Forever Young 38.rész

38.    Mentségem, hogy szeretem
- Amíg nem volt más elfoglaltságom, egy párszor kifeküdtem a tetőre éjszakánkét a csillagokat figyelni. Szépek, igaz? – kérdeztem.
- Azok, de eltörpülnek melletted! – mosolygott le rám. Könny szökött a szemembe, miközben ott feküdtem a karjában. A hold megvilágította a víz fodrait, amik csábítóan fodrozódva hívogattak. A hajam szétterült a harmattól nedves füvön, Brian pedig fél könyökre támaszkodva cirógatta.
- Van kedved fürdeni? – kérdezte csibészesen mosolyogva.
- Csak ha elkapsz! – mondtam, majd felugrottam, és belegázoltam a vízbe. Eszeveszett tempóban kezdtem úszni, de az kiment a fejemből, hogy Brian évekig versenyúszó, és vízilabdás volt. Mikor észbe kaptam, már utánam úszott. Gyönyörű, izmos testtel siklott a vízben, mintha csak repülne, őrá nem hatott a víz hátráltató hatása. Egy szempillantás alatt mellettem termett, és felbukkant a fekete víz alól.
- Megvagy! – suttogta érzéki hangon, majd megcsókolt. A nyakába kapaszkodtam. A lábaimat a dereka köré fontam, mire Homer a hideg víz ellenére szinte azonnal életre kelt. Brian arcát elöntötte a pír, és lesütötte a szemét. Én hangosan nevettem rajta.
- Nevess csak! Nem is sejted, hogy ez milyen kínos nekem! – mondta csöndesen még mindig lesütött szemmel.
- Ne aggódj! Én ugyan ezt érzem, csak rajtam nem látszik. Mondd, mikor… szóval mikor jöttél először izgalomba tőlem?
- Hm, azt hiszem, hogy akkor, amikor a verébtáboros buszon visszaszóltál Patric-nek. Vagyis nem… Akkor amikor összeütöttük fejünket amiatt az áldott lap miatt, amit leejtettél a földre.
- Ah, igen az a lap! Ha az nincs... Akkor nem is tudom, hogy most hol tartanánk...
- És veled mi a helyzet? Mikor tettem rád mély benyomást?
- Már a legelső pillanatban kiszúrtalak, mikor megláttalak. Egyből feltűnt, hogy „Hm, ez a fiú... nem rossz!”
- Mi az, hogy csak „nem rossz”? – háborodott fel Bry.
- Jól van, akkor észbontó! De nem csak nekem tűnt fel... Richy egyből rázendített, hogy te milyen helyes vagy, és hogy biztos milyen kedves is.
- Oké, ezt megjegyeztem. Minimum elvártam volna, hogy ezt te mondd, de úgy látom, mégsem varázsoltalak el annyira, mint hittem. Szóval szerinted nem is vagyok... hogy is mondtad... Helyes?
- Itt lennék most, hogyha nem tartanálak helyesnek? Vagy mondjam ki? Oké. Szóval te vagy a leghelyesebb pasi, akit eddigi életemben láttam, olyan szívdöglesztően észbontóan, és elmagyarázhatatlanul szexin nézel ki, hogy menten elalélok, ahogy rád nézek. Elégedett vagy, vagy folytassam?
- Hát, nem is tudom, erről még meg kéne győznöd... – mondta gőgösen, majd elnevettük magunkat, és megcsókolt. – Ki kéne másznunk, nem? Meddig vagy elengedve?
- Anya annyit tud, hogy majd megyek. De ugye tisztában vagy vele, hogy egy darabig most nagyon fog utálni téged...
- De miért? – értetlenkedett Bry.
- Mert összetörted az ő egyetlen kicsi lányának amúgy is ingatag szívét. Nem tudta, hogy én egy acélból készült Vénusz vagyok!
- Inkább egy vattacukorból készült angyalka! – viccelődött Brian. Miután tényleg kikászálódtunk a partra, megnéztem a telefonomon az órát. 4:23. És 9 nem fogadott hívás. Anya. Anya. Anya. És még kétszer ennyi Anya. Biztos ideges. Én is az lennék...
- Brian, hazavinnél? Már késő van. Vagyis inkább kora reggel...
- Persze. De mondd, anyukád tényleg ki fog nyírni? Mármint... azét tartok ettől ez kicsit.
- Egy idő után megbékél majd. És én kiállok melletted! Akkor is, ha előveszi a légpuskát, vagy a hólapátot...
- Jézusom, esetleg nincs otthon egy shoot gun?
- Nyugi, csak ijesztgetlek, nem lesz semmi gond.
Felöltöztünk, és elindultunk a robogó felé. Mikor odaértünk, feltűnt, hogy ha Brian nem számított rám, akkor miért hozott két sisakot.
- Ja, a sisak? Egy csajjal jöttem, de mikor jöttél mondtam, hogy tűnjön el, és beugrott a vízbe. Szerintem megfulladt.
- Brian, nem vicces! – néztem rá áthatóan.
- Nem is viccnek szántam...
- Jézusom! – kiáltottam fel.
- Na, jó! Tényleg viccnek szántam! – nevetett Brian.
- Miért van, hogy minden emberen átlátok, téged kivéve? Mégis legtöbbször be tudom fejezni a mondataidat, kiolvasom a gondolataidat, de ilyenkor teljesen elveszek!
- Mit mondjak, ilyen a szerelem! – sóhajtotta Bry, és megcsókolt. – Egyébként, amikor a sisakokat hoztam arra gondoltam, hogy hátha... Hátha találkozok olyasvalakivel, akinek szüksége lesz egy fuvarra – mondta. – Hercegnő – és a fejembe nyomta az egyik sisakot.
Miután elindultunk végtelen biztonságban éreztem magam Brian mögött a Vespán. Egész úton hazafelé azon gondolkoztam, hogy milyen kegyesek hozzám az istenek! Elvesztettem Brian-t. És egy sor balszerencse történt velem, de kaptam egy második esélyt, ami nem mindenkinek adatik meg! Mikor megérkeztünk Brian leparkolta a járgányt, de a bukósisakot nem vette le.
- Ezt a biztonság kedvéért nem kéne fent hagynom? – bizonytalankodott, de én megkocogtattam a sisakját.
- Ne butáskodj, majd én megvédelek!
Mikor felértünk a lakásunk ajtajához, Brian megfogta a kezemet. Már a motoron is éreztem, hogy kerülget engem valami, de mikor felértünk, teljes mértékben rám szakadt egy végtelenül kába, fáradt érzés. Nekidőltem Bry-nak, aki csak várta, hogy anyukám kinyissa az ajtót. Hallottuk a kulccsörgést, és egy pillanat múlva már hallottam is anya szemrehányó hangját.
- Kislányom, ezért nem szeretem, mikor azt mondod, hogy majd jössz! – háborgott még zárt ajtónál. Egy pillanat múlva az kitárult, és anya csodálkozó pillantásával találtuk szembe magunkat. Ő azonban igen gyorsan összeszedte magát, és Brian-hez fordult.
- Mit hozol fel a mentségedre? – tette csípőre a kezét anya.
- Azt, hogy szeretem – mondta Brian nemes egyszerűséggel.
- Meggyőző válasz, próbaidőn vagy, most viszont irány haza! – enyhült meg anya, és a lépcsőház felé mutatott. Brian nem csókolt meg, csak éppen hogy súrolta ajkaival a kézfejem, majd egy csibészes mosoly kíséretében elviharzott. Anya a karomnál fogva behúzott, majd nekem esett.
- Hát téged meg mi lelt? Mi van Patric-kel?
- Szakítottam vele – mondtam bódultan.
- Na, de mikor? Ha jól emlékszem délután még együtt voltatok.
- Este...
- És Brian? Most akkor ti megint...?
- Úgy fest...
- És a hajad mitől vizes?
- Víztől.
- Na, jó, te teljesen beszámíthatatlan vagy. Most feküdj le, de holnap köteles vagy minden kérdésemre válaszolni!
- Oké, anya, akkor holnap válaszolok minden köteles kérdésedre! – mondtam bambán viccelődve, és betettem magam mögött az ajtót. Ledobtam magamról a vizes ruháimat, és egy hálóingbe bújtam, majd rögtön elnyomott az álom.