Történetek

Megöleltem. Kitört a sírás belőlem, szorítottam, ahogyan tudtam. Ölelése hideg és tartózkodó volt. Nem lökött, nem tolt el magától. Éreztem teste melegségét, mégis fagyos jégcsapként állt mellettem. Nem volt benne semmi érzelem, semmi kedvesség. Nem tolt el, csak hagyta. Hagyta, hogy az utolsó vele töltött pillanatokat magamba szívjam mielőtt elengedne...

A cselekedetet, ezt a feszült kézfogást, misem tetézhetné, mint a még feszültebb és izgalmasabb bátortalan csók, ami olybár régóta váratott magára, elérkezett. Milyen hihetetlen, hogy nem lopott, hogy nem hág át egy szabályt sem, hogy egyszerűen csak egy csók, rövid, érzékeny, felemelő. És mire Emma újra kinyitotta a szemeit, az után, hogy megint kútba ejtette az elveit, szikrányi mosollyal , és azzal a megmagyarázhatatlan megérzéssel bajlódott, hogy képtelen volt, képtelen lesz erre a...

- Hát én pedig megfeszülök már egy jó ideje.
- Szegénykém.
- Akkor este pedig könnyen segítettél ezen a gondomon.
(Csönd)
(Korty)
- Ott feküdtem meztelenül az ágyon te pedig....
- Ne folytasd! Emlékszem...

Nem tudta, hogy pontosan mi a baja, csak azt, hogy egy hónap óta mindig ugyanaz a problémája. 20-án orvosi leletek sora érkezett az orvosához, aki fájdalmasan közölte a tényeket, hogy rákos. A szülők megdöbbentek a hír hallatán, az anya le is sírta magát. Hogy fogják ezt elmondani a gyereküknek?! Otthon minden rendben ment. Rózsa karácsonyi ajándékot készített a szüleinek, míg egyedül volt...

- És mi szomorít el?
- Anya, az ő hiánya. A papa betegsége. Az iskola kudarcai, de van azért vidám oldalam is. Eddig csak rólam beszéltünk! Most te jössz, azt már tudom, hol laksz, és az órákon kellőképpen tájékozódtam arról is, mit szeretsz csinálni, vagy tudom, hogy imádod a cukorkát, meg a számítógépeket, meg a …még sorolnék, de nem jut több az eszembe. És a családod? Egyáltalán. Jesszus még azt sem tudom pontosan hány éves vagy...

„Okosabb, ha letűnök, mielőtt még Azgard teljesen összeomlik.” Már tudta mi a menekülés egyetlen útja, ám Antoniával a karjában nem lesz könnyű végrehajtani. Az ájult lányt a vállára vette, s futni kezdett. A falon úgy ugrott át, mintha nem is lett volna, s a vizesárok szélétől kétlépésnyire ért földet. Sajnos a landolás nem úgy sikerült, mint ahogy tervezte, mivel hármat bukfencezett, és Antoniát is el kellett engednie, mert nem akarta, hogy az új hadistennő a nyakát szegje. Így a lány...

Kapcsolatteremtő portálokat hoztak létre, ahol az emberek találkozhattak egymással, méghozzá a legjobb módon, úgy hogy nem kellett a másikat látni, ismerni, vagy szeretni. Baromi jó dolog volt, ezért fórumtopikokat is létre hoztak ahol a köccserek, alakoskodhattak, kiélhették fantáziálatlan fantáziálásaikat, meg miegymás. Ezeket nem részletezem, mert nem adok tippeket a szájber policénak.
Így szép lassan elfelejtették az igazi mivoltjukat és az átlag jófej-köccserség is kiveszett...

- Szia! Szeretnék beszélni veled. Nézd, ami történt, az egy nagy baromság volt, és legszívesebben az egészet kitörölném az életemből! Kezdjük újra kérlek! – mondta a lány. A fiú egyre nagyobb zavarba jön, ezért már csak a cipőjét képes nézni. A lány is ugyanezt teszi, és várja a választ. Egyszer csak a fiú kicsivel magabiztosabban megszólal:
- Figyelj, amit mondasz, az jó érzés, de amit tettél, az nem megbocsátható...

A szokásos időben nyílt az ajtó, és Ő jött be. Most nem mosolygott, csak odalépett hozzám, megfogta a kezemet és kihúzott az asztal mögül. Amikor előtte álltam felemelte a fejemet, belenézett a szemembe, majd finoman megsimította az arcomat, és megtette amit olyan nagyon vártam, átölelt és hosszan tartott így, magához szorítva...

Szokványos családi ház. Elől tiszta, gondozott udvar, hátul belep mindent a giz-gaz. Az udvar közepén egy gödör és mellette a földkupac. Tunya úr a kupacon henyél, cigarettázik. Az utcáról Mária érkezik.

MÁRIA: Hányszor mondtam, hogy hagyd abba? Meglátod téged is a cigaretta fog elvinni!

TUNYA ÚR: Jobbat mondok. (mélyen a cigarettába szív) Először inkább éhen halok. Majd, ha az nem használ, akkor jöhet a cigaretta...