Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Daodan adatai
Írásai 46 68
Járása laza, túlságosan is nyugodt, nem figyel a környezetére, nem törődik semmivel... Nem szeretem a túl laza járást. Vajon mi keresnivalója van itt? Talán ő is egy buszra vár? A fiú lassan odalépdelt a lányhoz... Hátha csak egy testvér, vagy egy jó barát... Átadott valamit a lánynak, a lány erre átölelte és megcsókolta a fiút... a barátja... nincs szüksége rám... nem kellek neki...
Világunk hanyatlik, alig vannak már Élők. Minden város romokban hever, de én keresem a reményt, egy cél Éltet, hogy egyszer még megtalálom azt a szerkezetet, amivel visszapörgethetem az időt. Halandó vagyok, így még elkeseredettebb vagyok...
Milyen jogon tanuljak történelmet s magyartant?
Milyen jogon mondják meg, hogy mi érdekeljen? ...
Milyen jogon mondják meg, hogy mi érdekeljen? ...
Kértem a parancsnoktól két védőruhát és bevittem nekik. Két ember állt előttem. Az egyikük egy idősebb, ősz hajú egyén volt, a másik egy gyönyörű, vörös, hosszú hajú, barnaszemű húsz év körüli lány. A szívem hevesebben kezdett dobogni, első látásra beleszerettem. Odaadtam nekik a védőruhát és elkísértem őket az autóig. A visszaút is elég kemény volt. A közelharci képességeimet is be kellet vetni, annyira közel értek hozzánk...
Aztán hirtelen egy szempillantás alatt két feketeöltönyös magas maffiózó kinézetű ember lépett be. Olaszul beszéltek, nem értettek belőle semmit. Átkutatták őket, de egyiküknél sem találtak semmit. Aztán a kijárat felé tuszkolták őket. A nagy durvaságok közepette Saraht arcon vágta az egyik őr. Heroldban hirtelen minden gondolat végigfutott, de tudta, az lesz a legjobb, ha mindent átgondol. Ha megtámadja a fegyvereseket, azonnal lelövik, így végül elcsitította dühét. Amikor leszállították...
Sajnálatos módon ötvennégy év elteltével a Föld lakossága nem haladta meg a háromszázmilliót. A tiszta levegő már csak elérhetetlen legendaként kering. Végső kétségbeesés lett úrrá mindenkin. Végezetül a borúlátók száznyolcvannégyen elhagyták bolygónkat és más földek után kutattak. A régi csapat nagy része feljutott az űrhajóra, leszámítva Raliont, ő a végsőkig kitart nézetei mellett, ez tisztelendő...
Ahogy rátekintünk a víz sodrására, mindketten tudomásul vesszük, hogy csak egy módon kelhetünk át, harccal, de most már nem hátrálunk meg. Hiellel megbeszélem, hogy maradjon egy rejtekhelyen addig, amíg el nem bánok velük. A lépéselőnyömet kihasználva az elsőt rögtön lekaszabolom, viszont erre a másik kettő azonnal fegyvert ránt. Az egyik fegyveresnek levágom a pisztolyt szorongató kezét, így a lövés nem engem talál el, viszont a másik belém lő egyet, a bordáim közé hatol a golyó, azonnal...
A hang irányába haladok tovább. Remélem, a többiek kitartanak, amíg odaérek. Látó nem látta ezt előre? Vagy tudja, mi fog történni? Egy farkas ugrik elém, jól megtermett példány. Kétszer próbál megkarmolni, mindkét kísérletét hárítom a fegyveremmel, aztán harap egyet, sikeresen elkerülöm a csapását, de újból harap...