A hadistennő 15

XV.
A hadistennő

Antonia arra riadt, hogy túl nagy a csend. Az egyetlen hang, amit hallott, az a tűz ropogása volt. Körülötte halottak feküdtek, s mindenhol a pusztulás. Öntudatra ébredve felidéződtek a csata képei. Mikor megpróbált felkelni, belehasított a fájdalom, s tehetetlenül feküdt tovább.
„Vajon mennyi ideig voltam eszméletlen? Hol vannak a túlélők? Mi történt Tyr-rel? Túlélte?”- kérdezte saját magától. Ám csak a jeges szél fütyült körülötte, szikrákat hordva, amelyek villanásai egy pillanatra megvilágították a sötétséget.
Tyr ez alatt épp Frigg-nek tette le az aranyalmákkal kapcsolatos esküjét, majd elindult Azgard felé. Halálosan fáradt volt, de eszébe villant a lánya, s ez elűzte a fáradtságát. Remélte nem esett semmi baja. Sietett, hogy minél előbb megtalálja. Mikor belépett a kapun szétnézett, de csak holttesteket látott mindenfelé.

- Nia! - kiáltotta.
- Ide! Tyr itt vagyok! - hangzott a lány válasza.
A hadisten erre balra fordította a fejét, és azonnal meglátta az oldalán fekvő lányt, ahogy őt nézi. Odasietett hozzá, majd fél térdre ereszkedett, és a karjába vette. A sebéhez ért a keze, mire az ifjú harcos felkiáltott a fájdalomtól.
- Mi történt veled?
- Megsérültem. Nem számoltam egy hátba támadással.
- Értem. Ne mozogj, mindjárt begyógyítom, aztán menjünk az aranyalmákért.
A hadisten a hasára fordította sebesült barátnőjét, és megnézte a sérülést.
- Ki kötözte be a sebed? - nézett fel.
- Heimdall.
- Elég csúnyán néz ki. Kevésen múlott, hogy nem vágott kétfelé.
- Gondolom.

Ezek után nem szólt senki, és a férfi is begyógyította a lány sérülését, majd talpra állította barátnőjét, majd az aranyalmafához siettek.
- Hál’ az égnek, még nem késtünk el!- sóhajtott fel a férfi.
- És most?- kérdezte a lány kíváncsian.
- Most elfogyasztod szépen az aranyalmákat, az utolsó darabig.
- Tessék? Ez nem a te reszortod lenne?
- De, eredetileg az enyém, de ha még egyszer megenném, pont az ellenkező reakciót váltaná ki, mint amit először kiváltott nálam.
- Vagyis halandóvá válnál. - bólintott a lány.
- Így van. Én, pedig úgy döntöttem, hogy nem szeretnék halandó lenni, ezért neked kell megenned.
- Halhatatlanná akarsz tenni?
- Valamivel csak meg kell jutalmaznom egy kiváló harcost. - mosolygott a hadisten.
- Na de…
- Nincs de, kölyök! Odin is ezt akarta, én is ezt akarom, szóval ne habozz, hanem edd meg!

Antonia leszakította az első almát és megette. A többi is követte, majd a Tyr csak azt látta, hogy barátnője felemelkedik a levegőbe, alakját elborítja a smaragdzöld fény, de a többit már nem látta. A lány is ugyanazokat a kínokat élte át, mint a hadisten. Mikor eltűnt a fény, az ifjú harcos a földtől négy méterre még lebegett egy kicsit, s a férfi látta, hogy a homlokán a Teiwaz jel vérvörösen izzik. Hirtelen azonban zuhanni kezdett, egyenesen felé. A hadistennek csak a karját kellett kinyújtani, s ájult barátnője teste egyenesen a karjaiba zuhant. Nézte a homlokán izzó jelet, s a falfehér arcot.
- Nem volt könnyű, de sikerült! Megviselt a dolog, de hamarosan jobb lesz! - mondta csendesen.

Hirtelen azonban hatalmas robajjal beszakadt az egyik palota teteje, és ez volt az a hang, ami visszahozta a háború istenét a valóságba.
„Okosabb, ha letűnök, mielőtt még Azgard teljesen összeomlik.” Már tudta mi a menekülés egyetlen útja, ám Antoniával a karjában nem lesz könnyű végrehajtani. Az ájult lányt a vállára vette, s futni kezdett. A falon úgy ugrott át, mintha nem is lett volna, s a vizesárok szélétől kétlépésnyire ért földet. Sajnos a landolás nem úgy sikerült, mint ahogy tervezte, mivel hármat bukfencezett, és Antoniát is el kellett engednie, mert nem akarta, hogy az új hadistennő a nyakát szegje. Így a lány legurult a töltésről, nyomában Tyr-rel.
- Nem így terveztem a földet érést, de mindegy!- morogta, mikor ott feküdt a lánya mellett.

A hadistennő váratlanul megmozdult, és kinyitotta a szemét, és felült. A szemürege fekete volt.
- Magadhoz tértél?- ült föl az isten is.
- Igen.
A férfi ránézett a lányra, aki lassan felé fordította a fejét.
- Jól vagy?
- Semmi bajom, ám közlöm veled, hogy én nem Antonia vagyok!
- Tessék?
- A lányod pillanatnyilag nem tud a rendelkezésedre állni, mivel igen csak megviselte a halhatatlanság befogadása, és még kínlódik, így érd be saját magaddal. Menjünk! Úgy tudom, ígértél valamit az Öregnek, és ugye ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!
- Valóban. Akkor irány az Alvilág! Ám itt még van egy kis dolgom.
- Igen, valóban. Meg kell szerezned a Gungnir-t. Sok időt pazaroltunk el, és várnak ránk!