A félvérség

1952-t írunk. Ezen a napon is esett az eső, pont úgy, mint az elmúlt 2 napon.
Sétáltam az úton haza felé mikor találkoztam Fredel a postással, aki után elneveztem a macskám. A szüleim eltávoztak az élők soraiból mikor 6 éves voltam, testvérem nem volt, aki mellet maradhattam volna, ezért kerültem az árvaházba rá 2 héttel elvittek onnan egy fiatal házaspár, de ott sem bírtam és elszöktem az utcán éltem egy ideig, mígnem találkoztam Mirelell. Ő befogadott és fel öltöztettet, beíratott iskolába. Lett egy testvérem Maya, akit szintén az utcán talált. Ma már 23 éves vagyok, és nyári szünet van. Nem volt sokk barátom ellentétben Mayával (megjegyzem nem csak jó, hanem rossz is). Számunkra így volt jó.
Szerda reggel van. Szerettem a reggelt, mindig vidám, vagyok tőle, de a mai nap különleges nemcsak nekem hanem, Mayának is, mert ma kapjuk meg a levelet, amibe benne van, hogy felvettek-e a Jenemi Johns Gimnáziumba.
- Miri, Miri jött e levelünk? Kérdezi Maya Mirelell-től de, mi csak Mirinek nevezzük.
- Igen, oda raktam a polcra, mire befejezhette volna Miri a, mondatott addigra már a nappaliban voltunk és a polcnál volt a levél, ami olysokat jelent a továbbiakban,
- Először te.
- Inkább te.
- Én mondtam hamarabb.
- Rendben, meggyőztél.
Kinyitottam a levelet nem vettek fel.
- Most nyisd ki te.
- De előbb mond el, mi van a tiedben
- Nem vettek fel.
Maya is kinyitotta, de őt sem vették fel.

Napokig kerültük a témát. Miri minden nap készített valami finomat, hogy felviduljunk, de nem sikerült. Egy héttel rá jött egy levél a Death And Live Grammar School iskolából, hogy felvettek Mayával meglepődtünk, mert nem küldtünk semmiféle felvételi lapot.
Miri szerint, ha már ide felvettek, akkor járjunk ide, hisz nem jelentkeztünk sehova így végül gond nélkül bele mentünk, bár egyfajta rossz érzés kapott el, ha a nevére gondolok.
Hétfőn bementünk a suliba. A portást találtuk, csak akit Sebastian-nak hívták. Ő elmondta, hogy ide jöjjünk vissza délután mikor itt lesz az igazgató vagy az igazgatónő. Vissza is jöttünk. Mikor kint várakoztunk, akkor néztem szét igazán az iskolában, tetszet, nagyon is.
Mikor beszéltünk az igazgatóval akkor mindent elmondott a végén már csak egy kérdésem volt hozzá, hogy miért, pont minket vettek fel a suliba.
A válasza egyszerűen csak annyi volt, hogy jókor voltunk jó helyen de mire visszakérdezett volna Maya mit ért ez alatt nem válaszolt csak kiment, és azt mondta,,sürgős dolga akadt”.

Már csak fél hónap volt a suliig de már annyira izgultam, hogy megy majd a beilleszkedés, míg Maya inkább azon törte a fejét, hogy hanyadikos pasit szerezzen, mert nála nem csak a külső, hanem a kora is számított.

Szeptember elseje, elég fura napnak indult.
Először ott kezdődött, hogy mindenbe és mindeknek nekimentem reggel, mert olyan fáradt voltam és ebből adódóan figyelmetlen is.
Mikor elérte az óra a 8: 00 órát Maya és én már az évnyitón voltunk és egyre többen gyűltek az aulában. Hírtelen megláttam valakit, aki engem figyel és rá pár másodpercre el is tűnt. Azt hitem hallucinálok, de nem megint engem figyelt. Érdeklődve néztem, ahogy Maya mindenkivel beszél, aki csak a közelében van. Én, pedig csak kémleltem és néztem másokat addig az idegen engem bámult. Elhatároztam magam, ha vége az ünnepségnek odamegyek és megismerkedek vele mire észbe, kaptam a zene máris szólt.

Fél óra múlva vége volt az ünnepségnek, épp azon voltam, hogy Mayával haza megyek akkor eszembe jutott az a fiú és mikor visszamentem megnézni eltűnt, mintha ott sem lett volna, de mikor újra körül néztem sokkal kevesebben voltunk. Akkor pont ugyan az érzésem volt, hogy sokkal kevesebben voltunk, mint az évnyitó elején, pedig még csak most lett vége az évnyitónak.
Haza fele megint rossz érzés töltött el. Maya és én külön jöttünk haza, mert ő elment egy másik fiúval. Mikor az utcánkhoz értem hallottam valakit mögöttem, de csak a szélnek tudtam be. Tévedtem az a srác volt, aki a suliban volt. Gyorsítottam de ő is. Legnagyobb örömömre és meglepetésemre házunk előtt találtam magam és gyorsan be is mentem felsiettem a szobámba, hogy megnézzem kint van- e az idegen, hála az istenek nincs
Ott bár hozzá teszem, nem vagyok istenhívő, mégis most hálát mondtam az istenek.

Este Maya elmesélte mit csináltak avval a fiúval, akit aznap megismert, de szerintem csak a felét és annak is csak a jobb változatát. Reggel mikor felkeltem, csak arra emlékszem, amikor az a szörnyű estén a szüleim meghaltak és én nem tudtam segíteni ott álltam de, nem láttam csak hallottam anyám sikolyát és apámat, mikor azt mondta anyámnak, hogy bújtasson el, és mikor arra kerülne sor felriadtam csak arra emlékszem mikor Maya, azt mondta:
- Fortuna, Fortuna ébredj!
- Mi van már?
- Kelj fel és siess, mert elkésünk a suliból
Nagy nehezen kikászálódtam és elkezdtem készülődni. Elértük a sulit hirtelen felbukkant az a fiú, aki engem követett. Szerencsémre Maya mellettem volt és még ezer diák.
Maya megint találkozott avval a fiúval és leléptek én, meg egyedül maradtam ekkor a fiú a semmiből ott termet és megkérdezte:
- Hogy hívnak?
- Fortuna Wentra
- Én Airon Hexa
- Melyik osztályba jársz, mert látszik, hogy új vagy.
- A 9/C- be
- Akkor menj 2-szer balra és ott lesz az osztályod.
- Köszönöm.
Mielőtt befejeztem a mondatom ő eltűnt, mint az évnyitón.
Az osztályba érve csak azt láttam, ahogy a tanár a táblánál ügyködik és én azt hittem, hogy elkések (bár tudom, hogy a templomba kell hinni!) tájékoztattak a többiek, hogy ő szokta hamarabb elkezdeni az órát. Szerencsére nem kaptam semmit sem.

4 egymást követtő óra után már meghalok ott helybe ,mikor a tanár elő vett egy wiskyt és nyelt egy nagyot mindenki, nézte a szünetbe mesélte valaki, aki már egy éve ugyan ide jár, hogy a vén öreg már rég iszik csak már nem sok, van hátra a nyugdíjig. Aztán jött az ötödik óra. Az, ami ott történt utána én már 2 wiskyt is benyomtam volna.
Az óra eleje normális volt de amint letelt a 15 perc hirtelen a szájában a két foga megnőtt. Hírtelen a pokolban mentem volna és ezt a rémálmot, adják be nekem, de rá kellet, jöjjek, nem álom, ÉRTED EMBER NEM ÁLOM!!! És észrevettem, hogy a napokban isten hívő leszek, mert annyi fura dolog történt velem de az szinte már a legmélyebb rémálmom egyikét cseréli fel. Nem jött ki a hangomon semmi. Valaki az osztályból azt mondta, hogy:
- Tanár úr kérem, ki van a foga.
- Köszönöm Timothy.
Az óra után megkerestem Mayát, aki jól szórakozott az újdon sült barátaival.
Elhívtam tőlük és megkérdeztem mikor lesz vége az órájának ő neki ez volt az utolsó.
Így hát elbúcsúztam tőle és ő ment a pasijával, akit tegnap csípett fel. Én haza fele menet azon gondolkodtam vajon miért nem akadtam ki végül is a látottakon. Mikor az utcánkba érve éreztem a frissen csinált sütit akkor hirtelen a semmiből felbukkant Airon Hexa.
- Szia
Hiba köszöntem, de ő csak bámult és bámult.
- Mi járatban vagy. Kérdeztem, de ő csak nézet tovább. Egyszer csak megszólalt:
- Ki vagy te?
- Hát Fortuna
- Ki vagy te? Kérdezte újra, de én ugyan ezt válaszoltam, amikor egyszer csak megjelentek a fogai, mint Alpius tanár úrnak.
- Mit akarsz?
- Mond, meg ki vagy!
- Megmondtam Fortuna.
- Hazudsz te is olyan vagy, egy átkozott félvér, ne tagad, mi a neved?
- Nem tudom, miről beszélsz, és mondtam már Fortuna vagyok.
- Egyszer már mondtad te szajha, most pedig mond el az igazat, vagy különben meghalsz!!
- Tényleg nem tudom, miről beszélsz.

Ekkor az utcán feltűnt egy szomszéd öregember.
- Fiatalember engedje el azt a kislányt! - de minden hiába egy pillanat alatt elkapta a nyakát az öregnek, és kitekerte majd a fogával, kiszívta belőle a vért. Én futottam, mint az örült ,de nem volt meg az a szerencsém, mint volt. Elkapott, és elkezdte volna szívni a véremet, mikor egyszer csak elrepült fél métere tőlem, nem tudom mitől, de csak megint hálálkoztam annak a bizonyos teremtőnek. Gyorsan elszaladtam a házba, és kiabáltam Miri után, de sehol sem találtam. Kerestem, de sehol sincs. Akkor megpillantottam egy cetlit, amin rajta volt, hogy elmegy a szomszédhoz, mert beteg lett és csinált neki citromos sütit.
Hírtelen eszembe jutott az illat, amit az utcán éreztem és onnan jött, ahol az előbb Airon megtámadta
- Jajj neee! Miri vigyáz. Nem tudtam, mit tegyek, vagy átmegyek és Airon megöl engem vagy már Mirit megölte. Féltem hogy mi lesz. Aztán nem gondolkodva átrohantam a szomszédhoz. Mivel Airon nem volt kint és nem jött be a házba utánam ezért gondoltam már elment. Igazam volt Miri épségben volt csak azt láttam, hogy a kapuról bámulja a szomszéd hulláját. Oda futottam hozzá és megkérdeztem, hogy jól van- e. Ő bólogatott, de valahogy nem hittem neki ezért bekísértem a házba. Miri javasolta hogy ne mondjuk el senkinek és én mint egy jól nevelt kislány csak egyet értettem vele.

Másnap reggel csak azt tudtam, hogy tegnap korán lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre. Mire felkeltem addigra Maya is az ágyban volt. Őt valamiért nem féltettem. Talán, azért mert jobban tudott magára vigyázni vagy, mert jobb volt az ösztöne? Nem tudom csak, azt hogy ő jobb volt szinte mindenben.
Reggel elindultunk, de azért Miri óvatosságra intett minket.
Én féltem hogy Airon ott lesz, de nem jó égnek köszönhető plusz már megint istenek köszönök mindent, lassan úgy érzem, hogy tényleg vallásos leszek. Mikor elkezdődött
Az óra 2 fiú a hátam mögött valami éles tárgyal babrált, és mikor hátra néztem csak rám kacsintottak. Nem tudom miért, de úgy vonzott, mint méhet a méz. Kicsöngettek. Kint a fiú leszólított.
- Szia én Leó vagyok és te?
- Én Fortuna.
- A szerencse istennője. Remélem lesz olyan szerencsém, hogy velem eljössz egy kicsit lógni a suli után valamikor. Mit szól?
- Rendben, haza kísérhetsz és közben bszélgethetünk.
- Akkor majd találkozunk. Szia.
- Szia.

Délután haza fele menet arra gondoltam, talán félre értettem valamit és nem ma, hanem majd máskor. Nem számít gondoltam magamba, de akkor is jól hallottam azt beszéltük, meg hogy haza kísér, ezáltal bebizonyította hogy csak egy nagy átverés volt.
Mikor már csak 3 utcányira voltam a háztól találkoztam vele és elnézést kért, hogy késet csak egy haverjának segített. Az út hátra levő részét jól eldumáltuk jól éreztem magam mellette és biztonságba de, újra ugyanaz az érzés fogott el, hogy rosszul vagyok minta, követnének. De csak fáradt lehettem.

Este Maya elmesélte, hogy milyen volt a randi Phonexel. Én azért titokban tartottam, ami délután történt. Este végig azon izgultam mi lesz holnap. Így aludtam el de a vége újra az lett felriadtam álmomból amint újra és újra átéltem a szüleim halálát.