Seron a barátnőm vagy nem 2.

/avagy laza történet kemény bőr- kötésben vagy inkább ezt azért mégse /

Seron sokáig csak lihegett meg szuszogott a telefonba, hogy fokozza a helyzetet, de én nyugat- ságot színleltem, amúgy is csak a saját hangomtól indulok be, meg ha indul a görög aludni, de nem az orrba vág.
Nagysokára vagy kisvártatva megszólalt.
- Blékk end vájt- fülű özvegy voltam, előtte ájta- tosz manóka - felelte vontatottan, itt megint egy kis hatásszünetet tartott, majd káprázatos nyugalommal folytatta.
- Akarod tudni, te mi nem voltál?
Megint nem voltam rá kívánci- fánci, de valami belsző kisz hang- fosz- lányka asztat szúgta, hogy ne ellenkezzek, előbb áteszek rajta vagy mi a szösz vagy pöszméte.- gondoltam keser- édesen.
- Igen, kíváncsivá tettél kedves Seron,a számból vetted ki a sót, akarom mondani a szót- mondtam a lehető legjózanabb hangomat elővéve, ami már nem esett nehezemre, mert nem ittam egy korty vizet sem vagy három napja vagy igen?
- Majd azt elmondom élő sóban- és letette a romlott kagylót aztán márcsak búgó folytonos, majd összefügő szaggatott vonal hallatszott.

Én meg kicsikét dühbe gurultam és lecsaptam a WC kagylóba a markom… és idegességemben vagy nem… az avokádó kapszuláimat véletlenül meg utána, aztán vizem lett, de szívem az nem, de lett harangoztak meg özönöm, mert be vagy talán ki találtam gerjedni.
Visszafeküdtem az epedámra, de elvétettem az ugrást, így a parketten landoltam. Erről megint Dzson jutott az eszembe, mikor először tanított az ötujjas kesztyűjébe dumálni, akarom mondani, dudálni…

Nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, mert ekkor életemben először, de reméltem, hogy nem utoljára, de félni kezdtem. - Mi van, ha Seron ki akar nyiffantani, mert a zsaru haverjainak ízlés- ficamjuk támadt és rám rejszolnak éjszakánként, nem rá.- gondoltam- Nem fogsz engem kihozni a sodronyból - határoztam el lagymatagon, kemény leszek, és kicseréltem a kötést az ujjamon, mert mikor nem jött le a gyűrű, így vagy úgy, de meg akartam szabadulni tőle.
Aztán egy pillanat- ragasztónyi időre elbóbiskoltam és csináltam egy dísz- kört az egyik kedvenc álmomban.
Éppen meglátogatott, Kukucs meg Kukk kapitány és megkérdezték, hogy rólam írhatnák- e a „Zombi kóma hol az olló” - című könyvet.

Rábólintottam. Amikor visszajöttem az Ő lesnyi mélységből egyszercsak vagy csaknem biztosra veszem, hogy kétszer, de csengettek és nem a tízórási posztmen volt, nem is a kakukk, nem is a habakkuk, hanem Seron. Ezt szerintem csak én tudtam, mert iszonyatos erősségű megérzéseim szoktak lenni, meg nem, de mindig tévhitegem magam.
- Ki hitte volna, hogy te vagy az Seron, mondtam erőltetett mosollyal az arcomon vagy, tehát, vagyis bizonyára, hogy Seron volt az teljes ő életnagysága, háta mögött két ki –dobber- manjával és négy „balladisztikus”- tengeri- malackával.

Seron kezében hét üveg pezsgő volt, a másikban két kristály- ragyogásúvá glancolt pezsgőspohár, harmadikban meg egy liter ólom, de nem mellény, hanem ecet.
- Maradjatok kinn, de felőlem be is jöhettek- , mondta flegmán a garde- dámjainak, most a bodi gardomhoz jöttem – nevetett fel pajzánkodva.
Azok engedelmesen lefeküdtek a lábtörlőre, de fel- Ációjuk támadt, így fel- meg- leültek, mint sovány malter, meg a társa iszap.
Seron rámfújta a füstöt nem is egyszer, hanem legalább hatszor én meg azt kívántam, hogy bárcsak kettőig se tudnék számolni. Nem mertem kérdezni, hogy most mi van, mi van, mi van, mert az verekedéssel szokott végződni, még jobb helyeken is, sőt mi több még kocsmákban is, pedig ott aztán végképp nem illik vagyis nem.
Köhögni akartam, de nem mertem, inkább tüsszentettem egy kisebbet, de akkorát, hogy kirepült a patkó- szögekkel díszített fogszabályozóm a bűvös számból- ből.
Seront ez nem késztette nevetésre, csak fogta a hasát.

- Van valami nasi a hűtődben? - kérdezte meleg mosollyal, de de- de- de- ret lehelt.
Borzongani kezdtem, de csak agyilag zoknilag vagy mégse, de igen, igen.
- Egy fuszekli, meg egy lábam kapcája van csak itthon.- szabadkoztam- éppen éhségsztrájkba fogtam, de lehet, hogy csak azért, mert nincs egy hun cut hun nem cut rézpetákom sem, vagy tatárjárás volt és elvitték a bifsztékemet.
Seron helyesbített:
- Sáskajárás, te kis műveletlen földim, akkor imádkozzunk és lesz minden még az is, de erre ne vegyél méretet!
Megint csodálni kezdtem Seront, hogy vág az agya, mint egy bléd nevű sebészé vagy inkább, mint egy császáré…
- Még egy morzsád sincs, ami lepottyant véletlenül az asztalodról? - szegezte belém a kérdést, hogy még jobban fálj- jak, vagy hogy ki- filé- zzen, most nem tudom, mi van.
- Ni- ni- nincs itthon kaja, csak fagylalt! - magyaráztam meg határozott fellépéssel.
Megfordultam, és a frigó felé tartottam, de itt film- szakadás támadt meg torreádori, mert beleütköztem a falba vagy fába, nem is tudom, mibe.
Amikor felébredtem, vagy még nem is teljes egészében, le voltam kötözve a fa- szín de nem arany - ágyamba. Nem volt rajtam sem usanka, sem pufajka, de még egy árva tundra- bugyi sem.

Seron unott arccal rumos meggyet magozott a másnapi túrós rétesbe.
- Mériendméri- mondta és csuklott egy nagyot, már azt hittem fel sem ébredtek. Itt csuklott vagy egy hátsó fertálynyi órát, utána nyújtottan folytatta.
- Tudod, Méri Lin te nagyon gyenge kis mimóza vagy. Téged, ha az ember jól fejbevág egy bészból készült ütővel, mindjárt elájulsz. Nem bírod te még a kiképzést. Pedig csak hét centi volt- modta Seron kuncogva vagy nem, de annyi biztos, hogy odább vagy odébb rúgta az üres üvegeket, amikben márcsak levegő volt vagy még az sem.
- Mi- mi- mi mozog, akarom mondani, mi- mi- ért kötözted le a kezemet Seron és a lábamat miért nem vagy de ?- kérdeztem tétován.
- Nincs nálam annyi bilincs, Sztyepan Sztyepanovics Kőnigsz- bergi csak a töredékét adta. Ezt nem értettem, mert nem voltam sose hal, hogy horrogra akadjak, de mindegy. A lényeg, hogy Seron „kutakodni” meg turkálni, mit ne mondjak, vájkálni kezdett a mélyhűtőmben, ott viszont csak mirelit érzelmeket talált, meg egy zsák csicseri- borsót meg egy doboz van de nem ilija fagyit meg nulla törve hattal.
- Nem tudom, hogy az ízlést kitől örökölted, de pocsék. Csokid nincs? Szeretem a kakaót, bár mindig megosztottam a nézeteket.- szólt fennkölten.
- Ne- ne- nem élek vele, esküszöm az égre, csak vanínyaliját tartok itthon.- dadogtam, ahogy baba- hintő- porig sújtva éreztem magam.

Erre Seron betette a combom közé a pezsgő- hűtő- vödröt, belecsapott egy fándli fagyit és ezüst eszcájggal kannalazni kezdte. Néha felpillantott rám, hogy jól fókuszáljak, csorgatta a fagyit a szája szélén, meg kinyomta a nyelvét, de nem volt kétágú csak villás- farkú fecske meg boxeralsó volt rajta. Ezután a szájába tett egy szivart és pózolgatott.
- Na kivered… annak a Dzson gyereknek…
a puszta gondolatát is a buta- fejecskédből végre?- kérdezte metsző, de nem foghegyről, hanem köd- fátyolosan.
Rátettem a bőgést, de nem dír hangon és Seron hozott egy á- lá lavórt. Mikor a lavórt is félig tele, meg félig színültig bőgtem, kicserélte egy mosogató- dézsára, de attől meg sok dézsa de nem vű- m támadt.
- Tündérke - mondta Seron mézes, de nem mázos hangon, mert lekopott róla a púder.- Nem itasd az egereket, mert berozsdásodik a májuk, meg a csapdájuk is! Álmodozz még egy keveset, mondjuk nem egész három évig, aztán majd meglátjuk, mit tehetek az érdekedben! A fejedben még nagy a káosz. Az a kapca-betyár jól betette neked…
a kaput… de majd én leápollak. Hagytam négy deci pezsgő bú mac kéját, ha sikerül magad eloldozni megihatod, aztán félrebeszélhetsz tőle.- kacarászott Seron és felvette a legszebb koktél ruháját, de kifordítva, majd kihátrált az ajtómon vagy az ablakon, már nem tudom hogy.

Az ajtóból még visszafordult, kipöckölte a csikket a szájából egyenesen, de nagy ívben a lábam hozé vagyis közé.


/folytatász folyamatban van, de nem akarom elszietni, de majd igyekszem, vagy inkább ne?/