Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Misztikus novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Történet egy erotikus festmény elkészítéséről.
Egy nem szokványos Cuckold történet.
Friss hozzászólások
rpeter: Szia! Köszönöm az észrevételei...
2025-07-05 22:40
laci78: a -ba és -be =/= -ban -ben. #f...
2025-07-05 14:41
HentaiG: Làtom neked tetszik,aminek örü...
2025-07-02 03:41
gezu98: Nem nagy eresztés.
2025-07-01 16:28
gezu98: Nulla.
2025-07-01 16:28
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A gödör (drámagyarlórszágról)

A gödör
-drámagyarlórszágról-

Tunya úr (János)– temetkezési vállalkozó
Mária – a felesége
Káin – a fiuk
Ábel – a fiuk
Teszi úr – másik temetkezési vállalkozó
Pap
Szomszéd

1. szín

Szokványos családi ház. Elől tiszta, gondozott udvar, hátul belep mindent a giz-gaz. Az udvar közepén egy gödör és mellette a földkupac. Tunya úr a kupacon henyél, cigarettázik. Az utcáról Mária érkezik.

MÁRIA: Hányszor mondtam, hogy hagyd abba? Meglátod téged is a cigaretta fog elvinni!

TUNYA ÚR: Jobbat mondok. (mélyen a cigarettába szív) Először inkább éhen halok. Majd, ha az nem használ, akkor jöhet a cigaretta.

MÁRIA: A halállal nem illik viccelődni!

TUNYA ÚR: Nem vicceltem, sőt még azt is elárulhatom, hogy miden valószínűség szerint sorsközösséget fogsz velem vállalni. Tudod jóban, rosszban…(újabb mély slukk) Ugye szeretsz édes Máriám?

MÁRIA: Hát persze, hogy szeretlek! De mi ez a halom föld, meg a lyuk?

TUNYA ÚR: Ez nem lyuk! Ez egy gödör. Egy komoly, precíziós munkával előállított szabvány méretű gödör…

MÁRIA: Ne viccelődj folyton Jánosom, ez egy teljesen hétköznapi lyuk, olyan, amilyet bárki áshatn…

TUNYA ÚR: Hát ennyire értékeled a férjed munkáját. (megint mély slukk) Ez a foglalkozásom, csak tudom, miről beszélek!

MÁRIA: Kérlek, ne kezdjük el megint. Úgyis nekem van igazam. Hiába mondogatod, még egyszer sem sikerült bebizonyítanod, hogy ezek az izék, ezek nem csak közönséges lyukak.

TUNYA ÚR: (a szájából a gödörbe esik a cigaretta) Még hogy nem? Akkor most jól figyelj! (nagy nehezen lemászik csak a feje búbja látszik) Ez az ásó a kettes szabványméret tökéletes, házilag gyártott mása. Ez itt, a keresztmetszet pontosan egy ásónyi. A mélysége pontosan kettő. A hosszúság négy láb körüli, függően a koporsó méretétől, és ha még jobban a szélére állsz, úgy zuhansz be ide mellém, hogy akár rögtön temethetlek is.

MÁRIA: (kissé eltávolodva) Még nem győztél meg…

TUNYA ÚR: A pontos méréseknek hála a feles adalékanyagok eltávolításával egy szabvány téglatestet kapunk. A műszerek és egyéb kiegészítő kellékek, végül pedig a szakember eltávozta után, az így létrejött üres teret tetszés szerinti időpontban természetre nem káros anyagokkal feltölteni lehet!

MÁRIA: Jól megtanultad még annak idején. Ezért szerettem beléd, mert mindig olyan pontos voltál és…és…

TUNYA ÚR: Szabvány. A szabványon van a legnagyobb hangsúly ennél a hivatásnál.

MÁRIA: Talán nem ez a legjobb szó, mindenesetre a lényeg az, hogy nem győztél meg. Ezt a földkupacot itt minek hívod?

TUNYA ÚR: Szükséges felesleg, újrahasznosítható melléktermék kategória. Mi más lenne?
MÁRIA: Szóval fogd ezt a kupacot és hantold vissza oda, ahonnan kiástad!

TUNYA ÚR: Nem tehetem. (a cigarettáját keresve teljesen eltűnik a gödörben)

MÁRIA: Már miért ne tehetnéd? És különben is miért kellet ez ide az udvar közepére?

TUNYA ÚR: Azért kellett ez ide édes kicsi szívem, mert ez lesz a mi nyughelyünk nemsokára.

MÁRIA: Hülye vagy. És ha hozzám beszélsz legalább hadd lássalak, így olyan…olyan… olyan arcatlan vagy.

TUNYA ÚR: Hogy képzeled? Én mindig is udvarias voltam, betartottam az etikett szabályait, és nem emlékszem egyetlen olyan helyzetre sem, amikor arcátlan lettem volna. Még hogy én…te vagy az arcátlan!

MÁRIA: Na szép. Tudod mi vagy te? Szükséges felesleg, futottak még kategória!

TUNYA ÚR: (kisebb csend után) Látod, mondtam, hogy arcátlan vagy. (meghunyászkodóan) Most segíts ki innen légy szíves.

MÁRIA: Segítsen a jóisten, belevaló gyerek vagy! (el)

TUNYA ÚR: Jaj édes Máriám, ne tedd ezt velem! Én annyira szeretlek! Egyetlen, kicsi bogaram!
Ábel érkezik a kapun.
TUNYA ÚR: Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek! (megköszörüli a torkát) Olyan vagy nekem, mint testnek a kenyér, mint földnek az eső…

ÁBEL: (megilletődve) Hát mégis szeretsz apám?

TUNYA ÚR: (zavartan, elutasítóan) Menj, szólj anyádnak, hogy segítsen. Meg ha már arra jársz, mondj el neki egy szép verset vagy valamit, úgyis oda vagy az ilyenekért…
Ábel csalódottan megy anyja után.

TUNYA ÚR: Igaz még sosem mondtam ki, de azért, áh végre megvan a cigim…szóval szeretlek, csak tudod, hogy van ez…A mai világban egy szülőnek a legnagyobb sorscsapás, ha a gyereke művészlélekkel születik. Nem gyakorlatias, hiányzik belőle mindaz, ami a megélhetéshez szükséges. Persze, ha más lennél…Na gyere, segíts, a te kezed is épp oly jó, mint anyádé.
Mária érkezik.

TUNYA ÚR: No, fiam, hol vagy?

MÁRIA: Fiad ám a… tudod ki! Kell a kezem vagy a telet is bent szándékozol tölteni?
TUNYA ÚR: (fájdalmasan) Nem gondoltam, hogy még egyszer meg kell kérnem a kezed. (észbe kapva) Persze, bármikor örömmel megtenném! Hozzám jössz feleségül?
Mária segítségével kikecmereg a gödörből.

MÁRIA: Sosem voltál a szavak emberek… Te mindig csak tenni szerettél, csak hogy legyen valami a kezed között.

TUNYA ÚR: Ezért lettem temetkezési vállalkozó. Gyönyörű hivatás. Az anyafölddel dolgozni, kell ennél szebb? Ügyfél pedig mindig akad. Illetve akadt…

MÁRIA: Miért mi történt?
TUNYA ÚR: Őszintén szólva semmi sem történt.

MÁRIA: János…

TUNYA ÚR: Várj, úgy értem, hogy már két hónapja semmi sem történik. Nincs halott.

MÁRIA: Én nem értem, hogy van manapság? Hát már halál elleni vakcinákat is lehet kapni? Mi lesz így velünk?

TUNYA ÚR: Nem, te butus. Egyszerűen csak… csak Teszi úr és a gépei…

MÁRIA: Ezt nem értem.

TUNYA ÚR: Teszi úr átkozott gépei elfoglalták az élők piacát, s most úgy néz ki, hogy már a holtaké is az övék. Eddig örülhettem, sőt titkon még ki is nevettem azokat, akik meggondolatlanul olyan szakmát választottak, amit nem élveznek. De most már, most már semmi sem szent!

MÁRIA: Ne haragudj, de ezt az összefüggést már megint nem értem.

TUNYA ÚR: Pedig egyszerű. Aki olyan munkát választ, amit élvez, azt jól fogja végezni, ezáltal sokra viszi, vagy legalább kiemelkedik valamivel a többi közül. Így a gépek sokkal nehezebben szorítják ki őket. Ilyen vagyok én is. Akit viszont csak a pénz érdekel, az hamar elbukik a gépek ellen vívott küzdelemben. És tudod miért? Mert nincs meg benne a munkája és a közte lévő szoros kapcsolat. Nem akarja folyton jobban csinálni, többet, szebbet, hanem csak a pénzre hajt. Az ilyet hamar utolérik a gépek.

MÁRIA: És…(körülnéz, majd halkan) mennyire állunk rosszul?

TUNYA ÚR: Mondj egy skálát!

MÁRIA: Egytől tízig, és tíz a legrosszabb.

TUNYA ÚR: Akkor körülbelül 20, de ebből még vond le a rezsit és a kötelező biztosításokat…( nevetve) Ha szerencséd van én távozok elsőnek és pluszba írhatod az
utánam kapott életjáradékot.

MÁRIA: Ennyire vészes a helyzet? És te nevetgélsz?

TUNYA ÚR: Miért, már azt sem szabad? Hát már a nevetés is tiltott dolog? Nem szabad gyülekezni, nem szabad egy jóízűt káromkodni, nem szabad az erdőben állatra vadászni, már csak a nevetés maradt. Azt pedig senki nem veheti el tőlem! Tehet mást egy magamfajta ember, minthogy szembeneveti a világot? (kissé szomorkásan) Mégiscsak jobb, jókedvűen a sírba szállni, mint ideggörcsöktől rángatózva, lehangoltan végigszenvedni egy életet!

MÁRIA: Igaz. De azért annyira nem lehet rossz a helyzet, hogy sírt áss magadnak!

TUNYA ÚR: Ma reggel elmentem a boltba reggeliért. Csak egy-két brióst vettem, egy kis mézet, no meg tejet mindenkinek, de a mézet vissza kellett raknom, mert nem tudtam kifizetni.

MÁRIA: Talán a családi kassza?

TUNYA ÚR: Arra is gondoltam, de az nem olyan jól kenhető, és az íze sem az igazi…

MÁRIA: A kassza?

TUNYA ÚR: (közönyösen) Nem tudom, talán kiürült, hogy nem vettem mézet…

MÁRIA: Akkor nagy a baj…

TUNYA ÚR: Nagy bizony…

MÁRIA: De tudod mit? Egy cseppet se aggódj, mindig megsegített a jóisten, már tudom is, mit kell tenned!

TUNYA ÚR: (fitymálóan) Pedig már kezdtem elveszteni az eszem…

MÁRIA: Ugyan ne tedd! (ragyogó szemmel) Csak a jóistenben kell bízni! Csak őt kell kérni!

TUNYA ÚR: És miért imádkozol? Lottóra nincs pénzünk, de várj, megnézem a zsebeimet, hátha máris bent lapul egy milliós csekk! Jóisten aláírással…

MÁRIA: A halottakért imádkozom. (összekulcsolja a kezeit)

TUNYA ÚR: Talán inkább majd halottak napján!

MÁRIA: Te bolond, azért, hogy minél több legyen! Ki tudja mekkora a gépek kapacitása, egyszer talán te is sorra kerülsz!

TUNYA ÚR: (gyorsan szétválasztja Mária kezeit) Hát ez az! Ha ilyen hülyeségért imádkozol a végén még tényleg sorra kerülünk! (elgondolkozik, majd visszakulcsolja Mária kezeit) Habár kettővel több vagy kevesebb, akit a gépek földelnek el…

MÁRIA: (Meglátja a papot az utcán, odahajol Tunya úrhoz) János! Már tudom! Megvan!

TUNYA ÚR: Na hol volt?

MÁRIA: A pap a megoldás!

TUNYA ÚR: A pap? (gondolkozik) Utolsó kenet?

MÁRIA: Lüke! A pap! Az egyház elszegényedett tagjait ki temetteti?

TUNYA ÚR: A koldusokat? Ahamm…Az egyház kinevezett tagja. A mi papunk bizony.

MÁRIA: Menj gyorsan, még utoléred!

Tunya úr a pap után iramodik. Mária magában vigyorog.

MÁRIA: Hát, ha mást nem is, talán ostyát kér tőle vacsorára.

TUNYA ÚR: Plébános úr! Egy pillanatra szabadna! (odaérve) Dicsértessék a Jézus Krisztus!

PAP: Mindörökké ámen! Mondjad János, miben segíthetek?

TUNYA ÚR: Nos az iránt érdeklődnék, hogy a plébános úr hívei…

PAP: Nem, nem. Ez így helytelen, tudod jól. Nekem nincsenek híveim, csak is az egyháznak lehetnek hívei.

TUNYA ÚR: Szóval az egyház hívei közül vannak ugye olyanok, akik…nagyon szegények?

PAP: Olyanok, akik le vannak gatyásodva? (nevetve) Hát előfordul! Azok még az egyházi adómat sem fizetik be! Már régóta azon töröm a fejem, hogy is tudnám elérni, vagy hogy tudnék megszabadulni tőlük, de eddig sikertelen minden erőfeszítésem.

TUNYA ÚR: Hát igen, tulajdonképpen a plébános úr egyházi adóját is érinti a dolog, merthogy…

PAP: Mondtam már, hogy a pap és az egyház között nem szabad párhuzamot vonni! Az egyházi adó egyértelműen csakis az egyházé!

TUNYA ÚR: Értem. Szóval… arról lenne szó, hogy az egyháznak vannak-e olyan elhunytjai, akik nem fizettek a plébános úrnak egyházi adót?

PAP: Persze, hogy vannak. Azok mindig vannak. A temetőmben már alig akad hely! Egyre kevesebb a parcella…

TUNYA ÚR: És az lenne a kérdésem, hogy a plébános úr temetőjében szabadna-e…

PAP: Már mondtam, hogy semmi sem az enyém, minden az egyházat illeti! Nem értem miért vádolsz meg folyton ilyesmivel!

TUNYA ÚR: Van hulla, amit eláshatok?

PAP: (kissé megrökönyödve) Van. Illetve mégsem.

TUNYA ÚR: Elnézést plébános úr, csak tudja a feleségem. Folyton azzal nyúz, hogy segítsek már az egyházon, legyek jótét lélek, és gondoltam kedvezményes áron nyélbe üthetnénk néhány parcellát.

PAP: Mindjárt gondoltam, csak tudja nekem már szerződésem van Teszi úrral. Bérmentve jön ki, és ő is olyan optimális díjcsomagot ajánlott, amire rögtön igent mondtam.

TUNYA ÚR: Ezt nem hiszem el! Azaz átkozott Teszi úr már ide is betette a lábát!

PAP: Hogy merészel így beszélni egy pap előtt? Nem szégyelli magát! Meg ne lássam a templomomban mostanság!

TUNYA ÚR: Nem a maga temploma! Az egyházé atyám, az egyházé!

PAP: A szemtelen, pimasz fráter!
Pap el. Tunya úr búsan ballag hazafelé. Teszi úr érkezik.

TESZI ÚR: Szép jó napot Tunya úr!

TUNYA ÚR: Szebbet is adhatna!

TESZI ÚR: Ugyan! Verőfényes napsütés van, nincs eső, a gépeim nem rozsdásodnak, nem kell sárban lubickolniuk, bár igaz, ami igaz, az eső lazítja a földet! De ne elégedetlenkedjünk Tunya úr! Örüljünk annak, ami adatott!

TUNYA ÚR: Maga könnyen beszél! Mindenre rátette a gépkezét ebben a városban. Nekem már csak a saját sírom maradt…Mondja, hogy érte el mindezt? Hogy működik a maga gépezete?

TESZI ÚR: Legfőképpen olajozottan. Nem volt nehéz. Csak haladni kell a korral. És különben is a gépek maguktól megoldanak mindent! Az ember még csak piszkos sem lesz.

TUNYA ÚR: De ha valaki pont azt szereti benne? Szeretek piszkos lenni. Szeretem érezni magamon, hogy dolgoztam. Hogy megérdemlem. És jöhet zivatar, orkán, a kötelesség, az kötelesség. És én nem is rozsdásodom be!

TESZI ÚR: Maximum meghal tüdőgyulladásban… No, de Tunya úr, miért ez a búskomorság?

TUNYA ÚR: Nézze, őszinte leszek. Nincs meg a mindennapi betevőre való, mivel maga minden üzletet elhappol előlem.
TESZI ÚR: Oh, hát erről van szó! A kapitalista világ egyik nagy hazugsága a verseny. Nem verseny ugyanis, maximum csak kezdetben. Az első néhány pillanatban. S már el is van döntve ki lesz a legjobb, és kik a követőraj. És persze lesznek, akik belebuknak…Sajnos ezen nem tudok változtatni, de amennyire csak szüksége van, kész vagyok bármennyit hitelezni önnek, hiszen mégiscsak régi cimborák vagyunk mi… János!

TUNYA ÚR: Köszönöm szépen Teszi úr, sajnos nincs módomban nemet mondani, bármennyire is szeretnék. A családom sínylené meg.

TESZI ÚR: Hát hogyne! Nem szabad az ilyennel játszani, ami kell, az kell! A kamatokat és a tranzakció részleteit majd még később megbeszéljük…János.

TUNYA ÚR: De azt azért árulja el, hogy mégis hogy működnek a maga gépei? Hátha sikerül majd egy kicsit felzárkóznom! Hiszen magának is azaz érdeke, hogy a belém fektetett tőkéje megtérüljön, sőt profitálni tudjon belőlem…(inkább elharapja a száját, minthogy folytatnia keljen)

TESZI ÚR: Rendben, nem nagy titok, egész egyszerűen működik! Nekem szinte csak gombokat kell nyomogatnom…vagy inkább még azt sem. Na, nézze! Tegyük fel, hogy maga meghalt.

TUNYA ÚR: (meglepődve) Tegyük! Elvégre közeljövő!
TESZI ÚR: Na már most, a gépeim iszonyatos sebességgel dolgoznak, nemhogy a hullafoltok nem fognak megjelenni magán, de még csak a bajsza sem fog kiserkenni!

TUNYA ÚR: Aszta! Tényleg?

TESZI ÚR: Hát persze! Nagyon egyszerű! Amint bekerül a maga hullája a ravatalozóba, szinte már temethetnék is. Természetesen az alkalomhoz illő ruházatot meg kell várnunk, de az alatt az idő alatt a gépeim mindent, hangsúlyozom mindent elvégeznek! Az első gép odagurul magához az asztal mellé, leveszi a méreteit, majd kapcsolódik a központilag elhelyezett szerverre, és az ön adataival máris a helyszínen tudnak továbbdolgozni. Kiszámítják mekkora koporsóra van szüksége, megrendelik, és már csak a lyuk ásása maradt hátra…

TUNYA ÚR: Gödör, kérem.

TESZI ÚR: A sírásógép szintén csatlakozik a szerverre, megnézi mekkora koporsóra kell önnek, ezután kimegy az ön számára kijelölt parcellához és leszúr egy hatalmas fémkarót a földbe. Pontosan olyan mélyre, amennyire kell. Ezután a fém karó lent kettényílik, majd azok még ketté, végül a gép olyan könnyedén emeli ki a földet, mint ha maga csak egy gumilabdát emelgetne.

TUNYA ÚR: És mit csinál maga mindeközben?

TESZI ÚR: Változó. Van, hogy szivarozok, kávézok, de az is lehet, hogy a városban sem
vagyok.

TUNYA ÚR: De hát akkor maga meg sem dolgozik a pénzéért!

TESZI ÚR: Még hogy nem? Én kérem nehéz szellemi munkát végzek!

TUNYA ÚR: Amikor kávézik, vagy amikor szivarozik?

TESZI ÚR: Talán inkább valahol a kettő között! Nézze Tunya úr! Ez a mai világ már csak így működik!

TUNYA ÚR: Látom…

TESZI ÚR: Tudod mit, fogd János, itt a pénz! Aztán jóra használd!

TUNYA ÚR: Ó Teszi úr, nem is tudom, hogy kösz…

TESZI ÚR: Felesleges elmenni a bankig, mikor itt is tudok kölcsönadni! A kamat pedig legyen a bankok által kínált legkevesebb!( kezébe nyom egy köteg pénzt)

TUNYA ÚR: ..hogy fogom én ezt magának visszafizetni…

TESZI ÚR: Ugyan szóra sem érdemes!
Teszi úr mögött Káin érkezik. Teszi úr hátrafordul, Tunya úr robotmozgást utánozva kigúnyolja)

KÁIN: Adjon Isten édesapám! Szép jó napot Teszi úr!

TESZI ÚR: (vigyorogva) Ezt inkább az apjának mondja! Most viszont ha nem haragszol János, vár a munka! Az egyik gép véletlenül feldarabolt egy halottat!( nevetve) Ezek a csacska gépek!

TUNYA ÚR: (nevetést erőszakolva magára) Oh, ezek a csacskák!
Teszi úr távozik.

KÁIN: Mi újság édesapám?

TUNYA ÚR: Nem tudom, mert már nem jár az újság.

KÁIN: Hogyhogy?

TUNYA ÚR: Úgy, hogy az új televízió hálózatnak hála, már minden hírt élőben láthatok! A
vadonatúj, térhatást biztosító hangberendezéssel pedig úgy érzem, mintha személyesen lennék ott minden eseménynél!

KÁIN: Téényleg?

TUNYA ÚR: Nem.

KÁIN: Hát akkor?

TUNYA ÚR: Nincs pénz az újságra… Sőt semmi másra sem. Mától kezdve keményen meg kell küzdenünk az életben maradásért.


KÁIN: De hisz, ott egy csomó pénz a kezedben!

TUNYA ÚR: Tudom! Vicceltem!

KÁIN: (megkönnyebbülve) Tényleg?

TUNYA: Nem!

KÁIN: Na, de akkor az mi nálad?

TUNYA ÚR: Joghurtos kifli…

KÁIN: ???

TUNYA ÚR: Pénz. Most kaptam Teszi úrtól. Kölcsön. De anyádnak ne mondd el!

KÁIN: Mert én olyan sokat beszélek anyámmal?

TUNYA ÚR: Jah tényleg. Akkor vedd úgy, hogy nem mondtam semmit!

KÁIN: Miért mit mondtál?

TUNYA ÚR: (nevetve) Jaj, te kis pajkos! (határozottan) Anyádnak egy szót se!

KÁIN: Menni fog, már jó ideje gyakorlom!

TUNYA ÚR: De nem úgy! (legyintve) Gyere, menjünk haza!
Tunya úr és Káin hazaballag, a kapuban Tunya megállítja Káint.

TUNYA ÚR: És szeretném, ha szépen szólnál végre anyádhoz! Ez ügyben azért hasonlíthatnál egy kicsit a testvéredre. Egy kis vers, vagy csak szép szavak… Igazán megbékülhetnétek már!

KÁIN: Én? Vers? Persze, meglesz!
Belépnek a kapun. Káin elől. Mária a házból érkezik.

KÁIN: Na mi a kő te tyúk anyám? (oldalba böki az apját, Tunya kényszeredetten mosolyog, Mária meg sem hallja)

MÁRIA: Mi az ott?

TUNYA ÚR: Nem tudom. Mi az?

Mária odamegy és kikapja férje kezéből a pénzt.

TUNYA ÚR: Látod fiam ilyet sose tégy! Nő kezébe pénzt adni olyan, mint az ellenségedébe fegyvert!

MÁRIA: Ugye megmondtam, hogy Isten megsegít!

TUNYA: Hogyne, kamatostól…

MÁRIA: Hogy mondod?

TUNYA ÚR: (belepillant a gödörbe) Csak azt mondtam, hogy milyen érdekes, hogy én egy üres és száraz gödröt hagytam itt, most pedig víz van benne és…(a víz felé nyúl)

MÁRIA: És rengeteg hal!

TUNYA ÚR: (visszarántja a kezét) Érdekes…Biztos úgy érezték a halak, hogy zavaróan sok hely van a folyóban…

MÁRIA: Dehogyis! Csak szóltam az én Ábelemnek…(örömmel) Az akkori helyzetre való tekintettel… Hogy menjen és fogjon egypár halat, és látod még ebben is mekkora szerencsénk volt!

TUNYA ÚR: Még ebben is…De hát ez akkor is az én gödröm!

MÁRIA: (örömtől ittasan) A tiéd hát, édes Jánosom, és gödör, nem lyuk! Nem lyuk, ugyanis szabvány mérete van! A hossza körülbelül négy láb! És itt a keresztmetszet pedig…
A gödör vizes szélére lépve megcsúszik és a pénzzel együtt eltűnik. Néma csend.

TUNYA ÚR: (belenéz a gödörbe) Na megtaláltad a keresztmetszetet?

MÁRIA: (a gödörből) Mi ez?

KÁIN: Csak nem a csúszós, undormány, gusztustalan halaid?
Mária sikoltozva ugrál, Tunya úr kisegíti.

TUNYA ÚR: Jól vagy drágám?

MÁRIA: Igen, azt hiszem, csak olyan hirtelen volt…

KÁIN: (hangos nevetésben) Mindkettő stimmel. Anyám, most tényleg drága voltál és a hirtelen jött pénzt is hirtelen tűntetted el!

TUNYA ÚR: Semmi baj édes Máriám! Megesik, illetve beleesik az ilyen! (a fiának) Látod, igazam volt!

MÁRIA: Elúszott mindenünk!

TUNYA ÚR: Nem úszott el, csak érdekli milyen a lenti klíma!

MÁRIA: Jaj Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen!

TUNYA ÚR: (a fiának) Hát még én!

MÁRIA: Elhiszem, ha nem szeretsz Jánosom…


TUNYA ÚR: Már hogyne szeretnélek! Tudod, jóban és rosszban, mindig kitartottunk egymás mellett. Most sem lesz máshogy!

KÁIN: (elérzékenyülve) De nem ám! Én is szeretlek mama! (sírásban tör ki)

MÁRIA: Jól van, jól van! Egyem a kicsi szívedet, hát mégsem haragszol már rám?

KÁIN: Hát tudok én? (összeölelkeznének, de Mária ruhája tiszta víz, meg sár)

TUNYA ÚR: Úgy látszik, mégis csak szép nap ez a mai!

MÁRIA: Már csak neked kell megbékélned Ábellel…

TUNYA ÚR: Azon már túl vagyunk! Végre együtt a család!
Ábel érkezik kezében néhány füzettel.

ÁBEL: Hát itt meg mi történt?

MÁRIA: Egymásra találtunk!

ÁBEL: Kitalálom te a vizes gödörbe bújtál…legalább nehezen találtak meg?

MÁRIA: Te butus! Végre szent a béke az egész családban!

ÁBEL: Szóval én már nem is vagyok családtag…

MÁRIA: Hogy mondhatsz ilyet? Apád azt mondta, hogy ti is kibékültetek! (szúrósan hátranéz) Vagy mégsem?

TUNYA ÚR: Dehogyis nem! (zavarban) Elmondtam neki, hogy igazából mit gondolok, és hogy sikerült végre legyőznöm ön…na jó nem mondom el még egyszer…

ÁBEL: Hazudik…

KÁIN: Ábel!

MÁRIA: János!

TUNYA ÚR: Mária!

KÁIN: (számolgat) Káin!

TUNYA ÚR: Hogy mondhatsz ilyet Ábel?

ÁBEL: (ledobja a füzeteit) Úgy hogy igaz!

TUNYA ÚR: Ez aljas rágalom! Én nem hazudok! Ezt most miért csinálod?

KÁIN: Szerintem sem apa hazudik, hanem Ábel!

MÁRIA: Káin!

ÁBEL: Ne kezdjük el megint! Apa nem beszélt meg velem semmit, vagy ha igen, biztos elmondaná most is még egyszer!

TUNYA ÚR: El bizony! (ismét zavarba) Én csak bevallottam, hogy sze…Nem mondom el még egyszer! Ne játssz az idegeimmel!

KÁIN: Minek mondja, ha már egyszer megtette?

MÁRIA: Miért ne mondaná, ha már egyszer megtette?

KÁIN: De ha már megtette?

MÁRIA: De ha már megtette?
Káin és Mária egymásnak ugranak, a gödörben kötnek ki. Tunya úr segíteni próbál, de ő is belecsúszik. Ábel búsan, egyedül vonul ki az udvarról.

ÁBEL: Hát, ha ennyire nem kellek senkinek, eztán sem fogok hiányozni…
Tunya úr megbékíti Máriát és Káint. Kitolják egymást a gödörből.

TUNYA ÚR: Ez igazán szükségtelen. Ott tartunk, ahol azelőtt…

KÁIN: Csak most már én is vizes vagyok…

MÁRIA: Ne haragudjatok…

TUNYA ÚR: Semmi ba…Francba még a cigim is elázott!

MÁRIA: Legalább nem szívsz többet. Büdös is, káros is, drága is, csak a baj van vele, nem értem, egyáltalán miért van rá szükséged?

TUNYA ÚR: Nem tudom. Megnyugtat. Olyan, mintha kis időre a holdon járnék. Elzsibbaszt.

MÁRIA: Ennyi erővel drogozhatnál is.

TUNYA ÚR: Az, azért más.

KÁIN: Igen, ott hallucinálsz is. Legtöbbször beszélget veled valaki. Máskor tárgyak indulnak el feléd. Mind bántani akar. Félelmetes.
Mária és Tunya úr Káinra néznek.

MÁRIA: Te kipróbáltad?

KÁIN: Nem.
A szomszéd egy talicskát tolva érkezik. A talicskát kint hagyja.

SZOMSZÉD: Tunya úr! Mária! Káin! Ábel!
Mindenki számol.

TUNYA ÚR: Csak az első három!

SZOMSZÉD: Nem, nem! Ábel!

TUNYA ÚR: Nem, nem, pont ő hiányzik! Tunya úr, Mária, Káin.
Szomszéd elfut. Káin utána.

KÁIN: (az utcáról) Ábel!

TUNYA ÚR: Hát ilyen nincs! (ő is kimegy) Ábel!

MÁRIA: Itt valami baj van…(sírni kezd)
Káin és Tunya úr jönnek be.

KÁIN: Meghalt…

Néma csend.

MÁRIA: (zokog) Éreztem! Nem bírta már tovább! Miért nem szerettük jobban? Miért?

KÁIN: Mi lesz most?

MÁRIA: Nem tudom...

Tunya úr a füzeteket vizslatja.

TUNYA ÚR: Ez egészen káprázatos! Nem is gondoltam volna! Hogy ez milyen szép!

MÁRIA: Micsoda?

TUNYA ÚR: Ábel versei.

MÁRIA: Most már szépek?

KÁIN: Hadd nézzem!

TUNYA ÚR: Miattam halt meg... Emléket kell állítanom neki! Megérdemli! Ki fogjuk adatni a műveit!

MÁRIA: Miből János?

TUNYA ÚR: Teszek rá, hogy miből, de ki fogom adatni!

KÁIN: Jó testvér volt…Kicsit különc, de szerető és olyan, akiben bármikor bízhattál… Ő csupán áldozat…A társadalom áldozata! Az a szemét társadalom!

TUNYA ÚR: Ez az én hibám. Én nem figyeltem rá oda eléggé.

MÁRIA: Nem a te hibád Jánosom, én szeretlek! Te csak nem értetted meg teljesen… a társadalom a hibás…Hogy itt sínylődünk!

KÁIN: Az a mocskos társadalom! Az, az!

TUNYA ÚR: Nem a társadalom hibája, hanem az enyém. Vagy ha mégis? Vagy én voltam neki a társadalom? Hát hogy történhetett ez? Minden olyan szép volt! Még a vállalkozás is gyönyörűen zakatolt, az ég kék volt, madarak csiripeltek, nyári szellő cirógatta az arcunkat…Aztán jöttek a gépek! Meg a kapitalista társadalom, meg a szociális háló, ami mindenkit befed! Hát megmondom én, mi van! (a gödörhöz megy) Ez a földhalom, ez itt a Kárpátok! Ott lenn a Balaton! Te Máriám, te mindig vigyáztál ránk, te vagy az ország védőszentje! Te Boldogságos Szűz Mária! Hozzád esdek, légy irgalmas, és engem meghallgass! Én, kis Magyarország saját síromba süppedek! Gyermekeim egymás ellen! Lehúz a szenny, mit műveltem! (beleborul a gödörbe)

Halotti csend.

MÁRIA: Istenem mi lesz most?

KÁIN: Nem szabad még jobban összeesnünk, nem adhatjuk fel!

TUNYA ÚR: (a gödörben állva) Pontosan! Ha hibáztam is, helyrehozom! Isten engem úgy segéljen! Már tudom is, mit kell tennem! Káin, gyere, segíts ki! Mit utálok a legjobban?

MÁRIA: Magadat?

TUNYA ÚR: (meglepődve) Azt is. A gépeket! Mit kell tehát tennem?

KÁIN: Tüntetést szervezned a gépek ellen, vagy esetleg odaláncolod magad egy géphez, vagy éhségsztrájk, esetleg gépellenes propaganda valamilyen nyílt kommunikációs csatornán…

TUNYA ÚR: (tűnődve) Esetleg… De én maradok a géprombolásnál! Reszkessenek Teszi úr gépei!

MÁRIA: Addig én intézkedem a verseket illetően.

KÁIN: Milyen verseket illetően?

MÁRIA: Ábelé, Ábel versei…
Hasonló történetek
16569
Kimentünk a homokba és végigcsókolta a meztelen testem. Gondoltam, hogy gyönyörű estém lesz. Simogatta a melleimet, szívogatta a kemény mellbimbómat. Egyre lejjebb haladt a szájával. A combom belsejét puszilgatta és közben az ujját bedugta az akkor már nedves pinámba és a G-pontomat masszírozta. Nagyon ügyesen csinálta, eszméletlenül felizgatott...
23772
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: