokra hullt ebéd maradékait söprögette. Ekkor végre feltápászkodott a felesége, s nem levén más rögtön a férjéhez vágta a semmittevő titulusát. Erre az a gyerekek felé fordult, s intenzív légzésgyakorlatok közepette, melyek bizonyára a magaslati levegő miatt voltak szükségesek, hisz egész addig térdelt, bőszen a szidalmazásukhoz fogott...

Tegnap nem sokat törődött a dologgal, hisz az ismeretlen világban a túlélésért harcolt, és ismerkedett vele. Bár emlékezett a bölcs jövendőmondó, Völva jóslatára, mi szerint ismét felépül a világ, de róla, mint lehetséges túlélőről egy szót sem ejtettek. A jóslat azt mondja, hogy miután véget ér a Ragnarök, Thór fiai és még néhány Áz lesz a túlélők között. Tyr viszont tisztában volt a ténnyel, hogy neki az alvilágban kéne lennie, és nem egy ház udvarán egy ólban...

- Számít az, hogy én mit akarok? Túsz vagyok. Azt teszem, amit ti akartok. Nem bánom velem mit csináltok, de Mr. Rubint hagyjátok ki ebből. Tudom, hogy nem fog fizetni és ti itt maradtok pénz nélkül.
- Honnan veszed, hogy pénzt akarunk tőle? - a lány csodálkozva lépett hátra.
- Mit akarnak tőle?
- Ő befolyásos ember és most egy vizsgálóbizottság előtt kell beszámolnia. Van, aki nem akarja, hogy mindenre emlékezzen, és te vagy, aki a memóriáját most irányítod. Amíg itt...

- Mivel a gerince is sérült, fenn áll a maradandó károsodás veszélye, de ezt majd csak a műtét után tudom önnek megmondani. A kollegákkal igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni.
- Köszönöm doktor úr, kérem, segítsenek rajta, mert haza várja őt a két éves kisfia.
- Természetesen, megteszünk mindent! - mondta, és újra visszament a műtőbe.
Könnyek gördültek végig az arcomon. Mi lesz, ha... ? Talán szólnom kellene a feleségének, és a szüleinek. Vagy... ?

Hirtelen megállt előttem. Természetellenesen megnyúlt szemfogai elővillantak keskeny, narancsos ajkai mögül. Most már biztosra vettem, hogy vámpírral van dolgom. Csak azt nem értettem, miért pont én. Hiszen sosem érdekeltek különösebben a vámpírok, épp csak annyit akartam megtudni, hogyan lehet kivédeni őket...

Szerencsére már csak az ajtót találta el, a Menya viszont nagyon meglepődött mikor elemelték mellőle a vizespoharat. Azonnal el is határozta, hogy visszamegy barátaihoz, s elmeséli nekik mi történt vele. Lassan, nehogy észrevegyék, odakúszott a nyíláshoz, melyen belépett ebbe a cseppet sem rokonszenves világba, s óvatosan visszabújt Élium biztonságot nyújtó berkei közé...

Hirtelen eltűnt a talaj a lába alól, smaragdzöld fény ölelte körül. Nem zuhant le, hanem lebegett. A férfi először úgy érezte, megfagy, majd hogy megsül, testét fájdalmas görcsök rohamozták meg. Ekkor úgy érezte, szétszakad a teste. Jobb keze, mely eddig hiányzott, most kinőtt. Végül a fény eltűnt, és a csatatér felől három fénycsík indult el, egyenesen felé...

Vele lenni, vele létezni, teljesen más fogalom. a föld fölött jársz, nincs elérhetetlen, nincs lehetetlen, nincs ész, csak a szíved. Csak a szívetek ver, együtt, nyugodtan, és te mámorban úszol. Ebbe kapaszkodsz utolsó kétségbeesett karcsapásaidnál. Magad mellett akarod tudni, adni akarsz, rengeteget, érzelmeket, már nem is baj, ha viszonzatlanul...