conny adatai

Fogalmam nincs, mennyit gyalogolhattam az út mentém, arra már nem emlékszem. Jött egy kocsi, és én stoppoltam. Újabb hülye húzás…
Emlékszem a férfi arcára. Hogy is felejthetném el... leparkolt mellettem egy régi Skodája volt, olyan elhanyagolt féle, én meg beszálltam...

Ne tudta, mennyi idő telt el, és nem tudta, hol van. Csak annyit érzett, hogy a teste átváltozik, valami más lesz, hallott hangokat, de az nem az erdő hangja volt már. Nem nyitotta ki a szemét, azt hitte, ha kinyitja olyan dolgot lát, amit nagyon nem akar. Emlékezetébe vésődött a vámpír tökéletes, ámde félelmetes arca, az izzó sárga szempár, és halvány emléke volt arról is, hogy valaki lágyan átkarolja és elviszi valahová...

A halál „kétesélyes” lehet: lehet, hogy egész életünkben azon görcsöltünk, hogy mennyire félünk tőle (itt elsősorban a pánikbetegekre gondolok), aztán, mikor eljön az idő, gyönyörű, kimondhatatlan érzések közt felemelkedik a lelkünk, és elgondolkodunk: miért féltem tőle?... Vagy - és ez a rosszabb eset - abban a hitben éltünk, hogy minden szép lesz és jó, ha eljön… aztán jön a sötétség és minden megszűnik...

Egy hét telt el azóta,
Hogy a szerelmem az igent kimondta.
Történt velünk azóta sok minden,
És az igenből később lett szerelem...

A szívnek pedig nem lehet parancsolni. Tél volt. Órákat ültem a hidegben a lépcsőházuk előtt, abban a reményben, hogy egyszer majd felgyullad a villany, és meglátom lefelé jönni alakját. Még akkor is, amikor már nem voltunk együtt...

Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok, hallgatok.
Két karomban gyermek vagy Te, hallgatlak...

Volt egy hang, egy gondolat,
Szívhez szólón simogat.
Volt egy szem, egy tekintet,
Örökre megégetett...

Két szem szemedbe néz,
A szádhoz ér egy száj,
Két kar ölel mohón,
Nem látom, mégis fáj! ...

"Ilyen dal bennem még nem szólt,
És így még sosem nézett rám az ég,
Csókod bölcsőm vagy sírom volt
Benned élek, s bennem élsz réges-rég ...

Tested ívbe feszül, apró nyögések törnek fel belőled, s nekem semmi nem fontos, csak az, hogy boldoggá tehesselek. Belemarkolsz vállaimba, s magadra húzol. Egymás szemébe nézünk, amikor belédhatolok. Lassan, óvatosan, finoman...