Az uccsó köccser!?

Az uccsó köccser!? Magyar valótlanság-show, pipereszappan O/A, valamint kalandremény.
Helyszín: Föd nevű bolygó, köz-galakterikus univerzum, netvilág, centrum Pécs-lokalizátum-lokátor mentes- A nagy köccserek találkozóhelye.
Szereplők: A két Lotti után szabadon: a két még életben maradt igazi köccser, kiket nem tudott elsöpörni a civilizáció képmutatást okozó vihara. Oly hasonlók mint két teljesen agyformálatlan akármi.

A világ kezdetén a földet hatalmas állatcsordák, meg növénycsordák népesítették be, na meg két köccser akit akkor valami főintelligencia muksó hozott össze úgy mind Buday a natúrkonyhás vacsorát, abból amit talált, porból meg nedvességből- na a nedvességet nem részletezem, de többen tudni vélik, hogy előző este baromi sok sört, meg miegymást megivott- kreált össze. Még szerencse, hogy előző este nem a gyomrát rontotta el, mert akkor nem mondhatnánk a nagy köccser ősökre, hogy szart sem értek.

Na szóval, ez a főmufti összehozta a két ősköccsert, azt nevet is adott nekik, na nem volt egy nagy névkiagyaló, mert Á-nak, meg É-nek nevezte, aztán meg jól össze is veszejtette őket. Á-nak azt mondta, hogy É-t valami oldalbordás tiltott klonozással hozta létre, É-ba meg be progizta a hosszabb ideig tartó és többszöri élvezés tudományát. Így minden szex azzal ért véget, hogy Á. kidöglött mint egy ló, É. meg nyafogott, hogy neki ez nem elég! Ezért Á. ruhákat, meg minden drága cuccot kezdett el venni kiengesztelésként.
Persze lóvéja meg nem volt, hiszen azt csak később találta ki valami őrült utód köccser, így baromi adósságokba verte magát az Úrnál- valami ilyen volt a neve a Főmuftinak-.
Na mindegy ez nem is fontos a történet szempontjából.
Ment a dolog, csak genetikai alapon egy kicsit gáz volt, hogy egy anyától és apától lett az összes többi köccser, mert hát a születendő köccserek, más egyedek hiányában egymás között létesítettek szexuális, illetve házastársi viszonyt, ami nem éppen előnyős a génstruktúra szempontjából.

Persze lehet, hogy az egész egy nagy átköccserezés, mert ha megnézzük a legintellektuálisabb csúcslétformát, amit szerényen csak a genetika csúcsának hívunk, hiszen rólunk emberekről van szó, hát elég kalandregénybe illő lehetett É. ősanyánk élete. Ámbár Á. sem volt az a gyanakvó férj.

Persze egy rutinos nő most is kapásból meg tudja nyugtatni bármely tök tétó férjet, hogy a Pistike azért hasonlít az Indiai fűszeresre – szőke svéd pár esetén – mert a terhesség nagy hányadában tőle vette a fűszereket és ez kihatott a fejlődő magzatra.
Mondjuk valami igazság lehet a dologban csak az időbeliség és a ráhatás mivoltja változik egy picinykét, de ne legyünk szőrszálhasogatók, ha a férj elég naiv.
Na szóval az ősköccserek sokasodtak szaporodtak és benépesítették a föld nevű bolygót, ami kezdetben állt mint a férfiasság a lakodalomban, és olyan lapos volt mint a tini lány mellkasa.
Persze nem is igazi köccser az aki belenyugszik az ilyen nyugalomba, ezért hát egynéhány nagyokos addig-addig szaroskodott a csillagászattal, amíg a föld elkezdett körbe-körbe forogni, meg össze-vissza csalingázni minden fele az univerzumban.
Na de rendesen meg is égették őket a nagy tudású egyházfik, de már túl későn. A föld forgott, a szekér haladt, a köccserek meg sokasodtak.

Szépen túl is népesítették magukat annyira, hogy már szarni sem nagyon tudtak egymástól, ezért aztán jól elidegenedtek, magányosakká váltak és frankó depressziókat és egyéb úri huncutságokat fejlesztettek ki.
Ja meg gyorsan tönkretették a föld nevű bolygót, hogy létre tudják hozni az állat- természet-, és bolygóvédelmet, meg a nőtanácsot, a meleg-egyleteket, mert a globális felmelegedéstől kezdtek kihűlni a kapcsolatok.

Amikor odáig jutottak, hogy már egymással is csak háborúskodni és vitatkozni tudtak, kommunikálni meg nem, hát létre hozták a nagy kommunikációs Istent, az Internetet, és azt kezdték el imádni.
Kapcsolatteremtő portálokat hoztak létre, ahol az emberek találkozhattak egymással, méghozzá a legjobb módon, úgy hogy nem kellett a másikat látni, ismerni, vagy szeretni. Baromi jó dolog volt, ezért fórumtopikokat is létre hoztak ahol a köccserek, alakoskodhattak, kiélhették fantáziálatlan fantáziálásaikat, meg miegymás. Ezeket nem részletezem, mert nem adok tippeket a szájber policénak.
Így szép lassan elfelejtették az igazi mivoltjukat és az átlag jófej-köccserség is kiveszett belőlük.

Két köccser tartotta magát a nagy iwiw rendszer topikjai közt megbújva, csendben vegetálva.
Tigrincs az alapító, aki megalkotta a köccserek árnyas pihenőjét, és a fél-, egyesek szerint teljesen bolond rőppencs, a bőregér, kit Deni a villámnak is ismernek a szájber identitás sötétjében.
Ők ketten tartották a frontot a köccserek szűkülő világában, és a többi ember nem is értette mi folyhat ott.
Aztán a Tigrincs is eltűnt, nem adott hírt magáról.
Deni a bőrröppencsegér csapongott a topikok között, néha csak megnevettette az embereket, néha nagyobb elismerést is kiérdemelt, hogy bolond, vagy jobb esetben hülye, de az igazi énjét nem találta meg. Néha még megpihengetett a köccserek búvóhelyén, félszegen lesve, hátha nem ő az utolsó köccser, de a Tigrincs eltűnt, másfelé vitte az ugrándozása.

Na így lett volna vége az utolsó köccser nimbuszának, de nem azért lett pipereszappan O/A az egész sztori, hogy egy hatalmas csavarral ne változzon a világ itt a szájber űr legmélyén.
Amikor már veszni látszott a topik meg minden, akkor Tigrincs csak úgy hipp-hopp- mert hát köztudomású, hogy a Tigrincsek hipp meg hopp a legjobban....- előkerült.
Hát így alakult a világ, és ettől kezdve megint két utolsó köccser lett a palettán, de ők a legelsők és egyben a legnagyobbak is, mert mindig az utolsókból lesznek az elsők.
A többi ember, aki valamikor ugyan úgy a köccserek nemzettségéhez tartozott csak nézte az általuk kreált írásokat, és már nem is értették miről is van szó. Néha azért leköccserezték egymást, mert leges-legbelül azért még a tudatuk legeldugottabb részén élt az ősköccser gén, de igazándiból ők ezt már csak szidalomként használták.

A köccserek ártatlan nagy nimbusza így veszett bele a jövő embertelen, és kapcsolatokban kies sivárságába. A két köccser, kik az utolsó példányok voltak eme dicső genetikai struktúrában, és ezért a legnagyobbak is, már csak maguk között tudtak a köccserséggel élni, a társadalom felé mind inkább a hétköznapi ember formát nyújtották, hiszen a környezet már nem tudta megérteni, és ezért elfogadni a tiszta köccserséget.