A félvérség II.

Mikor reggel bementem a suliba akkor láttam, Leót. Várt valakit azt hittem engem, de tévedtem egy szőkés barna hajú lányt, akit a válnál fogva sétáltatott be én hirtelen mérges lettem, de megnyugtattam magam, hogy úgy se lett volna komoly kapcsolat, így csak jobb, ha úgy gondolok rá, mint egyik osztálytársam. mikor már az épületbe értem, sajnos megpillantottam Airont aki csak villámokat szórt felém, és egyben olyan nyugodt volt mintha ő maga lenne az elpusztítatlan halál. El akartam mellette menni, de elkapta a karom és elhúzott magával az egyik terembe, ahol senki se volt. Nem mertem ellenkezni. Féltem hogy bántani fog.

Legnagyobb félelmem és bánatom egyszerre lett, mikor megpróbált megütni, de Phonix és Maya ott volt hála istenek és megmentettek. Bementünk a gyengélkedőre, elmondták, hogy Aironnak nem én lennék az első, akit megvert volna. De nem kell félni szigorú szabályok voltak a vámpírok és a farkasok közt.
A fülem ketté állt és elállt a lélegzetem, amikor a vámpír és a farkas szót hallottam.
Phonix megkérdezte beszéltem már vele, én elmondtam a pár nappal ezelőtti incidensünket.
Ő egy pillanatra meglepődött, amikor azt mondtam, hogy félvér vagyok. Azt nem mondta, hogy miért csak, azt hogy a múltamhoz van köze, és ezt nekem kell kiderítenem.

Mikor a történteket meghallotta Leó csak annyit mondott, hogy szóljak, ha baj van és segít nekem. Legnagyobb megdöbbenésemre Maya és Phonix csókolózva elment, engem, pedig egyedül hagytak. Elindultam haza felé, amikor 2 idegen elkapott és behurcoltak egy sikátorba. Féltem elégé, hogy most mi lesz, de hiba próbáltam volna menekülni, nem tudtam, mert mindketten erősek voltak én, pedig gyenge én már a sokktól nem nagyon éreztem semmit a külvilágból, csak arra tudtam gondolni, hogy Maya biztosan jól van, hisz Phonixal van, és nem eshet baja. Eszembe jutott megint az az este, amikor a szüleim meghaltak és Phonix is azt mondta a válaszokat a múltamban, kell keresni. Talán amiatt, mert én hasonlítottam arra a lányra, akit megütött vagy egy régi ismerősére még nem tudom a választ, de kiderítem bármilyen félős vagyok. Egyszer csak megálltunk. Egy nagy csattanás kizökkentett. Sikításokat hallottam kintről és ordítást. Éreztem, ahogy a támadóim eltűntek én, pedig a földre estem először nem láttam semmit, mert meg volt kötve a szemem.
Aztán megismertem a hangot, Leó hangja volt az.
- Fortuna jól vagy?
- Igen, azt hiszem igen.
- De honnan tudtad, hogy baj van, és itt vagyok?
Egyrészt már nem vagy bajban. Kettő gondoltam, hogy Airon küld utánad valakit.
Harmad részt, miért nem használod a farkas oldalad, így jobb lenne, és tudnám, ha bajban lennél.
- Hogy érted hogy farkas oldalam.
- Hááát te nem tudod?
- De mégis mit?
- Én nem mondhatom meg de, annyit segíthetek csak, hogy a válaszokat a múltadban kell keresni.
Pár másodpercre el is tűnt pont úgy, mint ahogy Airon is.
Én már semmit sem értek, farkas oldalam és hogy a múltamhoz köze van. Esküszöm megbolondulok, bár azt sem adják könnyen, de én szerintem hamarosan az lesz a vége.
Lassan haza kóboroltam.
Maya és Miri már vacsoráztak én, inkább kihagytam. Vettem egy forró fürdőt és lefeküdtem. Maya nem említett semmit sem, mert tudta, hogy békére és csöndre van szükségem. Már három napja a támadásnak, és nem láttam se Airont, se Leót. Valamiért azt éreztem, hogy nem csak véletlen.

Az első óra kémia volt. Aprius Enquates tanár úr a nevéből ítélve spanyol vagy olasz név lehet. Órán azt mesélte, amikor a zöld csőben lévő folyadék és a kékben levő összetalálkozik
Akkor bejött az órára az igazgató titkára, hogy látni kíván a nagy főnök. Magával vezetett azon a 7db lépcsőn, ami nekem többnek tűnt, de én már semmin se lepődök meg.
Mikor felértünk, a titkár benyitott, az igazgató ép a könyveket bújta. Becsuktam az ajtót
magam után. Köszöntem, de meg se hallotta, ezért újra köszöntem csak hangosabban:
- Jó napot kívánok igazgató úr.
- Jó napot.
- Azt mondták hívatott!
- Igen- igen. Nos csak arról lenne szó, hogy megkérdezném kik az ön szülei?
- Hát tudja az én szüleim meghaltak mikor én 7 éves voltam.
- És aztán mi történt, ha szabad tudnom?
- Árvaházba kerültem, majd egy fiatal házas párhoz, akiktől megszöktem. Az utcán éltem 2 évig mikor egy nap oda jött hozzám Mirella és magához vett.
- És mit tudsz az igazi szüleidről?
- Semmit, mint ahogy mondtam már 7 éves voltam mikor meghaltak.
- Sajnálom a szüleidet.
- Köszönöm.
- Mit tudsz a farkasokról és a vámpírokról?
- Semmit.
- Ez nem igaz láthattad Alpius fogait, mikor néha kijön, tudod már nem fiatal, és nem figyel már mindenre.
- Ez igaz.
- Akkor elmesélem a történetet. Régen a vámpírok és farkasok nem léteztek, mikor még csak halandó emberek élte. Egy terhes asszony az erdőben ment hazafelé mikor megharapta egy denevér különösebben nem esett baja. Majd később egy farkas vadászott és az is megharapta a nő igen erős volt és így túlélte a súlyos sebeket, megszülte őket egy lány és egy fiút. Az asszony belehalt a szülésbe. Így született meg az első vámpír és az első farkas. Mindig jobban voltak addig, míg a lány át nem hozott a halandókból egy példányt és vámpírt csinált belőle. Ez az öcsének nem tetszett és alapított egy sajt klánt. A lány ezért annyira megharagudott, hogy háború lett, és egyre több ember halt meg, vagy lett vámpír, hogy jobbnak látták, ha kötnek egy szerződést a farkasok és a vámpírok. Vámpír, farkas nem szűrheti össze a levet se emberrel vagy a két faj közt, nem ölhetik meg egymást ok nélkül. Ez sokaknak ez nem tetszett. Lázadás tört ki mind farkas mind vámpír közt, ezért a testvérek tűzszünetet kötöttek. Bár leverték a lázadást emiatt viszont elégé meggyengült és elfogytak a követőik.

Igaz lettek úgymond félvérek is mint például te aki fél vámpír és fél farkas vagy.
Ezen a mondaton leesett az állam és nem akartam hinni a fülemnek.
- Elnézést tanár úr de én ember vagyok és nem félvér.
- Várj, még nem mondtam végig a történetet. Miután csak tiszta vérűek születtek a félvéreket, elkezdték ölni. Mivel a szüleid tiszta vérűek voltak nem lett volna szabad össze szűrniük a levet. Aztán megszületett az első szülött gyermekük egy fiú. Akit a nagybátyja nevelt fel. Viszont kiderült hogy van még egy gyerekük. Az, pedig te vagy.

Eddig azért nem jöhettünk rá mert, nem tudtad használni az erőt, emberek közt nevelkedtél és ez elrejtett a mi világunk elöl. De az máig is rejtély hogy ki a fiú akit a nagybátyátok nevelt, mert mikor a fiú elérte az 5 éves kort eltüntette és soha többet nem látta senki. Érted már, hogy miért neveztek félvérnek. Viszont azt legalább tudod hogy vannak még élő rokonaid. Szeretnél még valamit megtudni?
- Igen, maga honnan ismeri a szüleimet és kik voltak ők, mi volt a nevük?
- Hát gyermek, a kérdéseidre nem válaszolhatók, de keresd meg a nagybátyátokat.
- És ki ő?
- Azt is neked kell kiderítened. Csak annyit segíthettek, hogy ha megtalálod a kérdéseidre a választ, akkor csak magadra számíthatsz és fontos döntés elé leszel állítva.
- Ez segítség lenne?
- Igen, ez felkészít a továbbiakban.
- Ez hogy érti?

De hiába kérdeztem, utána már csak egy nagy semmi maradt. Elindultam haza felé. Mikor haza értem csak Fred beszélt Mirivel, a nemrég történt halálesetről és ráadásul megtudtam, hogy nem ez volt az egyetlen gyilkosság. Valaki lemészárolt egy egész családot, majd feldarabolta őket és felgyújtotta a házukat. A legkülönösebb az volt hogy sehol se volt vér csak karmolások és kéznyomok. A rendőrség szerint egy nagy bűnszövetkezet tette, akik kannibáloknak érzik magukat és ez nekik az egyetlen, amit tehetnek ellene. Több ilyen esett volt már számos országban és csak remélni lehet, hogy gyorsan elmennek innen. De Miri és én csak néztük, ahogy Fred ránk nézés mondta, hogy ilyen szörnyű tettek után nem ártana egy férfi a házba.
Mirella erre azt válaszolta, hogy mi meg tudjuk védeni magunkat az ilyenektől, és nem kell félteni minket. Bár én már sejtettem, hogy ez közel sem ilyen egyszerű, és több az esély arra, hogy igenis mi leszünk a legközelebbi célpont. Jobb, ha erről nem szólok Mirinek, mert csak felzaklatnám, vagy nem hinne nekem, legrosszabb esettben csak kinevetne, és rám szólna, hogy ne viccelődjek ilyenekkel. Hamarosan elköszöntünk Fredtől, Mirivel bementünk a házba és megterítettünk, Hogy mikor Maya hazajön, addigra lehessen enni. 2 óra múlva már jóízűen falatoztunk és nevetgéltünk.
Délután megformáltam a leckét, amit Alpius adott. Este lefeküdtem aludni, Maya jó
Éjtett kívánt, majd ő is lefeküdt. Rá legalább félórával neszre ébredtem, megnéztem mi az. Nyugtalanul, remegve néztem ki az ablakon. Szerencsére csak Maya volt. Phonixel szököttel éjszaka. Bár én meg sem lepődtem, mert Maya gyakran csinált ilyet a fiúival.

Reggel arra ébredtem, hogy Maya az ágyban van már, és alszik, mint aki örök álmát
Alussza. Hagytam aludni végül is hétvége volt és nem volt semmi fontos dolog
senkinek ma. Lementem a nappaliba ahonnan finom illatok áradtak.
- Szerbusz kincsem jól aludtál?
- Igen, Miri és te?
- Én is, bár mikor Maya kiszökött azzal a fiatal emberel azért aggódtam. Viszont úgy kb. fél órával haza is érkezett sértetlenül. Amúgy kora reggel téged is keresett egy fiú.
- Kicsoda?
- Én nem tudom a nevét, csak azt tudom, hogy egy sármos barna hajú, zöld szemű, izmos és jól nevelt fiú.
- Biztos engem keresett?
- Igen, ha a te neved Fortuna Wentra, vagy talán máshogy hívnak?
- Nem, de biztos engem keresett, mert én nekem nincs olyan ismerősöm. Ha csak nem Leóra gondolunk, mert ő barna is és zöld a szemszíne is. De vajon mit kereset itt?
- Mit mondott neked Miri?
- Semmit, csak azt kérdezte itthon vagy e, én pedig mondtam, hogy alszol. Azt mondtam hogy jöjjön vissza később, de ő azt mondta, hogy majd felkeres valamikor.
- Semmi mást nem mondott?
- Nem, de miért nem kérdezed meg tőle hisz az ismerősöd, te ismered nem én.
- Nem inkább egyébként is majd az iskolában elmondja.
- Szóval iskolatárs.
- Igen, de ne remélj semmit, mert van egy barátnője.
- Kár, pedig összeilletettek volna.
- Miri...
- Jól van na. Most pedig egyél, mert a reggeli a legfontosabb étkezés egy nap.

Egész nap azon törtem miért keresett Leó, és hogy derítsem ki hogy kik voltak a
szüleim, vajon megtudom e, vagy hogy milyen kérdésben kéne döntenem. Bármennyire erőltettem, meg az agytekervényemet nem jutottam semmire.