Belépő az Édenbe 13-14. rész

Tizenharmadik fejezet

Adam nagyot nyújtózott aztán felkelt. Éppen ideje volt, hogy kimenjen a temetőbe. Ott akart beszélni Evával. Bement a szállodai fürdőszobába és nekilátott ismét átalakítani magát. Azaz őrült Cooper előző nap aztán biztosan rájött, hogy ő volt a kocsiba, mert úgy rontott be a reptér épületébe, mint aki azt hiszi, hogy ott találja a messiást. Miután kiröhögte magát rajta, megváltotta a jegyét az esti gépre. Kiment a parkolóba, beült a kocsijába és visszament a városba. Beült egy moziba, aztán vásárolgatott, majd idejében leadta a kocsit és átment Washingtonba. A lakásához közeli szállodában szállt meg. Lefizette a portást, hogy megtudja, hogy Cooper nem ott szállt- e meg, aztán megvacsorázott és lefeküdt aludni.

Most elővette a neszesszerét. Hajfestéket, és kontaktlencséket vett ki belőle. Visszabarnította a haját, és olyan lencsét tett be, amitől a szeme sötétszürkére változott. Arca borostás volt, azt úgy hagyta. Felöltözött, aztán kiment a piacra. Megvette a legkopottabb ruhákat. Egy utcai vécében átöltözött, aztán kiment a temetőbe, és lefeküdt a sírral szembe. A kopott kalapot a szemébe húzta, és úgy tett mintha aludna. Az emberek megrökönyödve és undorral kerülték ki. Egész délelőtt ott feküdt, és már nagyon el volt zsibbadva, amikor a temetőőr oda ment hozzá. Megbökdöste és rászólt:
- Itt nem szabad aludnia!
- Jól van, na! - morgott - A cimborámat várom itt. A fene egye meg már itt sem feküdhet nyugodtan az ember?
- Majd hamár nem mozog, akkor igen. Ha megjött a cimborája kotródjanak innen! - mondta az őr és gyorsan elfordult, nehogy meglássa rajta a csöves, hogy megsajnálta.

Eváék délután négyre értek oda. Hatalmas csokor volt a kezükbe. Kicserélték a vázában a vizet és bele tették a csokrot a mellé a csokor mellé, amit még Adam tett oda reggel. Adam feltápászkodott, és dörzsölgette a tagjait. Már éppen elindult volna a két nő felé, amikor meglátta Coopert.
- A fene egyen meg te hülye! - dühöngött magában, és odébb oldalgott. - Mi a frászt akar ez a két lánytól. Valószínűleg csak arra vár, hogy én felbukkanjak, de mit akar tőlem. Biztosan dühíti, hogy felfedeztem a disznóságait. De akkor meg mért nem csinált ki, amikor költöztetett. Biztosan meg akarja tudni, hogy mi a feladatom. Vissza akar vágni úgy, hogy ő csinálja meg az akciót, ezzel örökre elvág a főnökség előtt, ő meg visszakerül a pikszisbe. A fene egye meg nincs elég bajom?! Nem kaphat el! Eva is veszélybe van, de ügyes, és majd kikerüli. Csalódottan elindult a kijárat felé. Útközben összetalálkozott az őrrel.

- Na nem jött a barátja? - kérdezte kedvesen az őr.
- Nem, hogy a fene essen belé! - morogta Adam.
- Vegyen egy kis búfelejtőt ezen! - mondta neki az őr, és egy pár dollárt csúsztatott a kezébe.
- Majd a maga egészségére iszom. - mosolygott vissza rá Adam, és elballagott. Bement az első patikába és a pénzt bedobta a hajléktalanoknak fenntartott segélyládába. Megint betért egy nyilvános illemhelyre, és átöltözött. Visszament a szállodába, becsomagolt és átment a lakásához. Leparkolt a közelben, egy kuka mellől összeszedett egy régi rossz plédet, felvette az ócska kabátot és kalapot, majd lefeküdt egy padra a házzal szemben. Nemsokára megérkezett a két nő taxin, meg Cooper a kocsijával. Eváék felmentek a lakásba, míg Adam továbbra is a padon feküdt, Cooper pedig a pad közvetlen közelében parkolt.

Az éjszaka hűvös volt. Adamot majd meg vette az isten hidege, Cooper is eléggé fészkelődött a kocsijában, úgyhogy reggel mind a ketten úgy döntöttek, hogy a következő éjszakát szállodában töltik. Így telt el a következő néhány nap. Reggel a két férfi elfoglalta a megfigyelő helyét. Cooper mindenhová követte a két nőt, arra várva, hogy Mary végre egyedül hagyja a húgát, és ő lecsaphasson, Adam pedig vigyázott arra, hogyha a másik lecsapna, ő a közelben lehessen. Vasárnap aztán mindenki elindult az új útiránya felé. Eva, Adam és Cooper Velencébe, Mary pedig vissza Londonba.


Tizennegyedik fejezet


Cooper sejtette, hogy Eva Velencébe utazik, és nagyon reménykedett, hogy Mary ide már nem követi. Tudta, érezte, hogy Adam a közelükbe van, de hiába meresztgette a szemeit, senkiben sem ismerte fel. A reptér felé menet támadt egy remek ötlete. Lekanyarodott egy postához, és feladott egy táviratot:

EVA WAGNER RÉSZÉRE ITALIA, VELENCE GRAND HOTEL
ESTE NYOLCKOR VÁRLAK A FŐTÉR MELLETTI KISVENDÉGLŐBEN STOP
A TE MINDENED

Remélte, hogy Adam megint követi a nőt, és akkor ő lecsap majd rájuk. Megint csak nem az asszony gépével utazott. Minek is ment volna azzal, hisz elég volt neki csak a vendéglőhöz oda menni.
Adam is betért a reptéri vécébe. A csöves ruhát átváltotta elegáns öltönyre. A kontaktlencsét is kivette és megborotválkozott. Útitáskája titkos rekeszéből előkotorta azt az útlevelét, ami Paul Brolin névre szólt, a Wagner névre szólót pedig berakta a titkos rekeszbe. A reggeli gépre, pedig mint üzletember szállt fel.

Akkor lépett a szálló halljába, mikor Eva gépe felszállt a washingtoni reptérről.
- Érkezett valami Eva Wagner névre? A férje vagyok. - mutatta oda az eredeti útlevelét a portásnak.
- Igen Wagner úr, egy távirat. - Adam kivette az üzenetet, majd bólogatva elolvasta, és visszatette a borítékba.
- Köszönöm. Majd kézbesítse a feleségemnek, ha megjött.
- Igen is uram. Kéri a lakosztályuk kulcsát?
- Nem, sőt legyen szíves a feleségemnek se szóljon, hogy itt jártam. Meg akarom lepni. –
Elővette a legcsábosabb mosolyát és egy húszdollárost csúsztatott a pultra, majd távozott. Beült egy gondolába, és a főtérre vitette magát. Beült a vendéglőbe, és szép komótosan megebédelt. A mosdóba kimenés ürügyén alaposan körülnézett. - Ha ez a dilis Cooper ki akarja faggatni Evát a vécé mellett simán kivonszolhatja az udvarra, aztán betuszkolhatja a szomszéd házba, majd lifttel felviheti a tetőre. Ismeri a terepet, és jól kitervelte az egészet! - gondolta.

Visszament a vendéglőbe, megitta a kávéját, majd fizetett. Felment a tetőtérbe, körülnézett, és talált a lift mellett egy kis kamrát, ahol a karbantartók tartották a szerszámaikat. Leverte a lakatot róla, aztán kilépett a tetőre, leült egy kémény tövébe, és várt.