Blue* adatai

Rövid barna hajú lány, lecsukódott szemek, halvány pillák és kiszáradt száj. A szemek már nem nyílnak fel többé, a száj sem telik meg élettel, a karok meg a lábak sem sietnek dolgukra már. Ő is csak egy volt azok közül, aki élt ezen a zord, embertelen világon, amit mi emberek alakítottunk ilyenné. A bal mellében nagy, éles konyhakés. Oly fiatal volt a kis bakfis...

Oly nagy dolog volna hinned,
hogy szívem valóban szerette szíved?
Rájön az ész, hogy vége,
Oh, de mit ér ennek érve?
Be nem gyógyuló seb lángol,
Enyészet tüze bánt...

Már messze járok rég,
de üzenetem feléd fújja a szél.
Egymást figyeljünk némán,
szemünk összenéz,
kezünk egybeforr,
egy álom volt tán,
ó igen az a csók......

Eljött a péntek. Eleonóra reggel vízért ment a kúthoz. Jancsi ismét ott volt. Már hallotta, hogy szerelmét eljegyezték, hiszen az egész falu erről beszélt. Némán nézték egymást, majd Jancsi utoljára megölelte azt, akivel úgy szerették egymást. Eleonóra mielőtt elment a kék selyemkendőjét Jancsinak adta, de meghagyta neki, hogy a kendőt csak szombaton késő éjjel nyissa szét...