Forever Young 22.rész

22.    Szeret, nem szeret…
Brooklyn már biztosan túllépett rajtam. Jessica persze mindig az ellenkezőjét állította.
- Bass, Brooklyn még mindig téged szeret. Gyáva nyúl vagy, ha nem mered elhinni.
Erre általában az én ezt szoktam válaszolni.
- Nem, én realista vagyok, és hanyagolhatnánk a témát – nem szerettem Brooklyn-ról beszélni. Egyre többet nosztalgiáztam magamban róla. A szülinapjáról, a bulikról (és amire emlékeztem belőlük), az összes együtt töltött délutánról, és mindenről, amit együtt éltünk át.
9-ben mindig együtt mentünk a Jeffersonba, és van egy pár este, ami mind a kettőnknek kiesett. Jó lenne visszaemlékezni rájuk, de ezek sajnos a feledés homályába vesztek. Az emlékeim közt kotorászva visszaemlékeztem, hogy sokszor karöltve sétálunk a sötétben, együtt hintáztunk a játszótéren, együtt futottunk a rendőrök elől, és miután összejöttünk az ölemben ülve beszéltünk át éjszakákat. Nagyon hiányoztak ezek az együtt töltött percek, órák, napok. Ha lehetne, akkor mindent újra kezdenék egészen a verébtábortól, és azzal kezdem, hogy kiverem a lelket Patric-ből. Mindent bevallok Brooklyn-nak, és akkor talán minden máshogy alakul. Mindenesetre, ezt már sosem tudom meg.
- Te, hallottad, hogy mi van Biby-vel? – kérdezte Jessica, kizökkentve a nagy nosztalgiázásomból.
- Nem. Mért, mi? – kérdeztem, mert nem tartottam számon, hogy mi történik Biby-vel.
- Hát, tudod, hogy kézilabdázik, és egy csapatban van Richy-vel. Tudniillik, hogy a legtöbb lány, aki normálisan játszik, az mind kék, zöld foltokkal jön ki edzésről. És Richy mindig keményen dolgozott a csapatért, és most ők is készülnek a bajnokságra, mint ti – magyarázta lelkesen. – Hát, Biby csak azért jár, hogy mindenki sportos csajnak tartsa. Namármost, múltkor Richy véletlenül homlokon találta Biby-t a labdával, és Biby azóta nem is jár iskolába. Megan azt mondta, hogy kórházban van, és hogy ugyan semmi baja sincs, azért benntartják, mert az anyja fizetett, és be akarják mártani Richy-t.
- Istenem, hova süllyedt a világ! – háborodtam fel Biby viselkedésén. – De a diri bá soha nem menne bele!
- Ebben reménykedünk Richy-vel is!
Odapillantottam Rachel-re, és láttam, hogy tényleg eléggé strapált állapotban van. Ha Biby-ék tényleg ki akarják rúgatni, akkor komoly veszélyben van.
Március közepén megkezdődtek azok az intenzív edzések, amikre egész évben vártunk. Úgy volt, hogy Brooklyn tartja az edzéstervemet, de úgy tűnt, hogy ő már a csapatkapitány asszisztense lett. Én így megkértem Jessica-t, aki boldogan vállalta. Elég ciki lett volna, ha én PJ-t kérem meg, mert minden játékosnak a barátnője, legalábbis egy lány ismerőse segített. Én persze megbeszéltem PJ-vel is, hogy semmi olyasmit nem akarok Jess-től, de nem kellett neki magyarázni, tudta, hogy soha nem tennék ilyet vele. Ez a rang megtiszteltetés volt minden lánynak, hogy segíthet egy kosaras srácnak edzeni. A csapatkapitányt segítő lánynak kellett megszervezni a konzultációkat, amit a többi lánnyal folytatott, és figyelnie kellett a csapat összes tagját, hogy rendben halad-e az edzésük. Ez kissé kellemetlen volt számomra, mert ugyebár Brooklyn volt a csapatkapitány, Patric barátnője. Csak remélni merem, hogy neki is annyira kellemetlen ez, mint nekem. Egy jó ideje Jess sem beszél Brooklyn-nal, sőt PJ is mellőzi őt. Mind a ketten úgy tartják, hogy megváltozott, és a régi Brooks-ot szeretnék visszakapni. Az edzések során Brooklyn mindig ott volt, ahol én, figyelte, amit csinálok, és tudott minden lépésemről anélkül, hogy egyetlen szót is váltott volna velem. Én próbáltam koncentrálni, de ezt nem könnyítette meg Brooks folyamatos jelenléte. Jessica traktált, hogy ne foglalkozzak vele, ha pedig foglalkozom, akkor menjek oda hozzá, és beszéljem meg vele a dolgot, de erre még nem álltam készen. Egy nap, mikor csapatépítő tréninget tartottunk a városi pályán, érdekes jelenet játszódott le furcsa kis „Brooklyn-Patric-Jessica-Én” tetraéderünkben.
- Jó, akkor a fiúk álljanak párba, és párhuzamos passzolgatás, majd kosárra dobás, egyenlőre két kör! – kiabálta Brooklyn, hogy mindenki hallja, miközben a papírjait böngészte.
Összeálltunk a szokásos párokba, és elkezdtük a gyakorlatot, mire Patric párja elhagyta a labdát. Patric erre éktelen haragra gerjedt, és elkezdte lökdösni. Mindenki odaszaladt, és egy szűk körbe fogtuk őket. Brooklyn átfurakodott köztünk, és kétségbeesetten kiabálni kezdett.
- Valaki állítsa már le! – és erre két fiú odaugrott, és lefogta Patric-et a két karjánál fogva. Brooklyn is odament, és megpróbálta nyugtatgatni Patric-et.
- Semmi baj, ez nem olyan nagy hiba! Nyugodj meg! – de Patric csak torka szakadtából ordított.
- DE! EZ EGY OLTÁRI NAGY HIBA! ITT SENKI NEM FOGJA FEL, HOGY MI MÚLIK RAJTUNK? EZ NEM CSAK RÓLAD, VAGY RÓLAM SZÓL, HANEM A CSAPATUNKRÓL! ÖSSZE KELL DOLGOZNUNK, HOGY MEGNYERJÜK A BAJNOKSÁGOT! – mondta a csapattársának, aki elhagyta a labdát, majd kissé visszavett a hangerőből. – Ha nem tudunk egy csapatként játszani, akkor esélyünk sincs a TIES ellen!
- De ez akkor sem megoldás! Maximum többet gyakoroltok! Ne csinálj a bolhából elefántot! – mondta Brooklyn.
Mind elképedtünk, hogy milyen bátor. Mi, fiúk nem mertünk visszaszólni Patric-nek, de Brooks simán megmondta neki a magáét. Ah, istenem, ez olyan szexi! És csodák csodájára Patric lenyugodott. Vett egy pár mély levegőt, és csak ennyit mondott.
- Tartsunk szünetet! – és lazán megcsókolta Brooklyn-t. Engem még mindig elfogott az undor, hogy ezt szándékosan előttem csinálják. Jessica hozta nekem a vizet meg a törölközőt, és leültünk a kispadra.
- El tudod ez hinni? Ez gusztustalan! Gátlástalan, és szánalmas. Szerinted direkt előttem csinálják? – háborogtam.
- Szerintem csak Patric. Brooklyn biztos nem tenne ilyet! Carly tényleg azt mondta, hogy szerinte ezek ketten már összefeküdtek? – aggodalmaskodott Jessica.
- Azt – feleltem a legelítélőbb arccal, amit valaha vágtam. De titkon még reménykedtem, hogy nem, hogy Brooklyn nem változott meg annyira, és hogy még nem adta magát oda ennek a majomparádénak...
- És szerinted? Te biztos jobban ismered. Szerinted megtette?
- Szerintem? Nem tudom. Fogalmam sincs. Ha tudnám, akkor minden más lenne. De csak úgy nem kérdezhetem meg, igaz? Végtére is, semmi közöm sincs hozzá.
- Hát elismerem, elég furcsán jönne ki a lépés, ha csak úgy odamennél: „Szia! Figyelj már, csak úgy érdekelne: Ti véletlenül nem szoktatok szexelni?” – mondta, mire mind a ketten nevetni kezdtünk. Megszólalt a síp, és mindenkinek vissza kellett állnia játszani. Így belegondolva elég csekély az esély arra, hogy ők még nem...

Jessica gondolatai...
NEM FEKÜDHETTEK LE EGYMÁSSAL! – gondoltam magamban. El sem tudtam képzelni, hogy azok ketten összefeküdtek.  Patric-ből kinézem, de Brooklyn... Ő biztos nem tenné meg. Neki ez fontosabb annál, hogy csak úgy odadobja magát egy olyan alaknak, mint Patric.
Miközben azonban Brooklyn élte új, fényűző életét, nekünk egyre bonyolultabbá vált minden. Brian lassan összeomlott, PJ halálra idegeskedte magát Brooklyn miatt, Richy a kirúgás szélén állt, csupán mi és az igazgató küzdöttünk érte, és nekem kellett összetartanom a fél világot. Igyekeztem elegyengetni az ügyet, de Miss Forwood nem volt hajlandó enyhíteni a vádjain. Eltökélt szándéka volt, hogy tönkre teszi Richy-t. Mikor végre méltóztatott kijönni a kórházból, és felfüggesztette ál-kezeléseit, sor került arra a beszélgetésre, ami Biby, Richy, a szülők, az orvos, és az igazgató között folyt. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi történik odabent, mert végig kint ültem, hogy elsők közt tudjam meg, hogy marad-e Richy, vagy sem.