lopakodó farkas adatai

Nagyon szerény körülmények közt, mégis jól elvoltunk, mert ahogy szokás mondani: Mindenütt jó, de legjobb otthon. Ez számomra új. Ezen nem kell sokat filoznom, bármit is mond Airon, elszökök innen. Na és ha nem tévedek, akkor Mrs. Lakroa segíteni fog, mivel úgy tűnik, nagyon nem kedvel. Már csak azon kell gondolkoznom, hogyan ússzam meg az estélyt, mert semmit sem tudtam róla azon kívül, amit olvastam. Nem tudtam se táncolni, se olyanról beszélni, ami nemesek témája...

Már harmad napja nem volt senki sem nálam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a temetőbe és meglátogatom Mayát és Mirit. Szépen rendet raktam a sír körül, friss virágot tettem és gyertyákat állítottam. Haza fele azon gondolkodtam, ki készíthette a sírokat, mert mikor a fiúk jöttek át, egyszer azt mondták, elintézték a sírokat, de hiába kérdeztem hogy ki volt ők sem tudták, csak azt, hogy eltemették a hamvaikat. Bárki is volt, hálás voltam neki...

- Mit keres itt egy félvér a késői órákon?
- Ki vagy te? Ha megmondod, akkor én is megmondom.
- Miért is érdekelne engem a te dolgaid?
- Mert az előbb kérdezted, hogy mit keresek itt.
- Mi vagy te, talán egy ismétlő papagáj? Na akkor mond el ki, vagy és mit keresel itt.

- Ne félj Fortuna, nem engedem, hogy bántson. Amúgy is egy ideig nem mer megtámadni, amíg megvédlek addig nem.
- Kösz ezzel nagyon megnyugtattál, egy idegbeteg állat bántani akar, és te megpróbálsz megvédeni, bár azt ne feledjük, hogy bármit megtenne azért, hogy megöljön. Hát szerintem senki se tudd megvédeni tőle bármilyen erős. Ezt ne vedd sértésnek...

Egyszer csak megálltunk. Egy nagy csattanás kizökkentett. Sikításokat hallottam kintről és ordítást. Éreztem, ahogy a támadóim eltűntek én, pedig a földre estem először nem láttam semmit, mert meg volt kötve a szemem.
Aztán megismertem a hangot, Leó hangja volt az.
- Fortuna jól vagy?
- Igen, azt hiszem igen.
- De honnan tudtad, hogy baj van, és itt vagyok?
Egyrészt már nem vagy bajban. Kettő gondoltam, hogy Airon küld utánad valakit...

Én futottam, mint az örült ,de nem volt meg az a szerencsém, mint volt. Elkapott, és elkezdte volna szívni a véremet, mikor egyszer csak elrepült fél métere tőlem, nem tudom mitől, de csak megint hálálkoztam annak a bizonyos teremtőnek. Gyorsan elszaladtam a házba, és kiabáltam Miri után, de sehol sem találtam...