Belépő az Édenbe 7-8. rész

Hetedik fejezet

A férfi benyitott a lakásba. Felkattintotta az elemlámpáját, és körbevilágított a nappaliban. Örömmel konstatálta, hogy nincs ott senki. Oda ment a hálóba vezető lépcsőhöz és leemelte az egyik fok tetejét. Egy kis magnetofon volt alá elrejtve. Jócskán lefutott a szalagból Úgy volt beállítva, hogyha valaki kinyitotta az ajtót, bekapcsoljon. Visszatekerte az elejére, és elkezdte lehallgatni. Minden hallatszott rajta. Először Eva hangja hallatszott, ahogy a telefonközponttal, majd a nővérével beszél. Aztán megjött Mary, és elmentek.
- Hát ez nem valami használható anyag. - dörmögte magában a férfi, aztán visszarakta a lépcső tetejét, kiment, és gondosan bezárta a lakást. Lement a bejárathoz, és bedobott a házmester postaládájába egy levelet. A háztól tíz méterre parkolt a kocsija. Beszállt, a magnót a kesztyűtartóba dobta. Fekete nadrágja és garbója fölé elegáns zakót vett, majd a Fő téri szállóhoz hajtott. Meg akarta tudni, hogy Eváék ott vannak-e, vagy visszamentek Londonba.

- Jó estét, vagy inkább jó reggelt? - mondta az éjszakás recepciósnak.
- Üdvözlöm. - mondta diplomatikusan a recepciós.
- Szeretnék érdeklődni, hogy itt szállt - e meg két hölgy ismerősöm. Eva Wagner, és a nővére.
- Igen. Szóljak nekik?
- Ó nem. Nekem elég a szoba számuk is.
- Azt nem adhatom meg a hölgyek engedélye nélkül.
- Tudja mit? Akkor kiveszek egy szobát, és ha reggel felébrednek szól nekem. Jó így?
- Tökéletes uram. A 429-es lesz az öné. Kérem, írja be az adatait a könyvbe! Van csomagja?
- Köszönöm, de elboldogulok vele magam is
- Jó éjszakát uram.
- Magának is. - mosolygott a portásra, aztán kiment a kocsijához, és egy útitáskával tért vissza.

Felment a szobájába, és lezuhanyozott. Lefeküdt és rögtön el is aludt. Rá is fért. A bútorokkal este hatra ért le Wellsbe, ott még kirakodtak. Este kilenckor indult vissza a társa a kanionnal. Ő fölszállt az első londoni gépre. A reptéren kocsit bérelt és lejött Favershamba. Mire mindent elintézett hajnali öt óra lett. Mikor reggel meglátta azt a szemét Adam Wagnert, egyből tudta, hogy mit kell tennie, hogy visszakerüljön a főnökei kegyeibe. Elkapja az asszonyt, és kiszedi belőle az akciótervet, aztán átmegy Wellsbe és kicsinálja Wagnert, majd teljesíti a feladatot. Ha Wagner követi az asszonyt, legalább mind a kettőt egyszerre el tudja intézni. Nem értette, hogy a főnökei szemét miért szúrta az a szerződés, amit azzal az arabbal kötött. Neki egy pár dollárocskát jelentett volna, másnak meg nem ártott. No de ez már mindegy volt, most már az volt a lényeg, hogy elintézze ezt a díszpintyet.

Nyolcadik fejezet

Már tíz óra is elmúlt, és Eva még mindig aludt. Mary halkan nyitott be az ajtón, kezében hatalmas tálca, rajta kétszemélyes reggeli. Letette az ágymellé, majd óvatosan megrázta a húga vállát.
- Eva, ébredj! - az asszony nagyot ugrott ijedtében.
- Ne ijedezz hugi. Csak én vagyok, meg a reggeli. Már egy csomó mindent elintéztem. - dicsekedett, majd egy vajas pirítóst nyomott a nevető Eva kezébe.
- Te még a legnagyobb bajban is meg tudod nevettetni az embert. És mi az a rengeteg minden, amit elintéztél?
- Hát átmentem a volt lakásodba, és megkérdeztem a házmestert, hogy mi történt tegnap. Azt mondta, hogy ilyet még nem pipált. A költöztető kocsi megérkezése után két óra alatt kirámolták a lakást. Aztán Adamről kérdeztem.

Egy év múlva költözött be, az után, hogy a tulajdonosnőt bevitték a diliházba. Azt mondta, hogy a hölgy rokona és, hogy a család kérte meg, hogy vigyázzon a lakásra, amíg a nénikéje meggyógyul. A furcsa csak az, hogy reggelre két levelet talált a postaládájában a házmester. Az egyik azt tartalmazta, hogy a hölgy Amerikába költözött az unoka öccséhez és a feleségéhez, miután kiengedték a zárt osztályról, és adják el a lakást, az árát pedig küldjék egy megadott címre. A másik levél pedig a diliházból jött, és értesítés volt benne arról, hogy a hölgy öngyilkos lett és mivel nem volt rokona a lakás az intézetre szállt, majd küldenek egy becsüst.
- Mi volt a cím, ami az első levélben szerepelt.
- Várj, felírtam! Á meg is van. New York 47. utca 101. harmadik emelet 4.- olvasta Mary a papírról.
- Ez Adam ottani címe. Lehet, hogy oda kellene átmennem?
- Ezt majd még megbeszéljük. Most zuhanyozzál le, aztán irány a szülői ház. Utólagos engedelmeddel haza telefonáltam, hogy előkészítsem a terepet. Csak azt mondtam, hogy összevesztetek Adammal és te, ott hagytad. Erre azt mondták, hogy sejtették, hogy baj van, mert két láda jött reggel a nevedre, tele a cuccaiddal. Visszavárnak.

Eva tehát összekapta magát. Aztán lementek a halba, hogy kijelentkezzenek. Miután elintéztek mindent, a recepciós megkérdezte:
- Hívjam a barátjukat?
- Milyen barátunkat? - kérdezte Eva.
- Reggel ötkor érkezett. Önöket kereste, de nem hagyta, hogy felszóljak. A szoba számot kérte, de én mondtam, hogy azt nem adhatom meg. Akkor azt mondta, hogyha reggel felébrednek szóljak neki. - Eva szíve nagyot dobbant, és dühös volt a portásra, hogy nem szólt. Most tölthetett egy éjszakát Adam nélkül.
- Hogy hívják az urat? - kérdezte
- Kyle Cooper.- Eva elcsodálkozott, de aztán rájött, hogy a férfi biztos álnéven jelentkezett be.
- És, hogy néz ki ez az úr?
- Elnézést, de olyan igazi nagy medve. Vöröses barna haj, és bozontos bajusz. - Evában meghűlt a vér.

- Ó ne keltse fel! - mondta- Biztosan nagyon kimerült. Mondja neki meg, ha felébredt, hogy a férjemnél megtalálhat minket. - Azzal karon ragadta a hüledező nővérét és kisiettek a kocsijukba.
- Gyorsan ülj be! - sürgette Maryt, aztán meg sem várva, hogy az becsukja az ajtót, indított.
- Mit jelentsen ez Eva! Mi történt?
- Ezt a férfit láttam a vendéglőben.
- Milyen vendéglőben?
- Tudod! Ez költöztette Adamot.
- És vajon mit akar tőled?
- Azt nem tudom, de úgy érezem, hogy semmi jót!