Történetek

Már az íróasztalnak támaszkodik, heves ostrom alatt van szegény.
Feje hátra feszül, mikor tenyerem mellére siklik, egyik keze már férfiasságomon, egy nadrág férkőzik közé és közém.
A nyaka, oly szép ívben feszül, már átadta a teste magát a vágynak, egy tökéletes pillanat ez, zubog a vér az erecskében.
Odahajolok, leheletem megérinti...

Újra magam vagyok. Tudom, hogy ma este újra ott lesz, újra ott a tükörben. Ott lesz a démonom, az a nő, akit mindennél jobban gyűlölök. Leülök az ágyamra a szép új tükrömmel szemben. Még nincs itt, még. Alig telik el 10 perc és ott van. Ott áll a tükörben, vigyorog. Az a gonosz, gúnyos vigyora az idegeimre megy. Nem ijedek meg. Nem fog újra hatalmába keríteni, azt nem hagyom...

Minden kétséget kizáróan, 2008 nyara volt számomra az a nyár, ami megváltoztatta az életemet, de az idei nyár emléke is örökké a szívemben lesz. Az egész ott kezdődött, hogy az indulás előtti napon megfogadtam, hogy idén egy dologért jövök ide: Olasz embereket megismerni. Mindegy, hogy fiú, lány, öreg vagy fiatal, a lényeg, hogy olaszokkal beszélgethessek...

- Na és... miért vagy itt? - tudakolta.
- Én csak... ide jöttem gondolkodni.
- Charlie miatt, igaz? Figyelj Walesz - mondta becsukván a könyvet - , nem a te hibád. Én is tudom milyen ez. David lelőtte, és ennyi. Vége. Nem tehetünk már semmit.
- Bassza meg! Én csak... annyira nem értem. Odaértünk, és beszéltünk a tettessel. Az meg egyszerűen...

Az árvaházban gyűlöltem mindent, és mindenkit. Utáltam a penészes szagú ágyneműtől kezdve a pálinka szagú nevelőkön át a mocskos, víztől irtózó gyerekekig. Semmi nem volt ott, csak kosz és bűz. De mi volt a társaim gyűlölete ahhoz a pusztító haraghoz képest, amikor nem engem vittek el, hanem valamelyik mocskos kis senkit...

- Adam bejönnél egy kicsit? – szólt ki a menedzsere.
Adam bement. Miről beszélgethetnek? Megöl a kíváncsiság. Habár nem tudom eldönteni, hogy annak örülnék, ha megkapnám a munkát, vagy annak, ha nem. Nyílik az ajtó. Adam és a menedzsere, Tom lépnek ki rajta. Odajönnek hozzám. Adam virul.
- Gratulálok tiéd az állás, mától az asszisztensem vagy – mondja Tom és a kezét nyújtja...

– Na, mi kellene? – kérdezte valamivel emberibb hangon.
- Ami múltkor – mondta, majd zsebébe nyúlt, és a pénzt Júdás felé nyújtotta, aki azt szó nélkül zsebre tette, majd a fiú zsebébe nyomott egy kis zacskót. Ő ahelyett, hogy azonnal távozott volna, csak állt.
- Na mire vársz?
- Múltkor nem ennyi volt… – kezdte félve, de Júdás belé fojtotta a szót:
-Drágulnak a dolgok, kölyök. Ha nem hallottad volna, válság van a nagyvilágban. Ez a drogpiacon sincs másként....

Persze a homályban nem sok látszott mézédes barackjából, de ezt a gondolatot el is hessegettem, más volt most fontos, hisz ez az előjáték része volt. Finoman ismét beolajoztam a tenyerem, hogy édes forrongó bőre ne ránduljon össze a hideg olajtól. Óvatosan, de annál érzékibben masszíroztam a fenekét, jól meggyúrva őket, hisz a feszültség bárhova elbújhat…

- Jó napot, a hirdetésre jelentkeznék, tudja a kiscica érdekelne – szólt a fiú a telefonba határozottan.
- Igen? - Érdeklődött egy kedves fiatal női hang.
- Tulajdonképpen csak két kérdésem lenne. Hol nézhető meg, és mennyibe kerül.
- A belvárosban van, tudja írni a címet? – bediktálta. - A tizenhatos ajtócsengőt kell megnyomni, lift balra.
- És az ár?
- Abban biztosan megegyezünk. Először nem akarja megnézni, mit vesz?
- De tulajdonképpen igaza van,...

Úgy helyezkedtünk el, hogy a fejem lelógjon egy kicsit hanyatt fekve az ágyon. Bence odatérdelt és finom, lassú tempóban dugta a számat. Igazi püspökfalat farka van, bármeddig elszopogatnám. Robi eközben nyelvével bejárta minden porcikámat a lábam között. Nyelvtechnikája leírhatatlan volt, ha nem épp Bence farka tölti ki a számat, biztos megint felébresztettem volna a szomszédjaimat...