A szeretet karácsonya

Egyszer volt, hol nem volt, mint a mesében. De történetem miért ne lehetne valóság? Hiszen nincsenek benne csodás elemek, mint pl. manók, repülő rénszarvasok vagy beszélő hóemberek. Az élet sok olyan dolgot tartogat, amiről úgy hisszük, hogy nem kellene megtörténnie. Akkor miért vállnak valóra azok, ha nem egy rémálombeli világban élünk? Ezekre a választ senki sem tudja, de tanulságot mindig levonhatunk a végéből.

Végre, eljött a december és nemsokára itt lesz a karácsony is. Emberek nyüzsögtek mindenhol, hogy beszerezzék az ünnephez szükséges kellékeket és ajándékokat. Egyesek stresszként élik át a készülődést, míg mások boldogan és vidáman várják e jeles nap közeledtét. Az emberi forgatagból egy szerény mégis lelkes család életét emelném ki, akik bár eddig is tudták, de most egy életre az eszükbe vésték, hogy mi a karácsony lényege.

A Virágos család háromtagú: az anya, Ibolya; az apa, Tivadar és a lányuk, Rózsa. Nagyon várták a karácsonyt és a lakásuk is már fel volt díszítve. Egy nap az anya nem érezte jól magát. Nem tudta, hogy pontosan mi a baja, csak azt, hogy egy hónap óta mindig ugyanaz a problémája. 20-án orvosi leletek sora érkezett az orvosához, aki fájdalmasan közölte a tényeket, hogy rákos. A szülők megdöbbentek a hír hallatán, az anya le is sírta magát. Hogy fogják ezt elmondani a gyereküknek?! Otthon minden rendben ment. Rózsa karácsonyi ajándékot készített a szüleinek, míg egyedül volt.

Mikor hallotta, hogy autójuk megérkezett mindent elpakolt és hozzá fogott olvasni, hogy leplezze szándékát. Beengedte szüleit és érdeklődött az eredmények felől. Az anya bár sírva, de elmondta a végeredményt. Rózsa, anyja nyakába borult, keservesen sírt és azt ismételgette, hogy miért pont ő és miért pont most. A fájdalom nagyobb volt az apa szívén, mint amit el tudott volna viselni, ezért nála is eltörött a mécses. Együtt zokogott az egész család. A műtét 24-re esett, tehát volt 4 napjuk. Még aznap meglátogatták a családtagokat, akik mély együttérzéssel fogadták a hírt. A maradék pár napot a család csak hármasban töltötte. 21-én felállították a fát. Hatalmas élmény, mikor közösen helyezik el a fát a szoba közepére.

Először szaloncukrok és a télapó figurák kerültnek fel, majd az égők és a díszek, végül az ezüstszálak. Ibolya készítette el a koszorúkat, a többiek, pedig a fenyőt díszítették. Természetesen elmaradhatatlan kellék a karácsonyi zene. Ebbe az évben egy közös ajándék volt a fa alatt és semmi más. Mindenki tudta, hogy ez a karácsony nem lesz olyan, mint a többi, de azért megpróbálták békében eltölteni az ünnepet. Anya és apa örültek Rózsa ajándékának. 22-én a várva-várt finom mézes süti készítésén volt a sor. Ez kimondottan egy családi hagyomány volt, hogy együtt készítették el a mézest. Az anya nyújtotta és kisütötte, a lány formázta, az apa, pedig sütés előtt kidíszítette mazsolával, dióval és mogyoróval a tésztát. Micsoda illatok keringtek a lakásban!

Még a szomszéd is megirigyelhette volna ezt a finomságot! Közben az alkalomhoz megfelelő zene szólt a szobából. 23-án délelőtt felmentek a hegyekbe hógolyózni és élvezni a téli táj szépségeit. Délután pihenés után pakoltak és lefekvés előtt megnéztek egy vidám karácsonyi filmet. 24-e. Boldog Karácsonyt! Eljött a műtét napja. Rózsa otthon maradt, a felnőttek, pedig a kórház felé vették az útjukat. Itt a délelőtt nyugalomban telt, mert a műtétet csak 11.30-kor kezdték. Tivadar a műtő előtti padra elült és várt. De eközben otthon nem volt béke. Rózsa megpróbálta lefoglalni magát, hogy elterelje gondolatát édesanyjáról. Elmosogatott, vasalt, olvasott és tévét nézett. Egyik sem járt sikerrel. A tévében karácsonyi filmeket vetítettek, amikben a családok együtt voltak és vidáman ünnepeltek.

Nagyon fájt neki, hogy idén a család nem lehetett együtt és elpityeredett. Majd kedvenc zenéit hallgatta, de olyan hangosan, ahogy még soha. Anyukáján az orvosi beavatkozás 2 és fél óráig tartott, de sikeresen fejeződött be. Mély fájdalmat lehetett látni az apán, aki elsírta magát, mikor feleségével kettesben lehetett a privát szobában. Ez a nap a megszokotthoz képest elég lassan telt mindenki számára. Már délután 4 óra és Rózsa még mindig egyedül volt. Felhívta apukáját, hogy minden rendben volt-e és hogy elmegy sétálni a városba. Télen már ilyenkor a sötétség leple fedte be a várost, ezért csodálatos karácsonyi fényességben járkálhatott a lány. A kirakatokban girlandokat, égőket és gömböket láthatott a járókelő. Megnézte a Fő téren felállított karácsonyfát, ami hatalmas, díszes és fényes volt.

Csak néhány családdal találkozott, akiknek a gyerekeik vidáman építették a hóembereket. A meghatottságtól ismét szomorú lett, de támadt egy ötlete. (Hirtelen elkezdett szakadni a hó. Nagy hópelyhek szálltak Rózsa fejére és a városra.) Felsétált a kórházba. Az apát meglepte, hogy lánya azt tudakolja, hogy hányas szobában vannak és hányadik emeleten. Nagy volt az öröm, mikor megjelent az ajtóban. De amint megpillantotta anyját és látta milyen tehetetlen, sírógörcsöt kapott. A főorvos, mivel ismerte Ibolyát és a karácsonyra való tekintettel, megengedte, hogy a családtagok ott aludjanak a beteg mellett. Nagyon szépen megköszönték a segítségét és kellemes ünnepeket és boldog új évet kívántak neki. Rózsa és apukája haza mentek összepakolni néhány dolgot erre az egy estére és mentek is vissza. Úgy tűnik, hogy a karácsonyt mégis együtt tölthették az orvosnak hála, még ha ezt a szent ünnepet egy kórházi szobában is élték át.

Tehát a karácsony lényege nem az ajándék, hanem a szeretet, amit azok iránt érzünk, akiket szeretünk. Legyen bár gazdag és szegény, öreg s fiatal a szeretet az mindenkié és ez nem pótolható ajándékozással. A karácsony nem attól lesz ünnep, hogy milyen sokat költünk rá. Akkor is eljön, ha a lakásunk nincs teleaggatva girlandokkal, mert a karácsony nem ezekben, hanem az emberek szívében lakozik.